Welcome to Noctis

Háború tört ki a vérivók és a boszorkányok között. Narlen városa elbukott, és Boszorkányföld egy része vámpír kézre került. Theradin a harcok kezdete előtt békét kötött a vérszívókkal, így a város megőrizhette függetlenségét.
Eközben északon a Démonok Birodalma megerősödött és kihasználva szomszédai csatározásait elfoglalta Boszorkányföld északi, kimérák és transmopheusok lakta területeit. A határvonalak átrendeződtek, ezért a vadászokra nagyobb szükség van, mint valaha.


• • •

Lépj be Noctis világába, ismerd meg a napfényes, varázslatos Nyugatot, az egykori Boszorkányföldet - Shalmaeron provinciáját, vagy a misztikus, sámánok lakta Sellarya szigetét. Barangold be a veszélyes, sötét Keletet, ahol vérivók és halandók élnek. Ismerd meg Caelestis hegyvidékeit, a délen fekvő elfek lakta Lamuriont, vagy a sárkányidomítók és a valkűrök otthonát, a messzi fagyos Valachiát. És ha még futja az erődből, utazd át az ismeretlen északi földet, Diabolus Glebát, a démonok hazáját.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

CHATBOX


Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 1 rejtett és 1 vendég

Garew Towryk

A legtöbb felhasználó (19 fő) Szomb. 24 Nov. 2018 - 3:35-kor volt itt.

Lelkek parkja

Go down

Re: Lelkek parkja

Témanyitás by Niiv von Narrath on Pént. 22 Feb. 2013 - 9:23

Visszaadtam a lánynak a kesztyűjét. Láthatóan nagyon örült neki, ellenben Miksával, aki sértetten ciripelt a lány vállán.
- Nagyon szívesen. – mosolyogtam a lányra. Kérdésemre azt felelte, csak átutazó, de tetszik neki a város.
- Ha engem kérdezel Valkyria a világ legszebb városa. – mondtam széttárva a kazaimet.
- Nos, már én se lakom itt, de gyakran hazalátogatok. Itt születtem és nevelkedtem, de férjhez mentem így másik városba kerültem el. – csacsogtam vidáman.
- Amúgy te hová valósi vagy? – pillantottam rá kíváncsian. Azt minden esetre megtudtam, hogy Serenának hívják.
A lány láthatóan nagyon kedves volt. Képes volt odaajándékozni Miksának a kesztyűjét azok után, hogy a pók ilyen minősíthetetlenül viselkedett. A szőrgombóc kikapta a lány kezéből az ötujjast és a fejére húzta, aztán kidugta a nyelvét és el akart spurizni a könnyen szerzett zsákmánnyal, de a levegőben elkaptam, elvettem tőle a kesztyűt és szigorúan néztem rá.
- Aki így viselkedik, az nem érdemli meg az ajándékot Miksa. Kérj szépen bocsánatot! – a szőrmók kicsit sértődötten húzta össze magát tenyeremben, végül elismerte, hogy legyőztem és sajnálkozva ciripelt Serena felé.
- Helyes. – adtam vissza neki a kesztyűt, a fejére húzta aztán Welora hátán keresett nyugalmat. A lány kíváncsi volt Miksára.
- Igen. Ő egy Sellaryai erdei mérges pók. A harapása mérgező, hallucinációt okoz és elvérezhetsz tőle, mert a nyála megakadályozza a véralvadást. – magyaráztam vidáman.
- De Miksa nem veszélyes. Az előző gazdája eltávolította a méregfogait. – tettem hozzá gyorsan. Serena kiszúrta Welorát is, az éjfekete nőstény farkast.
- Oh igen. Ő itt Welora a társam. – mutattam be a lánynak másik felemet. Kémként farkasommal különleges kapcsolat volt köztünk.
- Ő pedig itt Oszkár. – mutattam be fekete cicámat. Mint megtudtam az állatkereskedésben, a cica egy boszorkányé volt és össze-vissza kísérleteztek rajta. Így ha akarta elővarázsolta denevérszárnyait és repült. Ráadásul úgy tűnt nem öregszik. Örökké kiscica marad.
- Van kedved velem tartani? – kérdeztem vidáman.
- Körbenézhetnénk a karneválon. – lelkesedtem fel. Ekkor ismerős hang hallatszott a hátam mögül.
- Kisasszony! Már mindenhol kerestem. Ne menjen el mindig szó nélkül! Nem biztonságos. – Jean volt az a főkomornyik aki önkéntes testőrt játszott mellettem, ha kitettem a lábam Bradenburgból.
- Szia Jean! Ne aggódj, itthon nem olyanok az emberek mint nálatok. – mondtam vidáman.
- Serena, ő itt Jean. És fordítva is! – mutattam be őket egymásnak. Nem kerülte el a figyelmem, hogy a vámpíron most nem a szokásos frakkja van, hanem valami teljesen fura össze nem illő színekből álló ruha.
- Jean…mégis mi ez rajtad? – kérdeztem a férfit méregetve.
- Inkognitóban vagyok kisasszonyok. – magyarázta fejébe húzva a hatalmas lila cilinderét.
- A legutóbb mikor itt jártunk, üldözni kezdett egy nagyobb fajta szörnyeteg. – mondta ijedt arccal.
- Délután újra üldözni kezdett. – tette hozzá. Ekkor valaki éktelen sipítással kezdett kiabálni felénk.
- HuHúúúúú Vámpír urasááág! Szerelmeeeeem! – a hang irányába pillantottam és magát Brünhilda leghatalmasabb verzióját láthattam meg, amint szerelmes sóhajokkal felénk rohan.
- Meneküljünk! – sikkantottam ijedten. Felismertem a nőt. Bertának hívták és papírja volt róla hogy nem normális. Egy időben próbálkoztam vele barátkozni, de Berta mindenkit meg akart ölni csak szimpla szeretetből. Elkaptam a lány kezét és rohanni kezdtem a tömegbe, magam után húzva, hogy elvegyülhessünk. Jean szorosan követett minket.



"Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik, hogy amit mi valóságnak kereszteltünk el, az még inkább illúzió, mint az álmok világa."

Mortalis


Niiv von Narrath
avatar

Rangom : nomades, noctis reginae

Vissza az elejére Go down

Re: Lelkek parkja

Témanyitás by Serena de La Mare on Szer. 13 Feb. 2013 - 4:56

Egy csilingelő dallam szólt valahonnan. Ahogy a hang irány felé vettem utamat, megpillantottam egy fiatal kislányt, amint egy zenedoboz előtt áll és megbűvölten hallgatja a gyönyörű zenét. Elmosolyodtam és leguggoltam mellé.
- Szerbusz! Milyen szép doboz. - a kislány ijedten rám nézett, majd félénken elmosolyodott.
- Szia! - köszönt halkan.
- Hol van az anyukád? - kérdeztem, mivel úgy tűnt senki felnőtt nincs a közelében.
- Otthon, beteg. - felelte, a dobozról le nem véve a szemét.
- Apukád?
- Felment az angyalkákhoz. - tovább néztem vele a zenedobozt, majd megkérdeztem az árust, hogy mennyibe kerül és megvettem. A kislány elszontyolodott és már indulni készült. De elkaptam piciny vállát és odanyújtottam neki a dobozt.
- Vidd haza anyukádnak. Neki nagyobb szüksége van rá. - mondtam és elvette. Rózsás arca felragyogott, megköszönte és már el is szaladt.
A gyerekek a mindenem. Nekem soha nem volt felhőtlen gyerekkorom, sőt szerintem a többségnek nincs is, de apróságokkal boldogabbá lehet tenni.
Fájdalmasan arra gondoltam, hogy nekem sose lehet már gyermekem, majd felsóhajtottam és egy ínycsiklandó illatot követve megindultam a hóban.
Hirtelen valaki elkapta a vállamat és már meg is pördített. Legelőször egy kiscicát láttam meg, majd azt, hogy az állat egy vállon csücsül és végül a váll gazdáját is. Egy lány. Egy elegáns, de nem túl hivalkodó csodaszép lányt, mosolygó szemekkel.
Valamit lerángatott egy hatalmas valamiről. Egy nagy szőrcsomóról, aminek hosszú, vékony lábai voltak. Talán egy pók???
Érdekes háziállat, de hát ízlések és pofonok.
Visszatereltem a tekintetem a lányra és láttam, hogy valamit tartott a kezében.
- A kesztyűm! - kiáltottam fel meglepetésemben. Pedig már teljesen lemondtam róla, hogy soha többé nem látom viszont.
- Köszönöm. - motyogtam halkan, de már jött is egy kérdése. Fél szemem még mindig az édes cicán tartva válaszoltam:
- Nos, nem csak átutazóban vagyok. De gyönyörű a város és a karnevál is érdekesnek ígérkezik. - mondom kedvesen, majd megkérdem - Te? Talán idevalósi vagy? - puhatolózom, hiszen a mogorva portáson és a zenedobozos kislányos kívül még nem beszélgettem senkivel.
Ekkor bemutatkozik.
- Serena. - mondom automatikusan, miközben a nevét emésztgetem. Nem ismerős, bár ez nem csoda. Évtizedek óta nem jártam e vidék közelében se.
Hirtelen a szőrös kis gombóc felszalad a vállamra. Végigfut a hátamon a hideg, ahogy csupán pár centire az arcomtól kinyújtja rám a nyelvét.
Niiv megdorgálja - a, mint megtudtam - Miksa nevezetű állatkát, de a szőrmók, inkább bedurcázik.
Akaratlanul is elnevetem magam. Olyan élelmesnek és okosnak tűnt a kis pamacs, amit első pillantásra nem néztem volna ki belőle, sőt szinte emberként viselkedett. Egy durcás emberként.
- Ugyan, igazán nem gond. Szerintem neki nagyobb szüksége van rá, mint nekem. - majd az állatka felé nyújtottam a kesztyűt és vártam, hogy elveszi-e - De, legalább már tudom, hogy a kesztyűm jó helyen lesz ezentúl. - és kicsit ugyan félénken, de elmosolyodom a pamacsra. - Egyébként ez...elnézést, Ő - hangsúlyozom ki a szót - egy pók? Elnézést a kérdésért, csak biztos szeretnék lenni benne. - magyarázkodom sietve, nehogy még a végén megbántsam a szőrgombóc érzelmeit. Már így is, jó, hogy nem hallja a gondolataimat. Egésze biztosan nem kedvelne, ha megtudná, hogy magamban csak szőrgombócként és hasonlókként emlegetem.
Szemem sarkából észrevettem egy másik állatot, aki Niiv mellett állt elég közel ahhoz, hogy tudjam ő is itt van ám. Egy farkas.
- Ő is a tiéd? - kérdezem és a farkas felé bökök állammal. Nagyon szép állat, gyönyörű, dús szőrrel és szintén értelmes, okos szemekkel, akárcsak a másik kettő.
Beast IV.


Serena de La Mare
avatar

Rangom : furya

Vissza az elejére Go down

Re: Lelkek parkja

Témanyitás by Niiv von Narrath on Hétf. 11 Feb. 2013 - 9:34

Shade újra belevetette magát a munkába a Gerusiával. Gondoltam, ahelyett, hogy otthon unatkozom inkább hazajövök Valkyriába, míg férjem tárgyalgat. Jó volt újra a szülővárosomban lenni. Igaz, már egészen megszoktam Bradenburgot, az örök éjszakába burkolózó fővárost, de azért itt a nomádok földjén mégis más volt. Olyan meleg érzés fogott el valahányszor hazajöttem, teljesen feltöltődtem energiával. Már majdnem egy éve, hogy elmenekültem az esküvőmről és annyi minden megváltozott az életemben. Teljesen más emberként róttam a széles utcákat. Ma már a nomádok is másképp álltak hozzám, tisztelettel kezdtek nézni rám. Számomra ez olyan fura volt, hiszen én csak Niiv voltam, a lány akit üldöz a balszerencse, kinek nyomában fák dőlnek sziklák hasadnak.
Látogatásomnak persze konkrét célja volt, látni akartam a fiamat. Már hónapok óta nem láttam a kis lurkót és kár lett volna tagadnom, hogy mennyire hiányzott. Persze mindenki úgy tudta, hogy csak a keresztfiam, hogy elkerüljük a botrányt. Elég nagy megbotránkozást keltett volna, ha kiderül, hogy a hercegnő gyereket szült egy nomádnak. Sirius bácsi, Shade rosszindulatú nagybátyja rögtön kapott volna az alkalmon, ha kiderül, hogy van egy fiam. Így is megkeserítette az életem, valahányszor találkoztam vele. A napot a fiammal töltöttem, majd úgy döntöttem, hogy körbenézek a városban. Már biztos készülődnek a Téli karneválra, biztos találok valami érdekeset. Farkasom és örök társam Welora is velem tartott és Miksa is a tenyérnyi nagyságú, hatalmas szemű kis szőrgolyó, aki valójában egy ritka pókféle volt, de erre csak nyolc lábáról lehetett következtetni. Alapjáraton inkább úgy nézett ki, mint egy fekete csupa szőr labda. Oszkár a fekete kiscica a vállamon ülve kémlelt körbe. Ő most látta először a várost. Férjem most biztos azt mondaná, hogy eljöttem megsétáltatni a bolhafészkeket…nem igazán volt kibékülve a kedvenceimmel, de miattam eltűrte őket. Már láttam az első bódékat, az árusok nagy serényen pakolták ki a portékájukat és a világítást is felszerelték már. Nézelődésemből Miksa vidám ciripelése zökkentett ki. Oldalra pillantottam és azzal szembesültem, hogy a kis szőrmók egy kesztyűt rángat a fejére. Mikor sikerült belebújnia az ötujjasba elkényelmesedett farkasom hátán.
- Hát azt meg honnan szerezted? – kérdeztem gyanakodva nézve a pókot. Miksa lustán ciripelve mutatott egy lány után. Biztos elhagyta a kesztyűt, a szőrgombóc meg hasznosította.
- Miksaaa – néztem rá rosszallóan, mire makacsul ciripelni kezdett. Ő úgy gondolta, hogy ki mit talál, övé.
- Vissza kell adnunk neki! – jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon és a lány után eredtünk. Kis kocogás után utol is értük. Elkaptam a vállát és magam felé fordítottam.
- Bocsi! Ezt elhagytad! – szedtem le Miksáról a kesztyűt és a lány felé nyújtottam. Nagyon szép teremtés volt, hűkék szemekkel.
- Te látogatóba jöttél a karneválra? – kérdeztem. Túl szép volt ahhoz, hogy ne tudjak róla, ha itt lakik. Az ilyen szépségekről mindig pletykálnak a rosszmájúak. De persze az is lehetett, hogy csak elkerülte a figyelmemet.
- Amúgy én Niiv vagyok. – mosolyogtam rá barátságosan. Miksának persze nem tetszett, hogy elvettem a melegedőjét, így a lány vállára szaladt és durcás arccal nyújtogatta a nyelvét rá.
- Miksa! Mégis milyen viselkedés ez? Azonnal kérj bocsánatot! – rivalltam rá a szőrmókra, de ő csak durcásan fordult egyet a lány vállán és sértődötten meredt az ég felé.



"Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik, hogy amit mi valóságnak kereszteltünk el, az még inkább illúzió, mint az álmok világa."

Mortalis


Niiv von Narrath
avatar

Rangom : nomades, noctis reginae

Vissza az elejére Go down

Re: Lelkek parkja

Témanyitás by Serena de La Mare on Hétf. 11 Feb. 2013 - 6:11

Niiv-nek Very Happy

Felébredtem. A hotelszobában minden sötétbe borult. A csönd szinte fullasztó volt. Egyre közeledem úticélomhoz.
Felkeltem az ágyból és széthúztam a függönyöket. A távolban hegyek hóval fedett sziluettjei látszódtak halványan. A hó sűrűn hullt és meglepően élettel teli volt Valkyria. Árusok pakolgattak ki a még ébredező utcákon. Talán valami rendezvényre készülődnek? A sötétség tegnap esti érkezésem óta azonban csak nem akart feloszlani. Már hiányozott a verőfényes Nap. Tegnap éppen csak túléltem egy démonnal való találkozást. Pár sérüléssel elmenekült, így hamarosan biztos találkozom még vele, ezért is szeretném, ha mihamarabb kisütne a Nap. Miközben lemostam magamról az alvadt vért és a lucskot még mindig olyan volt, mintha egy szemhunyásnyit se aludtam volna. Azonban tudtam, hogy nem tudnék elaludni abban a kényelmetlen ágyban még egyszer. Felöltöztem és azon tűnődtem, vajon mikor tudom le ezt a kínzó utazást és fordulhatok vissza, haza.
Meleg kabátba burkolóztam és kisiettem az ajtón. Ismeretlen portás nyitott ajtót fáradt tekintettel és kicsit még gorombán is. Egy hirtelen ötlettől vezérelve visszafordultam és megállítottam a becsukódni készülő ajtót. Mielőtt azonban megkérdezhettem volna, mi ez a nagy készülődés odakint a portás belevágott a szavamba:
- Téli karnevál. Este nagy hajcihő lesz. - és most először huncutul elmosolyodott, majd ismét felöltötte magára a goromba és nevetséges arcát. Még a szájával is csücsörített, mintha görcsbe állt volna a szája. Nem érdekelt, holnap már amúgy se leszek itt. Az információt emésztgetve leszaladtam a hotel lépcsőjén és kocsi nélkül indultam egy kis sétára.
Menet közben beugrottam az egyik fogadóba, vettem egy csokoládés, forró italt, és egy kis harapnivalót. Az innivaló melege kellemes borzongással töltött el és valódi felüdülést jelentett, mikor pár forró korty lecsorgott összeszorult torkomon.
Lassan, bámészkodva haladtam. Gyönyörű hely. A hó pehelykönnyű lepelként borult mindenre és egy idő után, már egészen megszoktam a hideget.
A házak szinte egymást érték és rengeteg apró utcácska nyílt a főútról, ahol sétáltam. Minden nagyon rendezettnek és biztonságosnak tűnt, még a gázlámpákkal megvilágított sötét reggelen is.
Azok, akik már nekiláttak pakolászni olykor kiáltottak valamit, mások pedig a házuk melegéből kukucskáltak ki az útra, de alig páran és ha nem figyeltem volna olyan szemfülesen, nem veszem észre azt az egy-egy meglibbenő függönyt, becsukódó kaput.
Hirtelen futva érkezett felém egy fiatal fiú. Először észre se vett, azonban, mikor már túlfutott rajtam még visszafordult és ahogy hátrapillantottam tátott szájjal bámult rám. Megtorpantam és farkasszemet néztünk. Először kíváncsi voltam, azonban pár perc múlva türelmetlen lettem és idegesen toppantottam a lábammal.
- Mégis mit nézel? - kérdeztem gorombán. A nomád fiú összerezzent hangom hallatán, majd hirtelen megfordult és rohant tovább, ha lehet még inkább szedve kis lábait. Bosszúsan megráztam a fejem és nagy sóhajjal folytattam felfedező túrámat.
Egyszer csak egy hatalmas, befagyott folyóra lettem figyelmes. A jég áttörhetetlen páncélként simult a földre. Egy hídra lettem figyelmes, ami átívelt a folyón egy piciny szigetszerűségre. Felcsillant a szemem és ráléptem a hídra. Ahogy lepillantottam a befagyott vízre, megláttam a tükörképem. Fáradtnak és meggyötörtnek tűntem. Szánalmas. Egy cseppet sem hasonlítottam a pár nappal ezelőtti önmagamra, aki oly gondtalanul élt.
Feltámadt egy pillanatra a szél és elvitte az ujjaim és a sütemény közé szorított kesztyűt, majd amilyen gyorsan csak jött, úgy is állt el. Egy kesztyűvel lettem szegényebb.
Megittam a csokoládét és szemetest keresve leléptem a hídról. Parknak gondoltam, mivel rengeteg pad és alvó fa állt a folyót átölelő területen.
Itt is pakolásztak árusok, sőt még egy színpadot is épp ekkor állítottak fel. Megmaradt sütim maradékát majszolgatva megindultam az egyik bódé felé, ahol édességeket láttam kirakva. Vetettem rá egy pillantást, majd tovább indultam bámészkodva és gondolataimba merülve a többi árus között.
Beast IV.


Serena de La Mare
avatar

Rangom : furya

Vissza az elejére Go down

Lelkek parkja

Témanyitás by Andrés von Narrath on Szomb. 15 Szept. 2012 - 20:51






Vampire II.
Vampire II.

Andrés von Narrath
avatar

Rangom : nox equester

http://noctis-parvulus.forummotion.com

Vissza az elejére Go down

Re: Lelkek parkja

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.