Welcome to Noctis

Háború tört ki a vérivók és a boszorkányok között. Narlen városa elbukott, és Boszorkányföld egy része vámpír kézre került. Theradin a harcok kezdete előtt békét kötött a vérszívókkal, így a város megőrizhette függetlenségét.
Eközben északon a Démonok Birodalma megerősödött és kihasználva szomszédai csatározásait elfoglalta Boszorkányföld északi, kimérák és transmopheusok lakta területeit. A határvonalak átrendeződtek, ezért a vadászokra nagyobb szükség van, mint valaha.


• • •

Lépj be Noctis világába, ismerd meg a napfényes, varázslatos Nyugatot, az egykori Boszorkányföldet - Shalmaeron provinciáját, vagy a misztikus, sámánok lakta Sellarya szigetét. Barangold be a veszélyes, sötét Keletet, ahol vérivók és halandók élnek. Ismerd meg Caelestis hegyvidékeit, a délen fekvő elfek lakta Lamuriont, vagy a sárkányidomítók és a valkűrök otthonát, a messzi fagyos Valachiát. És ha még futja az erődből, utazd át az ismeretlen északi földet, Diabolus Glebát, a démonok hazáját.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

CHATBOX


Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 1 rejtett és 1 vendég

Garew Towryk

A legtöbb felhasználó (19 fő) 2018-11-24, 15:35-kor volt itt.

Végtelen szőlőskert

Go down

Re: Végtelen szőlőskert

Témanyitás by Garew Towryk on 2011-07-27, 10:17

User kérésére játék lezárva. Játéktér szabad!

NJK
NJK

Garew Towryk
avatar

Rangom : noctis njk

Vissza az elejére Go down

Re: Végtelen szőlőskert

Témanyitás by Radek Fenrir on 2010-12-28, 14:20

-Igaz, ez fertelmes...- vágtam grimaszt, amint a kenőcs szaga orromat érte.
-Nem tudom, mi lehet benne, de talán jobb is, ha ez titok marad...- jegyeztem meg szabad kezemmel hessegetve magam előtt a levegőt, hogy eloszlassam ezt az igen kellemetlennek mondható szagot.
-Igen tőle - vallottam be. - Fura egy asszony, a gyász megviselte az idegzetét és sokan mondják rá, hogy bolond. - mosolyodtam el. - De a kencéi hatásosak még irdatlan büdösségük ellenére is. - elvettem a tégelyt, rácsavartam a tetejét és elmélyesztettem a táskámba.
Mintegy tíz perc telt el mire Zach, akit felderíteni küldtem visszatért. Intettem neki, hogy jöjjön ide. Az egyik harcos odadobta neki a kulacsát, mire Zach emberesen meghúzta azt. Látszott rajta, hogy kifáradt a sietségben. Hellyel kínáltam és kíváncsian vártam, hogy elmondja, mit látott odalent. Miután elegendő vizet vett magához, pulcsija ujját elhúzta szája előtt, hogy megtörölközzön, majd belekezdett. Elmesélte, hogy két úton lehet megközelíteni a falut, ahol nem vesznek észre idejekorán. Az egyik egy bozótoson keresztül vezet, ahol 4 farkas őrködik. A másik lehetőség, hogy a sziklás részen keresztül közelítsük meg a táborhelyet. Érdeklődve hallgattam, miközben Zach egy ággal a homokba rajzolt, ezzel is szemléltetve a faluba való bejutás lehetőségeit. Azonban mindkét lehetőségnek megvoltak a maga veszélyei. Ha az erdőn keresztül akarunk bejutni, akkor előbb egy mocsáron kell keresztülküzdenünk magunkat. Ha a sziklák övezte utat választjuk, akkor sokkal több ellenfélre számolhatunk. A fiú jelentése szerint négyszer, de lehet, hogy ötször annyian voltak, mint mi. Elgondolkodtam, majd a legapróbb részleteket mérlegelve döntöttem.
-Egy kisebb csapat hátulról fog közelíteni. Nem néznék ki belőlünk, hogy vállaljuk a mocsáron való átkelést...- kezdtem bele, majd felsoroltam néhány harcos nevét. - Ti érkeztek a mocsár felől. - jól tudtam, hogy ők meg tudják csinálni.
-A többiekkel a sziklák felől támadunk. - jelentettem, ki majd felkeltem a földről. Az embereim a cuccaikhoz igyekeztek, hiszen pillanatokon belül indultunk.
-Zach, te maradj, pihenj, és figyelj! Ha bármi baj van, jelezz nekünk. – szóltam még néhány szót a fiúhoz, majd Veron felé fordultam. – Ha kész vagy te is, akkor menjünk, rúgjuk szét a seggüket! – mosolyodtam el és felé nyújtottam a kezem, hogy felsegítsem a földről.
Halott


Radek Fenrir
avatar

Rangom : cavader

Vissza az elejére Go down

Re: Végtelen szőlőskert

Témanyitás by Veronica Shiver Roth on 2010-12-24, 13:11

Annak ellenére, hogy nem akartam, mégis anyám jutott eszembe. És a mély seb, amit anno kaptam tőle. Nem szép emlék, mindazonáltal a hideg futkos a hátamon ha visszatekintek a múltra. Erőltetnem kell magam hogy ne mélyedjek bele az elmúlt időkbe, nem hiányzik a dekoncentráltság állapota. Ráérek majd egyes egyedül merengeni, ha majd túl leszünk ezen az egész harcososdin s végre a hőn áhított forró vízben áztatom magam. Addig pedig: ~szedd össze magad Veron!~
Radek megnézte a sebet, szavaival tisztában voltam, egy biccentéssel jeleztem felé hogy értem amit mond. Megjegyzést feleslegesen fűznék hozzá, hisz nem lenne mit.
Figyeltem mit kotorászik a tarisznyájában, azon agyaltam rászóljak-e vagy sem hogy hagyja a csudába és ne törődjön velem. Hamar elővett valami kencés dobozkát, már ránézésre sem volt bizalomgerjesztő látvány, de amikor lekerült a tégelyről a teteje...olyan bűzt még életemben nem éreztem. Főleg nem egy snassz dobozból kiáradni. Nem is tudom mihez hasonlítsam a szagot. Egy biztos: egy erősen rothadó állattetem finom rózsaillatnak hat eme istentelenül büdös kence mellett. Pfejj....Nem vagyok finnyás de ez betett nálam. Ráadásul rá kellene kenni a bőrömre, jobban mondva a sebbe. Mit ne mondjak, ezzel a szaggal a görények is nagy ívben el fognak kerülni. Oké, tudom hogy eltúlzom, de hát könyörgöm, ez akkor is büdös!!!!! Nőből vagyok....
-A büdös szó nem elég találó rá.... -elhúztam a szám, mégis elvettem a kenőcsöt. Lefogadnám hogy az a hibbant Dorina kotyvasztotta. Eléggé becsavarodott egy szerzet, mégis tudom hogy piszok szerencséje van mert mindig olyan főzeteket és kenőcsöket csinál, amik valóban hatásosak. A fene vigye el, legalább ne kavart volna bele bűzbombát. Mi a jóég lehet a kencében? Döglött béka? 10napos aszalt csiga? Az ég áldja meg ezt a nőt! -Remélem beválik, máskülönben új játszótársuk lesz a görényeknek. -morgolódtam kicsit, közben belenyúltam a tégelybe és ujjaimmal vékony rétegben szépen eloszlattam a sérült vállamon a kenőcsöt. Enyhén csípte a sebet, de ha ez az ára hogy újból erőm teljében legyek, ám legyen. Bevállalom a kockázatot.
Időközben Radek egy fiatal harcospalántát küldött terepszemlére. Végül is fel kell mérnünk a terület adta előnyöket és hátrányokat. A srác ügyes és helyén van az esze. Zach megindult s hamarosan eltűnt a látómezőmből. Kíváncsi vagyok milyen hírekkel tér majd vissza.
A kenőcs tényleg bevált, a fájdalom ami a karomban nyilallott mintha enyhült volna. Megmozgattam kissé, Radeknek igaza lesz és egy óra múlva kutya bajom sem lesz. -Köszönöm -biccentettem felé, majd teljesen eloszlattam a kenőcsöt a vállamon. -Ugye Dorintól kaptad ezt a borzalmat? -kérdeztem miközben visszaadtam a tégelyt.
Halott


Veronica Shiver Roth
avatar

Rangom : cavader

Vissza az elejére Go down

Re: Végtelen szőlőskert

Témanyitás by Radek Fenrir on 2010-12-13, 18:34

Míg Veron magába szívta az éltető vizet kulcsomból, addig fejemet a mögöttem lévő kődarabnak támasztottam, és elmélázva néztem az eget. Erőt gyűjtöttem én is a folytatáshoz. A felhők sötét és világosszürke színben cikáztak. Reméltem, hogy csak szemem csal, és nem a vihar közeleg. Egy kiadós zápor vagy hóesés nem jött volna jól. Veron megengedte, hogy szemügyre vegyem sérülését. Szavain elmosolyodtam.
-Valóban nem a legszebb...de szerencsére nem halálos- állapítottam meg, amint a karmolás nyomokat néztem. Eszembe jutott, hogy Dorina indulásunk előtt egy kis tégelyt nyomott tenyerembe még a múltkori vadászat előtt. A tarisznyámban kezdtem kutatni. Volt benne mindenféle kacat, olyan is, amire soha nem volt még szükségem. Dorina különös asszony. Az anyám lehetne. Kissé zakkant a fia halála óta. Boszorkánynak hiszi magát. Reggeltől estig főzeteket kotyvaszt, kenőcsöket készít, hogy ezzel is segítse a falkát. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy igyekezete hiábavaló. Nem egyszer úsztuk meg a vadászatot az ő főzeteinek segítségével. Némi kutakodás után előhalásztam a táska mélyéről a kis tégelyt, amit ő adott nekem. Gyógykenőcs volt, ami már nekem is többször hasznomra volt. Lecsavartam a tetejét, mire irdatlan szag szállt ki a tégely belsejéből.
-Nincs a legjobb szaga. Sőt, kifejezetten büdös, de annál hatásosabb. – mondtam és felé nyújtottam a kenőcsöt, hogy kenje be vele a vállát. – Kend be vele, jót tesz. Felgyorsítja a gyógyulást, egy óra sem kell, és nyoma sem marad a tóparti harcnak. – tettem hozzá apró mosollyal, majd az egy ifjonc felé fordultam.
-Zach! – nevére a fiú felém fordult, és közelebb jött hozzám. – Menj, és nézz körül! – küldtem el információgyűjtés végett. Zöldfülű volt még, de helyén volt az esze. Fiatal kora ellenére remekül értetett a rejtőzködéshez, és a kémkedéshez. Ezért gyakorta kértem meg őt, hogy osonjon a bokrok árnyékába és mérje fel közelebbről a terepet. Most is ez volt a feladata. Míg Zach szemrevételezi a lenti viszonyokat, addig az embereim örülhetnek, hisz újabb percekkel bővült a pihenésre szánt idejük.
Halott


Radek Fenrir
avatar

Rangom : cavader

Vissza az elejére Go down

Re: Végtelen szőlőskert

Témanyitás by Veronica Shiver Roth on 2010-12-12, 21:36

Azt hiszem ha ennek az egésznek vége lesz, nem fog kelleni altatódal ahhoz, hogy két napig úgy aludjak mint akit jó erősen fejbe vágtak. Pedig úgy terveztem egy csendes és nyugodt napnak fogok elébe nézni. Ehhez képest tessék. Leöltem két farkast, hozzácsapódtam a vadászokhoz, másztam is, és nagyon úgy tűnik hamarosan még több dög pusztulásának leszek szemtanúja és egyben aktív résztvevőként ki is csinálhatok párat.
Ez az, ez kellett nekem! Végre nem érzem magam elfojtva, azt csinálhatom amihez a legjobban értek. Harc, gyilkolás, vér....rengeteg vér. Látni ahogy az áldozatodból az utolsó keserves lélegzetvétel után elszáll a lélek, nos, szerintem nincs is jobb érzés. Főleg ha a nyomorultja megérdemelte a sorsát.
A hegyre való feljutás nehézségeit kipihenve letáboroztam egy sziklának dőlve, hogy erőt gyűjtsek. Közben figyeltem a férfiakat. Radek döntésére bólintottam, már viszketett a tenyerem a folytatásra. Inni akartam, de észre vettem hogy a kulacsom hiányzik. Remek, bizonyára valahol elhagytam. Legszívesebben a fejem egy kőbe vertem volna. Nem jellemző rám a hanyagság, minden tárgyamra óvón vigyázok, ám a harc hevében kinek volt ideje egy vacak kulacsra figyelni?
A vezető letelepedett mellém, ez épp kapóra jött mivel felém kínálta a vizes tarisznyáját. -Életmentő vagy! Köszönöm. -elvettem tőle, nagyot kortyoltam a kulacsból hogy csillapítsam szomjúságom. A hűs víz igazán jólesett kiszáradt torkomnak, jópár kortyot elfogyasztottam. Még egy félmosolyt is megejtettem mikor visszaadtam neki a flaskát, majd fejem a sziklának döntöttem, úgy sandítottam a férfira. -Borzalmasan lüktet -feleltem kérdésére -de nem vészes. Volt ennél már komolyabb sérülésem is. -folytattam, viszont megráztam a fejem. A hasamon húzódó sebhely jutott eszembe, ám ez nem a legmegfelelőbb alkalom a merengésre. Most nem próbálkoztam a szokásos vállrándítással, örültem hogy még tíz percig nem kell mozgatnom a karom.
Összeráncoltam a homlokom, majd bólintottam a következő kérdése után.-Ha meg akarod nézni, ám legyen. - félrehajtottam a rögtönzött kötést, megmutatva a sebet. Nem vészes, a vérzés már elállt, viszont a gyógyulás folyamata nem fog olyan könnyen menni.
Míg szemügyre vett, én őt figyeltem. Alig van rajta pár karcolás, csupán amennyi egy test a test elleni küzdelem során elkerülhetetlen. -Nos, mit állapított meg Doktor Úr? -kérdeztem végül kicsit azért hogy ugrassam, kicsit azért hogy tereljem a gondolataim.
Halott


Veronica Shiver Roth
avatar

Rangom : cavader

Vissza az elejére Go down

Re: Végtelen szőlőskert

Témanyitás by Radek Fenrir on 2010-12-12, 19:44

Egy pillanatra nem álltunk meg, még akkor sem, mikor a terep egy igencsak nehéz szakasza következett. Tudtuk, mi forog kockán, és mindenki a maximumot nyújtotta, ezt is vártam el mindenkitől. Jó nyomon jártunk. A letört ágak, a sárba hagyott mély lábnyomok, az ázott kutyaszag, ami belengte a levegőt, mind erről árulkodtak. Utunk egyenesen a meredek sziklaszirten át vezettek. Erős kötelet erősítettünk magunkra, és megindultunk szaporán felfelé. Veron-t nem hagytam magára, elvégre ő még új volt köztünk, ráadásul nő. Tudatában voltam képességeinek, de biztos, ami biztos alapon szemmel tartottam. Sérült válla miatt nehezen mehetett neki a haladás a sziklák között, de derekasan állta a megpróbáltatásokat. Egyetlen zokszó nem hagyta el száját. Mondanom sem kell, büszke voltam rá. Örökkévalóságnak tűnt, de végül felértünk a hegytetőre. Mindenki leheveredett egy-egy fatörzs vagy szikla tövébe, hogy kifújja kicsit magát. Mélyen beleszippantottam a hegyvidék tiszta levegőjébe. Gyönyörű volt a kilátás. Fentről tisztán lehetett látni a farkasok táborát, ami a hegy túlsó lábánál húzódik kisebb erdősáv mellett feküdt.
-Hát ott táboroznak. – bámultam a táborhelyükről felszálló füst forrása felé. – Fiúk! Pihenjetek! 10 perc múlva indulunk tovább. – mondtam határozottan. Nem volt vesztegetni való időnk, de fáradtan nem rohanhatjuk le őket. Másrészt egy terv sem lett volna haszontalan. Felugrottam egy kiálló szikla tetejére, ahonnan még szélesebb kilátás tárult elém. Gondoltam, míg pihennek a társaim, addig én szemrevételezem a terep adottságait. Így is történt. Amint képben voltam, hol is vagyunk, lemásztam a kiálló kődarabról és visszasétáltam a többiekhez. Meghúztam közben friss patak vizével teli kulacsom, aztán Veron mellé heveredtem le. Felé nyújtottam vizes flaskámat, hátha kér belőle ő is.
-Hogy van a vállad? – érdeklődtem tőle. Ránézésre nem volt vészes, bár könnyű sebnek sem mondtam volna. – Megnézhetem? – kérdeztem tőle.
Halott


Radek Fenrir
avatar

Rangom : cavader

Vissza az elejére Go down

Re: Végtelen szőlőskert

Témanyitás by Veronica Shiver Roth on 2010-12-09, 11:48

Magamban fortyogtam, bár lezártam a témát miszerint nem vagyok a harcosok közé való. Csakúgy záporoztak a keresetlen szavak a fejemben, de hát ez vagyok én.
Hogy tereljem figyelmem, a hegyek felé vezető úton mélázgattam. Azt hittem sosem ér véget az út, melynek révén közelebb érhetünk a célhoz. Mikor ez mégis megtörtént a sárral áztatott föld egyértelműen arról árulkodott, hogy a dögök itt jártak. Elhúztam a szám, fintorogva néztem nyomaikat. A bűzük árulkodó nyomként terjengett a levegőben. Undorító, mindezen által elgondolkodtató. Elvégre ők is vérfarkasok, csupán az élet vagy a sors másképp vezeti őket mint a falunk népét, vagy bármely más fajtánkbelit.
Végre pihenő következett, ki is fújtam magam és ez idő alatt bekötöttem a vállam. Nőként maximális erőfeszítéseket kell tennem hogy ne maradjak le és minden tekintetben megfeleljek, felérjek a férfiakhoz. Ez bizony egyáltalán nem könnyű. Nézz csak rá egy női és egy férfi testre...A kitartás az, ami ilyenkor mérvadó. Mellesleg a folyton fűtő harag sem árt, az ember lánya egyből gyorsabban szedi a lábát ha van ami motiválja.
A hágó nem volt túl messze, a kerülő csak felesleges időhúzás lett volna. Legalább is szerintem. És persze taktikai szempontból is a hágó az, amin tanácsosabb átkelni. Ki tudja hány nyomorulttal kell szembenézni, a meglepetés ereje nagyon hasznos és akár életmentő is lehet. Igaz hogy veszélyesebb a meredeksége miatt, ám a kockázatot vállalni kell. Mindenki tud magára vigyázni.
Mivel a mászást szavaztuk meg, neki is indultunk s felfelé kezdtünk araszolni. Az első méter megtevése után jöttem csak rá hogy nem is volt ez az ötlet annyira jó, legalábbis számomra. Ugyanis sérült vállal piszok nehéz nem felüvölteni egy-egy megkapaszkodás után mialatt a meredek sziklafalon menetelek felfelé. Nagyon oda kellett figyelni, és nem csak nekem. Hisz a hegyoldal nem csak meredekségében veszélyes, de instabilsága miatt is. Lassítottam a tempón, igyekeztem minél kisebb erőt kifejteni a sérült karomra s úgy mászni, hogy az egyensúlyomat se veszítsem el. Mire sikeresen felmeneteltünk a hegyoldal tetejére már nem éreztem a karomban sem fájdalmat, sem mást. Kimerítő és hosszú egy "terepgyakorlat" volt...de legalább feljutottunk. Egy kupacba gyűltünk hogy szusszanjunk kicsit újból, s közben megbeszéljük a folytatást. Szívem szerint nem tétováznék sokat, viszont a hidegvér megőrzése erősen tanácsos, ezt elismerem.
Halott


Veronica Shiver Roth
avatar

Rangom : cavader

Vissza az elejére Go down

Re: Végtelen szőlőskert

Témanyitás by Radek Fenrir on 2010-12-06, 11:45

Egy harcost a harc életet. A folyamatos kihívás, ami újból és újból próbára tesz. Erőt próbáló napot tudhattunk magunkénak. Farkasokkal viaskodtunk. De a napnak még koránt sem volt vége, újra harcra szólított az élet. Fiainkat ragadták magukkal vérszomjas fenevadak, akik földünket akarják. De míg élünk és lélegzünk soha,…soha nem teszik rá kezüket. Ez az egyetlen örökség, ami apáink után maradt, megvédjük bármi áron. Veron felé fordultam, kérdeztem készen áll-e az útra. Azt a választ adta kérdésemre, amit vártam. Dorina elárult minden fontos információt, mi birtokában állt.
-Több mint a semmi. Köszönöm Dorina – pillantottam felé hálásan. Veron szavaival egyet értettem. Jobb, ha visszasiet a többiek közé, harci tapasztalat híján veszélyes neki az ittlét.
-Dorina, helyezd biztonságba a falu népét. Számítok rád. – mondtam bizalommal teli hangon. Láttam rajta, nem tetszett, hogy Veron nő létére hozzánk csatlakozik, de erről nem kívántam vitát nyitni. Veron remek harcos volt, ha más nem az előző percekben bizonyította, hogy rátermett a feladatra és könnyűszívvel beleegyezem, hogy ő is elinduljon velünk felkutatni a falunkra törő vadakat. Egyik emberemet megkértem, hogy kísérje a határig Dorinat. Mi pedig hátat fordítva nekik a hegyek felé vettük az irányt. Fél órája hagyhattuk el a köves partvidéket, mikor egy előző napi eső áztatta földre érkeztünk. A sárban tisztán látszódtak a farkasok nyomai. A levegőben terjengő ázott kutyaszag is erről árulkodott.
-Jó irányban haladunk. – állapítottam meg. Egy kicsit megálltunk pihenni, főként, hogy felderítsük a lehetőségeinket. Nem hiányzott, hogy gyanútlanul egy újabb csapdába gyalogoljunk bele. Mint kiderült két lehetőségünk akadt. Vagy kerülővel a hegyeket megkerülve jutunk el a farkastanyára, vagy pedig, a meredek, sziklás hegyoldalon mászunk fel, ami veszélyesebb ugyan, de negyedannyi idő alatt áttörhetünk így a szoroson. A kérdést szavazásra bocsátottam embereim között. A legtöbben azt akarták, hogy vágjunk át a hágón. Nem tétlenkedtünk tovább, felkaptuk fegyvereinket és a hegy felé meneteltünk. Negyed órába sem telt, mire a sziklás lábához értünk és mászni nem kezdtünk felfelé.
Halott


Radek Fenrir
avatar

Rangom : cavader

Vissza az elejére Go down

Re: Végtelen szőlőskert

Témanyitás by Veronica Shiver Roth on 2010-12-04, 15:01

-Soha nem szerzik meg amíg mi életben vagyunk. - megacélozott tekintetem dühtől csillogott. Nem fogok más vidékre vándorolni néhány csaholó véreb miatt, legkevésbé nem az a fajta szelíd szerzemény vagyok aki hagyná hogy elvegyék ezt a falatnyi kis helyet az életéből. Ahogy a többieket sem gyenge fából faragták, erre akár mérget is vennék.
Szemeimet lehunytam, hogy tompítsam a hirtelen támadt haragom. Nem sok idő telhetett el, máris hangokra lettem figyelmes. Összevont szemöldökkel néztem a semmiből előtűnő asszonyt, az arca semmi jót nem sugallt, ahogy szavai sem. Feszülten hallgattam végig mi történt. Nem lesz unalmas a mai nap...
A fene vinné el, újból az átkozott dögökkel van baj. Betörtek a faluba hogy megsebesítsenek pár lakót és elvigyenek egy-két gyereket. Pompásan szórakozhatnak a nyomorultak. Hangos szitkozódások közepette figyeltem a párbeszédet, hisz Radek kérdezgette hogy minél pontosabb tudomást szerezzen a részletekről. Az asszony zavaros, szomorú tekintete aggódással vegyes fájdalmat tükrözött. Egy pillanatra átfutott rajtam a gondolat: vajon én képes lennék így aggódni a többiekért? A válasz kapásból meg is fogalmazódott. Nem. Csak a harc és a védelem hoz lázba.
Inkább résnyire préseltem ajkaim és visszatértem a kettejük beszélgetéséhez. Dorina nem hiába rémült halálra, hisz ez már egy igencsak halálos felhívás egy keringőre....
Miután Radek minden lényegeset megtudott a vadászok szedelőzködni kezdtek, én pedig feszülten vártam. Ha nem hívnak magamtól is megyek, csupán külön utamat járnám és addig kutatnék míg a nyomukra nem bukkannák.
-Velünk jössz? Végül feltette a kérdést, én pedig válaszként visszabújtattam magam a kabátom ölelésébe, majd felálltam. -A világért sem hagynám ki! - néhány vadász figyelme ezáltal rám szegeződött, ám a legkevésbé sem érdekelt tetszik-e vagy sem hogy velük tartok. A csizmám szárában ellenőríztem megvan e még a tőröm. Indulásra kész voltam, árgus szemekkel figyeltem ahogy a férfiak secperc alatt összeszedelőzködtek és Radek köré gyűltek. Karjaim a mellkasom elé fontam, vártam a vezető parancsait. Taktika kell, haditerv kinek mi lesz a feladata hogy az elrabolt kölykök ép bőrrel kerüljenek haza, és a fenevadak mind egy szálig biztosan elpusztuljanak, mi pedig ne rohanjunk a vesztünkbe. Mert minden bizonnyal számítanak az érkezésünkre.
-Dorina, siess vissza a faluba. Itt nem vesszük hasznod, ott viszont segíteni tudsz a sérülteken. -szóltam az asszonyhoz, amikor üveges tekintettel bámult a folyópart felé. Utasítás vagy nem, nincs szükség könnyes szempárra. Álltam a nő gyilkos pillantását s kérdésére miszerint én miért nem vagyok az asszonyok között csupán egy vállrándítás volt a válaszom. -Csak menj, te is tudod hogy feleslegesen koptatod a szád - Dorin ajkai szólásra nyaltak, ehelyett még utoljára alaposan végigmért, majd hátat fordított, s egy harcossal az oldalán elindult a falu felé. Jómagam pedig ismét a többi harcos felé fordultam.
Halott


Veronica Shiver Roth
avatar

Rangom : cavader

Vissza az elejére Go down

Re: Végtelen szőlőskert

Témanyitás by Radek Fenrir on 2010-12-01, 11:17

Fejemet a fának döntöttem és lehunytam szemeim. Vége van. Hatalmas levegőt vettem, megfeszült a mellkasom, majd lassan kifújtattam. A tüdőmbe szorult levegővel együtt távozott a belső feszültség is. Veron is letelepedett, hogy megpihenjen. Kemény napot tudhatunk magunk mögött.
-Minden bizonnyal...- válaszoltam keserűen. - Ezek soha nem adják fel, míg meg nem szerzik, amit akarnak...- nem volt titok senki számára mit is akarnak. A földünkre fájt a foguk. Ezt egyetlen módon érhetik el, megölnek bennünket. Ugyanis szabad akaratból sohasem dönténk úgy, hogy elhagyjuk őseink földjét, az otthonunkat. Míg a fa alatt erőt gyűjtöttem, addig a férfiak egy kupacba hordták a farkastetemeket, hogy majd elégessék. Nem hiányzott, hogy ide gyűljenek az édes vadak a vérszagra, aztán meg a falut környékezzék meg. Jobb baj elé nézni. Egy asszony alakja jelent meg a horizonton. Előre dőltem, jól látom-e. A fajtánkba tartozott, de mit keres itt ez az asszony? Merült fel bennem a kérdés. Felkeltem a fa tövéből és tettem felé néhány lépést. Dorina volt az. Nem értettem mi hozta ide, de türelmesen vártam, hisz ha ideér biztosan elárulja, miért hagyta el a falut egyedül. Rosszat sejtettem. Nem jellemző egyik nőre sem, hogy ilyen felelőtlenséget tegyen, egymaga átlépje biztonságot nyújtó falunk határát, és úgy kóboroljon másfelé. Pláne azoktól az asszonyoktól állt távol ilyesmi, akik semmilyen harcbeli képzettséggel nem rendelkeztek. Dorina ideért, hatalmas könnycseppek gördültek le arcán, arca kipirult volt a futástól, kapkodta a levegőt, rémület és félelem uralkodott szemeiben. Komoly baj történt, ebben biztos voltam.
-Mi történt? - kérdeztem őt nyugodtan. Hátha a sejtésem nem valós, és tévedek. Dorina elmesélte, hogy míg távol voltunk egy kisebb csapatnyi farkas jelent meg a faluban. Azt gondolták élelmet keresnek, ezért hagyták, hogy az élelmiszerraktárból elvigyék, amit akarnak, miután áttértek a védelmen. De a farkasok nem azért jöttek. Felforgatták a falut, többen megsebesültek, és néhány gyereket magukkal is vittek. Ökölbe szorult az öklöm a dühtől. Pont nem voltam ott, mikor mindez történt.
-Merre mentek? - kérdeztem a nőtől, aki válaszként a távoli hegyek felé mutatott. Intettem a fiúk felé, rögtön tudták, hogy akció van, bevetésre megyünk. El is kezdtek szedelőzködni.
-Velünk jössz? - fordultam Veron felé. Láttam megsérült a vállán, ezért rábíztam a döntést, ha úgy érzi bírja, akkor bátran csatlakozhat. Ha viszont pihenni szeretne, néhány harcos visszakíséri Dorinnal együtt a faluba.
Halott


Radek Fenrir
avatar

Rangom : cavader

Vissza az elejére Go down

Re: Végtelen szőlőskert

Témanyitás by Veronica Shiver Roth on 2010-11-30, 13:37

Temérdek vér borított, fele a sajátom, fele az áldozataimé. Lassacskán elcsitultak a zajok, a farkasok gyáván megfutamodtak előlünk. Most boldognak kellene lennem, mégsem vagyok. Megvolt a rögtönzött beavatásom, végre én is beszállhattam a küzdelembe. Miért nem vagyok büszke hogy túléltem és leterítettük a vad falka nagy részét?
Mindegy, már megszoktam ezt a fajta ürességet. Feltápászkodtam a földről és körbe néztem. A tetemek csúnyán eltorzították a mindig békés tájat, ennyit az idilli összképről. Végignéztem a harcosokon, és pontosan láttam bennük azt az elszántságot amiért képesek legyőzni az ellenséget. Bátorság a vadakkal szemben, félelem a népünk elvesztése miatt.
A sérültek egymást támogatva indultak vissza a faluba hogy ellássák őket, míg társaik a döglött farkasokat húzták egy halomba.
Fáradtság lett rajtam úrrá, pár lépés után a lábaim úgy döntöttek meg kellene állni és leülni. Nem ellenkeztem. Hanyagul ledobtam magam hogy szusszanjak mielőtt hazamegyek és tényleg sort kerítenék valamiféle elsősegélyre és egy alapos fürdőre. Hátam egy fa törzsének döntöttem és óvatos mozdulatokkal kibújtam a kabátomból. Kifújtam egy nagy levegőt és megmozgattam a vállam, azt ellenőriztem mennyire sérülhettek benne az idegek. Ki kell tisztítani a könnyebb és gyorsabb regenerálódás érdekében.
Oldalra fordítva a fejem láttam hogy -alig két méterre- Radek ült szintúgy egy fa tövében, mint jómagam. -Szerinted visszajönnek? -tettem fel a kérdést, ami gondolom őt is foglalkoztatja. Vajon a farkasok lesznek annyira eszetlenek hogy egy újabb támadást intézzenek ellenünk? Nyilvánvaló a terület foglaló szándékuk, de mivel meggyengítettük őket, talán másfelé veszik az irányt. Bárcsak ennyivel beérnék, ám kötve hiszem hogy békén hagynak minket. Összeszedik magukat és újból támadni fognak, míg az utolsót is ki nem írjuk...
Halott


Veronica Shiver Roth
avatar

Rangom : cavader

Vissza az elejére Go down

Re: Végtelen szőlőskert

Témanyitás by Radek Fenrir on 2010-11-30, 11:16

Érdekesre fordult a délután. A vadászat jól sikerült, ezért hamarabb értünk vissza a faluba. Pihenéssel, lazítással akartam tölteni azt a kósza néhány órácskát, itt, Umbra plaga szőlős vidékein, de nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztem. Most egy farkascsapattal viaskodunk a falunk védelméért. Mindannyian kemény csatát vívtunk ellenfelünkkel, mire földre tudtuk vinni őket. Már-már úgy tűnt, hogy győzhetünk erősítés nélkül is, de tévedtünk. Csapda volt. A falka a leggyengébb tagjait küldte ránk beáldozva társaikat, míg az erősebb farkasok a közelben lapultak, és várták az alkalmat, hogy kihasználva fáradtságunkat nekünk támadhassanak. Néhány hete felreppent a hír, hogy ólálkodik a közelben egy farkasokból álló banda, akik a földünket akarják. A vámpíroktól nem kérhettünk segítséget. Nem tartottam valószínűnek, hogy segítenének. Bár nyilván nem nézik jó szemmel, hogy harcok dúlnak a birodalmukban. Másrészt ez a mi ügyünk, és évszázadok óta mindig magunk nézünk szembe a nehézségeinkkel. Büszke nép vagyunk, nem kell nekünk a vérszívók segítsége. Csakis a legvégsőbb esetben kérnénk támogatást tőlük...bárkitől.
Az erdő sűrű fái közé futottunk. Sietve szedtük a lábunkat, nem volt sok időnk arra, hogy eltűnjünk a szemük elől. Sikerült. A fák árnyék nyújtott nekünk óvó menedéket. Tudtam, hogy csak ideig óráig van nyugtunk, és hogy bármelyik percben utánunk eredhetnek, de addig is volt időnk kicsit összeszedni magunkat. Bedrich lába csúnyán felszakadt. Ontotta magából a vért egy nagy résen keresztül. Szaga pedig betelítette a levegőt. Veron neki is látott, hogy elállítsa a vérzést. Én rátartottam, hogy minél hamarabb elálljon. Míg én sérült társunkkal foglalkoztam, addig a lány körülnézett.
-Csak óvatosan! - intettem óvatosságra. Tudtam, hogy körültekintő és megfontolt, mégis féltettem, hiszen most, életében először tapasztal efféle izgalmakat. Féltettem, ahogy falkám minden tagját félteném ilyen helyzetben. Ez egy vezető dolga, hogy vigyázzon a fajtája tagjaira. Hallottam, hogy megérkeznek a fiúk, végre itt az erősítés. Azonban nem örülhettünk sokáig. Néhány farkas kiszagolta hol rejtőzünk. A vérünk szaga buktatott le bennünket. Nem volt időm sokat agyalni, kellett egy jó terv. Körbenéztem. A föld nedves volt, előző nap nagy vihar lehetett erre. Felmérve gyorsan a terep adottságait meg is született az ötlet. Bedrich és én pontosan azt csináltunk, mint másfél éve. Akkor nagyjából hasonló helyzetben voltunk. Két hatalmas vérszomjas farkas vett bennünket üldözőbe, és egy erdőbe kényszerültünk meghúzni magunkat. Kihasználtuk a terep adottságait, így éltük túl.
Egy vastag fa mögé bújtam, és amilyen gyorsan lehetett, bekentem magam vastagon sárral. A föld nedves illata elnyomja majd a vérfarkas vérének bűzét. Olyan szagom lesz, mint az erdőnek, így nem találnak rám. Mint egy kísértő árnyék, bukkanhatok fel a semmiből, és törhetek életükre. Bedrich is hasonlóképp tett, tetőtől talpig sárköntösbe öltöztette magát. Ránéztem. Indulhat a támadás. Újabb farkasok érkeztek közénk. A fák lombkoronáján keresztül közlekedtünk. Egyik ágról a másikra ugrottunk. Innen mindent tökéletesen lehetett látni. Két újabb dög közeledett Veron felé. Bedrich egy indába kapaszkodva ellendült a törzstől és lendületével odébb repítette a szőrös jószágot, ami egyenesen egy nagy sziklának csapódott. Szabályosan elkenődött rajta. Bedrich büszkén vigyorgott, ám nem örülhetett sokáig, hisz a háta mögött megjelent a másik példány. A másik farkassal én bántam el. Egy kötelet kötöttem az egyik lábamra, a vicsorgó nőstényfarkas felé ereszkedtem, és tőreimmel elmetszettem a nyakát. Pislogni sem volt ideje, a földre zuhant holtan, vastag vérsugarat spriccelve magából. Elvágtam a bokámra tekert kötelet és leugrottam a földre. A fiúk eközben rendesen aprították a falka tagjait. Mikor a farkasok látták, hogy ez egy lefutott meccs, és hogy vesztettek, rohamléptekkel kullogtak el mentve irhájukat. Minden elcsendesedett. A fás rengeteg széléig sétáltam, ahol beláttam a folyómenti szakaszt. Mindenfelé farkasok tetemei, temérdek vér. A fiúk közül néhányan megsérültek, de szerencsére nem komolyan. Levágtam magam az egyik vastag törzsű fa tövébe, kezembe vettem kulacsom és jól meghúztam.
Halott


Radek Fenrir
avatar

Rangom : cavader

Vissza az elejére Go down

Re: Végtelen szőlőskert

Témanyitás by Veronica Shiver Roth on 2010-11-29, 00:06

Erősen markoltam a tőröm, szinte égette a tenyerem olyannyira vágytam a dög vérének kiontására. Nagy lendületet vettem és teljes testem erejét egyetlen mozdulatba sűrítve mozdultam előre. A penge úgy hatolt át a fenevad bundáján keresztül a kemény bőrén, mintha holmi kenőkést siklattam volna tova a lágy vajon. Az érzés egészen a eluralkodott rajtam, semmihez sem fogható hatalom az, ami szétáradt bennem. A külvilág csaknem megszűnt létezni számomra, holott a körülöttem zajló események hangjai csöppet sem voltak megnyugtatóak.
A bőr alatt haladó tőr minden egyes apró milliméterét éreztem egyre beljebb hatolni a kemény izomrost halmon keresztül, egészen a csonttal való megütközés pillanatáig. A farkas még egy utolsó vonyítást hallatott, s ezek után romlott szíve megszűnt dobogni, és utolsó, elhaló lélegzetvétele is tovaszállt a csatamezővé vált patakparton.
Lehajoltam a tetemhez hogy még egy utolsó pillantást vessek rá, s egyúttal visszavettem a két tőrt is az áldozatom testéből. Ahogy ezt megtettem, Radek hangját hallottam. Jól vagy Veron?- hangzott a kérdése tőlem nem is olyan messze. -Nincs semmi bajom. -válaszoltam, holott a megmart karomat semmire sem tudtam használni. Mit mondjak? Büszkébb vagyok holmi jajveszékelő némbernél és különben is belemelegedtem a játékba.
Elnézve Radek is jól szórakozott, mivel úszott a vérben, mely a lábai előtt heverő farkasé lehetett.
Csaknem egyszerre néztünk Bedrich felé, aki szintén eljátszadozott az utóbbi percekben. Mit ne mondjak, elnézve a sérüléseit Ő kicsit komolyabbra emelte a tétet. ~Oké, négy már megvan.~ Elismerően biccentettem feléjük, ám nem mozdultam a helyemről. Feltűnt hogy túl csendes lett a környék, amit nem csupán én gondoltam így. Radek és Bedrich sem mozdult, s legalább olyan fürkésző tekintettel pásztázták a terepet, ahogy azt jómagam tettem.
Az előérzetünk helyesnek bizonyult, hamarost nem csupán két farkast lehetett látni, tíz környékén inkább abbahagytam a számlálást. Nagyot káromkodtam, főleg miután egyértelmű volt hogy meg kell futamodnunk. Egyetlen porcikám sem díjazta az ötletet, viszont ennyi vérengző fenevad ellen egy ilyen nyílt helyen nincs esély a túlélésre.
Felkészültem hát, s miután Radek megadta a végszót amihez egy igen hatásos tett dukált, egyszerre kezdtem sprintelésbe a két férfivel. A füst által elég időt nyertünk hogy távolabb jussunk a dögöktől, meg sem álltunk a sűrű fák nyújtotta sötétségig. Az egyik fatörzsnek nyomtam a hátam és próbáltam elég oxigént préselni kiszáradt tüdőmbe. -Szép elterelés. -jegyeztem meg a rögtönzött füstcsinálásra, aminek a hatása talán még egy kis ideig zavaró hatással lesz a dögökre.
Muszáj volt valahogy elállítani a vérzést ami a vállamból szivárgott, így kigomboltam a kabátom és fél kézzel némi bénázás után le is szakítottam a felsőmből egy darabot, hogy legalább odaszorítsam a sebhez. Viszont meggondoltam magam és inkább mégis a Baldrich lábán éktelenkedő hatalmas sebet részesítettem előnyben. Persze nem a két szép szeméért, csupán azért mert szükség van minden segítségre ha el akarunk bánni a farkasok hadával. -Maradj veszteg és szorítsd össze az állkapcsod! -utasítottam a férfit halkan, mégis ellenkezést nem tűrő hangnemben. A legkevésbé sem hiányzott hogy bármiféle lármázást csapjunk.
Ráügyeskedtem a rongyot, ám kénytelen voltam Radeket is bevonni a sérülés tényleges elszorítására. Amíg ő ezt megtette, én feszülten vizslattam a fák takarásából a patakpartot. Kezdett eloszlani a füst, s a farkasok szétszóródtak. Három felénk vette az irányt. -A szél felénk fúj és egyelőre nekünk kedvez, de ha elég közel érnek ki fognak szagolni minket. -suttogtam alig hallhatóan a két férfinak. -Szét kell válnunk. -folytattam tovább a gondolatmenetet, ám kiáltások zaja ütötte meg a fülem. ~itt az erősítés~ -némi megnyugvással töltött el a tény, de még nem győztünk. Mellesleg a három vadállat egyre közelített. Pompás.
Baldrich felkapaszkodott annak a fának a vaskos ágaira, melynek eddig az eseményeket figyelve támaszkodott. -Előnyt kovácsolok a hátrányomból. -szólt, s már el is helyezkedett, ugrásra készen. Nem sok időnk maradt, ép kezemmel újból előhúztam az egyik tőröm és oldalazni kezdtem Radek mellől. A pengére kezdett rászáradni a vér, melyet nemrég ontottam. ~ha itt pusztulok, akkor is a sírba viszek még egyet~ és ahogy láttam a közeledtükből, erre sor is kerül hamar.
Távolabb kerültem a férfiaktól, az idegeim újból pattanásig feszültek. Egy élő adrenalinbombaként lépdeltem, készen a mindent elsöprő robbanásra. Megálltam egy nagyobb odvas fa tövénél, úgy döntöttem ott várom be az esetleg arra vetemedő vérfarkast és nem adok esélyt hogy ismét megsebesüljek. Ezek után felgyorsultak az események, hisz a farkasok roppant gyorsan vetették be magukat az erdőbe. Szagot foghattak. Ettől féltem....
A három farkas három irányba iramodott szélsebesen, meglapultam a fa törzse mögött, amikor hallottam a felém közeledőt. Erőt vettem magamon és erősen megmarkoltam a tőröm. Vártam. A távolban és tőlem nem messze is zajok, elhaló nyüszítések, vonyítások, egyszóval küzdelmek egyértelmű hangjai hallatszottak. Tehát a veszett farkashorda sorsa csaknem megpecsételődött.
A farkas morgása egyre nőtt, ahogy a fa közelébe ért. Ezek szerint kiszagolt. A vérem elárult. Nem vártam meg amíg rám ront, hisz ez nekem volt a célom. Elé ugrottam, a dög azonnal le is reagálta a mozgást és felém lendült. Újból a földön kötöttem ki, de ezúttal én voltam a gyorsabb és a tőröm is kéznél volt. Felhasítottam az oldalát csaknem a nyakáig, hosszú, mély vágást ejtve rajta. A lelketlen jószág felüvöltött és megtántorodott, ezt kihasználva félig ülő pozícióba kerültem, s szemernyi időt sem hagytam az esetleges visszatámadásra, vicsorgó pofáját alulról szúrtam át. Legnagyobb bánatomra csupán a markolatot sikerült megmentenem, a tőröm többi része bizony ott maradt a halott jószágban....
Halott


Veronica Shiver Roth
avatar

Rangom : cavader

Vissza az elejére Go down

Re: Végtelen szőlőskert

Témanyitás by Radek Fenrir on 2010-11-28, 11:01

Szavain elmosolyodtam. Tudtam, hogy Veron, annak ellenére, hogy félvér remek lány, és értékes tagja a falkának.
-A pataknál elkapjuk őket... - mondtam egyetértően. Alig pislogtam kettőt a lány már elindult a domboldalon lefelé egyenesen a patak sziklás partjára. Nem késlekedtünk mi sem, azonnal követtük őt. A dombról már majdnem teljesen leértünk, mikor megláttuk, hogy Ruhle az egyik bestiával hadakozik. A következő percben Veron a földre került, maga alá gyűrte az egyik vad. Oda akartam sietni hozzá, hogy segítsek, ám ekkor újabb farkasok kerültek elő a semmiből és utunkat állták. Közben hallani lehetett, hogy érkezik az erősítés. A fiúk kiáltását hozta felénk a hűvös szél.
-Beletelik még vagy 10 percbe, mire ideérnek. - mondtam Bedrich felé fordulva. Addig ki kellett tartanunk. Az egyik korcs nekem támadt, és a földre kerültem. Az egyik tőrömet a szemébe szúrtam, így néhány másodpercet nyertem, hogy felkászálódjak a földről. Bedrich egy másikkal viaskodott a sziklák között. Míg a farkasom kínok közepette üvöltött, addig rápattantam a hátára, és másik tőrömet mártottam meg benne nyaka mentén egyenes vonalat húzva. Még egy erőteljes, de hirtelen elhalkuló üvöltés hagyta el a torkát, mielőtt végleg a földre került volna. A kifröccsenő vér félig beterített. Bűzlöttem az állat vérétől. Felálltam, és véres tőreimet a nadrágom mentén húztam végig, letörölve a pengéket. Körbe néztem, hirtelen csend lett. Láttam Veron-t, amint egy másik fenevadat küld át a másvilágra. Vállából vér ömlött.
-Jól vagy Veron? - szóltam oda hozzá, tőle alig 5 méterről. Tekintetem gyanakvóan ismét végigfutott a környéken. Gyanús volt ez a csend. Valami készülőben volt, ezt határozottan éreztem. A veszély nem múlt el. A levegőben terjengő vér bűze elnyomott minden mást. Így szaglásomra nem számíthattam. Próbáltam összpontosítani, hátha szemeimmel és füleimmel felfigyelek valami gyanúsra. Bedrich lihegésére fordultam meg. Egy sziklának támaszkodott. Lábán hatalmas lyuk tátongott, fejéből hatalmas vércseppek hullottak a földre, pirosra színezvén a zöld füvet. Sérülése komolynak látszottak, de nem volt halálos. Ő is elbánt a maga farkasával.
-Hatból három...nem is rossz. - motyogtam magamnak. Ruhle teljesen eltűnt. A távolban éppen csak látszódott alakja és az, hogyan döngöli földbe az ellenfelét.
-...négy...- mosolyogtam el, de arcomról hamar lefagyott a mosoly.
-Hol a másik kettő? - kérdeztem. Egy száraz ág reccsent. A hang a bokrokon túlról hallatszott. Előbb halk, majd egyre erősödő morgó hangokat hallottam. Védekező állást vettem fel. Bármi is van a bokor mögött ellenséges szándékkal közeleg felénk. Nem volt nagy rejtély kitalálni, mi is az, ami felénk tart. A hátam mögött is hasonló zörejek szóltak, óvatosan hátrapillantottam. Szemeim kikerekedtek, mikor a sziklák tetején, majd a fák mellett is egyre több farkas jelent meg. ~Mi az ördög??~ Nem kellett matekzseninek lennie senkinek, hogy kitalálja, ez jóval több, mint 6 farkas. Minden világossá vált. Hátráltam, egészen Veronig és Bedrichig.
-Ez egy csapda! - mondtam, bár valószínűnek tartottam, hogy erre maguk is rájöttek.
-Menekülnünk kell! - tettem hozzá. Gyűlöltem, ha meg kellett futamodnom a problémák elől. De most nem volt más lehetőség. Túl sokan voltak. Hiába voltunk mind remekül képzett harcosok, ennyi döggel még mi sem bírhattunk el. A társaink pedig, még igen távol voltak, így az ők segítségére sem számíthattunk egyhamar. Valami terv kellett ide sürgősen, amivel egérutat tudunk nyerni. Az erdő sötét fái remek búvóhelyül szolgálhattak. A fák sötétjében egész könnyen el tudunk bújni, sőt, még néhány fenevadat is ki tudnánk iktatni. Ott kell meghúznunk magunkat, míg a többiek ide nem érnek. A farkasok lassú léptekkel közeledtek felénk.
-Háromra mindenki a fák felé fut! - mondtam határozottan. Közben tarisznyámból előhúztam egy kis szürke gömböt, amit még Darina adott nekem néhány nappal ezelőtt.
-Egy...kettő...három...- a farkasok felé dobtam a kis szürke csomagot pontosan a lábuk elé. Amint a gömb földet ért hatalmas robbanó hangot adott ki, és sötétszürke füst szállt fel belőle, ami belepte a légteret. Mindent elborított a füst, a farkasok nem láttak semmit. Ezt kihasználva futottunk a fákig. Sietnünk kellett, hogy elrejtőzzünk a szemük elől, mielőtt a füstfelhő végleg el nem oszlik.
Halott


Radek Fenrir
avatar

Rangom : cavader

Vissza az elejére Go down

Re: Végtelen szőlőskert

Témanyitás by Veronica Shiver Roth on 2010-11-25, 12:12

A bizonyítás iránti vágy felperzsel és elemészt belülről. Talán azért akarok mindenáron küzdeni, mert a tudat hogy félvér vagyok ott motoszkál bennem és nem hagy nyugodni annak ellenére hogy Lunaris foris az otthonom. A bizonyítás, miszerint én is vagyok olyan jó mint egy tisztavérű az egész életemre kihat és ki is fog hatni. Sosem lelem a helyem, hajt valami megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan erő, mely kihívások sorozata felé űz. A bennem rejlő farkas irányít amióta az eszemet tudom, mindig is úgy éreztem nem tartozom más fajhoz, csakis a farkashordához. A falka pedig nem tagadott meg, elfogadnak, megtűrnek még a viselkedésem ellenére is.
Radek utolsó szavaira -miszerint bízik bennem- bizakodás költözött belém. Nem fogom tudni meghálálni, de legalább megpróbálom nem eljátszani a bizalmát. Aztán majd meglátjuk mi lesz belőle.... -Lehet nem érdemlem meg. -mondtam inkább magamnak mint neki. Nagyot sóhajtottam és tovább pásztáztam a szőlőtőkék által benépesített tájat, amit nem sokáig élvezhettem. Egy alak tűnt fel a távolból, léptei dobogó patákra hasonlítottak. Bedrich személyében akadt társaságunk, akiről már a legelső pillantás elég volt hogy lássam, valami baj van. Ezt meg is erősítette amikor elhadarta mi történt. Felpattantam miután elhallgatott és üresre szívta a kulacsot. -A pataknál van esélyünk elzárni az útjukat és megfékezni őket. Ha beljebb merészkednek és szétszóródnak abból nagy baj lesz! -hat erős vérfarkast megállítani nem lesz könnyű menet, még akkor sem ha a falkánk bővelkedik a kiváló harcosokban. Ha valamelyik áttör a védelmünkön minden esély megvan rá hogy megritkítsa a falu amúgy is kevés létszámát.
Arcomon egy pillanat erejéig gonosz mosoly terült szét -Játszunk egy kicsit!
A bennem lakozó farkas máris ki akart törni, azonban még nem akartam szabad utat engedni neki. Van aki farkas képében szeret küzdeni, van aki inkább az emberi formáját részesíti előnyben. Én az utóbbi kategóriába tartozom.
Megindultam a domboldal lejtőjén, a hátam mögötti léptek zajából ítélve Radek és Bedrich sem húzta tovább az időt. Az adrenalin máris elárasztott, minden idegszálammal a gyorsaságra törekedtem, hogy minél hamarabb leérjek és a megadott cél felé vehessem az irányt.
Elhagyva a szőlőtőkék övezte területet végre tényleg a patak felé vezető útra értem. Azon imádkoztam hogy legalább az egyik veszett vérfarkassal összetalálkozhassak. A síkság ellenére a vidék fái és sűrű bokrai tökéletesen elrejtik az itt megbújni akarókat. Az ösztöneim azt súgták lassítsak, aminek engedelmeskedve a tempóm futásból lassan óvatos sétává vált. Hangtalanul haladtam tovább és átadtam magam az érzékeimnek. Mozgást, neszt kerestem amit hamarosan meg is leltem elérve a patakpartot. Két hatalmas dög űzte egymást. Alig húsz méter lehetett közöttünk, s ez a táv vészesen fogyatkozott. Az üldözött pofájából és nyakából dőlt a vér, s látszott rajta hamarosan feladja. A nyomában száguldó barna farkas vicsorogva ugrott rá, személyében felismertem az egyik vadászunkat; Ruhle-t. Egyértelműen ő kerekedett felül és uralta a helyzetet. Kissé balra fordulva folytattam tovább az utam, a feszültség egyre nőtt. ~legalább egy kilőve~ gondoltam mikor a küzdelem zajai megszűntek. Egy pillanatra hátra néztem, tekintetemmel Radekéket kerestem, ám villámgyorsan vissza is fordultam, épp annyi időm volt hogy védekező állást vegyek fel. Nem volt elég. A szürke farkas a semmiből előtűnve tepert maga alá. Nem sikerült időben leszorítani a fejét, ennek következtében megmarta a vállam. A kabátomnak esélye sem volt tompítani a borotvaéles fogak támadását. A fájdalom az egész karomra átterjedt, de nem volt idő nyávogásra. Csak a fejét tartottam, biztosra vettem ha nem találok ki valamit itt pusztulok. A lágy részeket céloztam meg rajta, a szemeire fejtettem ki nyomást aminek meg is lett az eredménye. Elrántotta a fejét és engedett a szorításon pont annyit amennyire szükségem volt. A csizmám szárából előrántottam a tőröket, s egyiket az oldalába, másikat a nyakába döftem, majd alaposan meg is forgattam benne. Lelöktem magamról és feltápászkodtam. A sérült karom mozgatása komoly fájdalmat okozott, éreztem hogy a vérzés még nem állt el. A düh és a bosszúvágy elborította az agyam. Kezeimet ökölbe szorítottam, a döglődő farkas felé helyezkedtem és kihúztam az oldalából a tőröm. Nem érdekelt mi történik körülöttem, csak a gyilkolás lebegett a szemem előtt.
Halott


Veronica Shiver Roth
avatar

Rangom : cavader

Vissza az elejére Go down

Re: Végtelen szőlőskert

Témanyitás by Radek Fenrir on 2010-11-22, 23:01

Ismertem Veron-t olyannyira, hogy tudjam, nem egy hétköznapi lány, nem hétköznapi igényekkel. Úgy érezheti, hogy többre hivatott, minthogy erős asszonyként a falut óvja, míg klánunk férfijai a vadat űzik a távolban. Adottságai révén már elérte azt, amiről sok falubeli lány még álmodni sem mer. Képességeivel védelmezi otthonunkat. Merő szerencse, hogy eddig nem érte közösségünket váratlan csapás, melyben kibontakozhatott volna harcos nőtársaival egyetemben. Mi ottélőknek szerencse, neki kevésbé. Láttam szemeiben kalandra, megmérettetésre vágyik. Arra vár, hogy jöjjön egy alkalom, amikor képességei teljében kibontakozhat, és határait feszegetve megmutathatja mire is képes. Ez a tűz, ami a szemeiben éget, magamra emlékeztetett. Az első vadászélményem derengett fel, melynek már sok-sok éve. Izgatott és lelkes voltam, bizonyítani akartam. És a bennem rejlő erő meg is mutatkozott akkor, amikor a legnagyobb szükség volt rá.
-Tudom, erős és okos asszony vagy. Bízom benned. - feleltem bizalommal teli hangon. Elmeregtem a távolba. Nyugodt napnak ígérkezett, pihenni vágytam. Azonban rohanó léptek zaja verte fel az idilli békességet. Felkeltem a földről, hogy lássam, ki az aki megzavarja a nyugalmunkat. Bedrich volt az, a falka egyik erős harcosa. Zihalva lépett elém. A levegőt kapkodva nyelte, ahogy hatalmas izzadtságcseppek gördültek le arcáról. Felé nyújtottam a kulacsomat, hogy igyon pár kortyot, mielőtt belekezd a mondanivalójába. ~Idáig futott, biztos fontos lehet...~ Gondoltam magamban. Bele sem telt egy percbe, Bedrich rátért a lényegre, egy veszett farkasfalka garázdálkodik a környéken, több falubelire rátámadtak a pataknál.
A helyzet nem volt rózsás, azonnal cselekednünk kellett. Bedrich elmondása szerint 5-6 farkasról lehet szó, de nem a gyengébb fajtából, még okozhatnak fejfájást nekünk. Sebaj, még most az elején jó, ha eltakarítjuk őket, még később sokkal nagyobb galibát okozhatnak számunkra.
-Veron, eljött a te időd! - fordultam Veron felé.
-Ha még mindig van kedved egy kis kalandra, itt a remek alkalom. - mondtam komisz vigyorral. Szemernyi kétségem sem volt afelől, mit fog válaszolni. Szíve vágya, hogy velünk tarthasson, és megmutassa mire is képes.
Halott


Radek Fenrir
avatar

Rangom : cavader

Vissza az elejére Go down

Re: Végtelen szőlőskert

Témanyitás by Veronica Shiver Roth on 2010-11-19, 07:33

Aprót bólintottam szavaira és a mosolyára.
-Legalább valami jó hír. -különösen nem foglalkoztat ki éhezik vagy ki lakik jól rajtam kívül, de jól tudom a falka sorsa hamar megpecsételődne élelem nélkül. Ezzel mindenki tisztában van az apró csecsemőtől a sokat megélt vénebbekig. A fajfenntartás a legfontosabb ebben a nyomorult életben, Radek pedig mindent megtesz hogy eleget tegyen kötelességének.
-Te is tudod hogy nem vagyok a tűzhely fölött görnyedő, ártatlan asszonyka. A védelemből szívesen kiveszem a részem, ám komolyabb fenyegetést idáig nem kellett elhárítani. A vadászat sokkal izgalmasabb mint itthon ücsörögni és malmozni, holott legbelül szinte perzsel a vágy a kihívás után. -feleltem, mert láttam a meglepődést átsuhanni rajta. Be kell valljam, szórakoztat hogy ennyire ledöbbentettem. -Kissé vaskalaposak a szabályok, lehet át kellene gondolni egyet-kettőt. -fűztem hozzá a vezetőnek.
Legutolsó kijelentésén felbuzdultam, nyughatatlan vérem felpezsdülve keringett tovább bennem. -Nem fogok senkit hátrálni, ebben biztos lehetsz. Egy vad becserkészése igazi művészet, s az efféle művészetben elég jártas vagyok. -feleltem halkabban, nem szeretek kérkedni.
Követtem Radek tekintetét, így a tájon siklattam végig a tekintetem. Bekaptam egy újabb szőlőt, a fürtről szépen lassan fogyatkoztak az édes szemek. Az ülő pozícióból fekvőre váltottam, szemeimet félig eltakarva lustán nyújtóztam egyet. A bőr, melyet viseltem nem igazán akarta díjazni a mutatványom, ez az átka ha az "ember lánya" szereti az e fajta ruházatot.
Halott


Veronica Shiver Roth
avatar

Rangom : cavader

Vissza az elejére Go down

Re: Végtelen szőlőskert

Témanyitás by Radek Fenrir on 2010-11-18, 21:33

-Meg, de még mennyire...- mondottam büszke mosollyal kérdésére.
-Bőséges fogásunk volt, a héten nem lesz gondunk. - de a szerencse mind jól tudjuk, hogy forgandó, a bőség után könnyen szűkös időszak köszönthet ránk, így míg lehet vadászunk, hogy a zord időkben se éhezzünk. A kijelentésén kicsit meglepődtem.
-Velünk jönnél vadászni? - vontam fel szemöldököm kérdően. A klánban a táplálékról mindig is a férfiak gondoskodtak, mióta az eszemet tudtam mindig is így volt. Míg klánunk erős férfiatagjai odakint zsákmányra vártak, addig az asszonyok a falu teendőit intézték. A gyengébb férfiak és az erősebb asszonyok gondoskodtak a falu védelméről, míg mi oda voltunk. Mindenkinek megvolt mindig is a maga feladata. Ha nem volt elégedett azzal, mit a sors rászabott, akkor sem tette szóvá. Az illető mélyen hallgatott, zokszó soha nem hagyta el száját, tette, amit tennie kellett.
Veronra nézte, és láttam rajta, hogy szeretné magát kipróbálni vadászat közben, és őszintén szólva nem láttam okot arra, hogy miért ne próbálhatná meg. Be kellett látnom merev szabályok szerint élünk, aminek megvannak a maga hátulütői.
-Legyen úgy. Legközelebb magunkkal viszünk téged is, ha ennyire szeretnél velünk jönni. - mondtam apró félmosollyal. - Akkor te is megmutathatod mire vagy képes. - tettem hozzá, majd a távolba tekintettem.

Halott


Radek Fenrir
avatar

Rangom : cavader

Vissza az elejére Go down

Re: Végtelen szőlőskert

Témanyitás by Veronica Shiver Roth on 2010-11-17, 16:06

Hangomra felült és egy nyújtózás után be is azonosított. Elnézve ez a kis pihenés nagyon ráférhetett.
-Helló Radek. Igen, én is itt. -válaszoltam, miután lenyeltem ami a számban volt. Meglepődött hogy itt futottunk össze, amit nem csodálok. Nem jár ide jóformán senki, ahhoz túlontúl lusták. -Úgy látszik kölcsönös a meglepődés, nem gondoltam volna hogy más is ide szokott járni... -szemeimet forgattam, én belepusztulnék ha nem járhatnék-kelhetnék újabbnál újabb és gyönyörűbb helyeken kószálva. Mellesleg egy ilyen hegyi séta megfelel egy jó nagy tornának is, tehát ezáltal a testedzést is letudom.
-Megvolt a vadászat? -érdeklődtem. Ellentétben vele, én nem mosolyogtam, de ennek nincs különösebb oka. Jó vezető és ebbe nem lehet belekötni. Talán egy aprócska félmosolyt ki tudtam sajtolni magamból, többre nem futotta. Ennyire egyszerű. Őszintén szólva vele sem jópofizom, ellenben a fajunk egyes talpnyaló tagjaival. Nem fogok bájologni senki előtt s ezt már kisgyermekkoromban is kinyilvánítottam. Idővel mit sem változtam, úgy vagyok vele aki akarja megszokja, aki nem az így járt.
Úgy látszik idő közben az álmossága át ragadt, mert akkorát ásítottam kishíján kiakadt az állkapcsom.
-Egyszer szívesen beszállnék a vadászatba. -tértem vissza gondolatban az élelem megszerzésére. A férfiak kelnek útra s vadásszák le a falunak a szükséges táplálékot, de miért ne csatlakozhatnék egyszer én is? Az ösztönöm meg van hozzá, különben sem áll tőlem messze a zsákmány becserkészése.
Halott


Veronica Shiver Roth
avatar

Rangom : cavader

Vissza az elejére Go down

Re: Végtelen szőlőskert

Témanyitás by Radek Fenrir on 2010-11-17, 14:32

Elterültem a zsenge zöld fűszőnyegen, és mélyen magamba szívtam a zöldellő a mezők illatát. Annyira kellemes volt az idő, a hely, hogy teljesen el tudtam lazultam. Gondtalannak éreztem magam, ami nálam igencsak ritkaságnak számít. Hiszen vezetőként folyamatos problémákkal kell szembesülnöm nap mint nap. De most, itt, az otthonomtól olyan távol szabadnak éreztem magam, és minden probléma olyan távolinak tűnt. Szívem szerint itt maradtam volna, de nem lehetett. Vannak kötelezettségeim, amik elől nem futhatok el.
Éreztem, hogy a szemhéjaim egyre nehezebbek, és lassan álomba szenderülök, pedig nem voltam álmos. Hallottam, hogy valaki nem is olyan messze a szőlősben sétálgat, de túlságosan kényelmes volt a földön heverészni, így nem erőltettem meg magam még annyira sem, hogy a hangok irányába tekintsek. Azonban a hangok egyre erősebbé váltak. Akárki is járja thokai szőlőskertjeit, felém tart. "Ébresztő hétalvó, még a végén beletörik a fű a nadrágodba" - szólt hozzám egy hang. Egy nő hangja volt, ami kellemesen csendült meg az őszi szélben. Lassan kinyitottam a szemem, a nap egyenesen a szemeimbe sütött, ezért reflexszerűen arcom elé emeltem a kezem, hogy lássak. Felültem, nyújtóztam egy hatalmasat, majd a fiatal lány felé fordultam, aki éppen egy nagy szőlőszemet kapott be. Néztem és olyan ismerősnek tűnt, aztán beugrott.
-Szia Veron. Te is itt? - kérdeztem tőle mosolyogva. Meglepett, hogy egy fajtámbelivel találkozom Farkasoromtól ilyen messze, nem sok farkas veszi a fáradtságot, hogy kibújjon odújából, és ilyen távolra merészkedjen.

Halott


Radek Fenrir
avatar

Rangom : cavader

Vissza az elejére Go down

Re: Végtelen szőlőskert

Témanyitás by Veronica Shiver Roth on 2010-11-17, 14:04

Most is mint mindig, a természet lágy ölén kóboroltam. Szeretek a szabadban lenni. Az ég világon semmi nem olyan megnyugtató mint amikor lágy szellő cirógat, s egyúttal a természet illatait sodorja felém.
A hegyekbe vágytam, így még korán reggel útnak indulva csatangoltam felfelé Lunaris Foris lenyűgözően szép hegyének domboldalán. Ha valaki nem vigyáz könnyen a nyakát szegheti a meredeknek igencsak elmondható úton. Megpihenéseim során csentem egy-két szemet a lédús szőlőszemekből. Nem is csoda ha megkívántam; ameddig a szem ellát, szőlő tőkék hosszú sorai kecsegtetnek a kövér fürtökben lelógó kedvenc gyümölcsömmel és nedűmmel. Mert bizony a sok szőlőből sok bor is lesz, már alig várom hogy megkóstolhassam a következő szüret utáni mustot!
Felérvén a domb tetejére órákig néztem az elém táruló panorámát. Megmaradt parányi kis lelkem boldog volt hogy itt lehet. Kényelembe helyeztem magam, hol elfeküdtem, hol felülve kémleltem a tájat egy jó darabig, de közben addig evett a penész míg le nem sétáltam egy nagyobb szőlőfürtért. Kólingyásztam a sorok között mire kiválasztottam a megfelelő fürtöt. Tudom hogy hülyeség, de nekem nem mindegy. Mellesleg azt is tudom nem szép dolog lelegelni a nedűnek valót, de hol érdekel ez engem?
Szóval magamhoz vettem egy fürtöt és újra megindultam felfelé. Valahol jóval előttem léptek zaja törte meg a csendet. Közönséges emberi fülnek fel sem tűnt volna a kis nesz, ellentétben az én fülecskéimmel. Egy pillanatra megálltam és mélyet szippantottam a levegőbe, hátha be tudnám határolni ki vagy mi motoszkál a hegy tetejére, de a szél ellenem dolgozott, így hoppon maradva nem éreztem semmit a szőlő illatán kívül.
Vállat vonva ismét megindultam, ha már itt vagyok nem fogom zavartatni magam, akárki is akarja megzavarni a nyugalmam, még ha nem is szánt szándékkal teszi. Felérve eszegetni kezdtem a szemeket, de megálltam a rágás közben mert megláttam az előbbi nesz tulajdonosát.
Csukott szemmel elterülve feküdt, de azt nem tudtam volna megmondani tényleg alszik-e. Mondjuk ilyen kis idő alatt csak nem szenderülhetett mély álomba, bár ki tudja....minden esetre ha már így esett, ideje jó kislány módjára felébresztenem, nehogy már itt szundikáljon -rosszabb esetben még horkoljon is-. Visszaültem a bámészkodásom előző helyére és folytattam amiért idejöttem reggel, azzal a különbséggel hogy most nem a tájat, hanem a "csendestársamat" néztem. Jól tudtam ki ez a férfi, ki ne tudná a fajtámon belül? -Ébresztő hétalvó, még a végén beletörik a fű a nadrágodba. -köszöntem is neki, majd bekaptam még egy szőlőszemet.
Halott


Veronica Shiver Roth
avatar

Rangom : cavader

Vissza az elejére Go down

Re: Végtelen szőlőskert

Témanyitás by Radek Fenrir on 2010-11-17, 13:09

A nagy vadászat után gazdag zsákmánnyal érkeztünk haza. Örült a falu, volt mit enni. Az utóbbi hetek nem bővelkedtek túl nagy sikerekkel, ami a zsákmányszerzést illette. A viharos, zord idő, a folyamatos esőzések, a pusztító szelek mindenkit az odújába kényszerített, így kevés volt a potenciális levadászható préda a környéken. De amint véget értek a viharos napok, úgy fordult szerencsésebbre helyzetünk is. Elégedetten tértünk vissza a klánunkhoz. Az asszonyok szorgos keze hamar finom ételt varázsoltak asztalunkra a levadászott húsból. A nagy lakmározás után kis csendre vágytam, ezért elugrottam a nem túl közeli, Lunaris foris határában húzódó hegyekbe. Farkas alakban néhány óra alatt tettem meg a több mérföldes utat. Mikor megérkeztem a Thokai-i hegy lábához visszavedlettem emberi alakba, és lassú léptek közepette sétáltam fel a meredek domboldalon. Utamat zöldellő szőlőtőkék övezték, melyeken nagy szemű, érett szőlőfürtök lógtak. Hamarosan itt a szüret ideje is. Már előre láttam, ahogy a klánunk női most is, mint minden évben a présben szorgosan tapossák a szőlőfürtöket. Milyen finom nedű készül majd ezekből a húsos fürtökből. Felértem a domb tetejére és elfeküdtem a fűben. A föld kicsit hűvös volt, de nem volt vészes. Egy ideig az égen kúszó fehér pamacsokat néztem, majd lassan lehunytam a szemem, és néhány percre megpihentem.
Halott


Radek Fenrir
avatar

Rangom : cavader

Vissza az elejére Go down

Végtelen szőlőskert

Témanyitás by Shade von Narrath on 2010-08-19, 00:31




A hozzászólást Shade von Narrath összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-11-24, 09:50-kor.
Vampire I.
Vampire I.

Shade von Narrath
avatar

Rangom : noctis archos

http://noctis-parvulus.forummotion.com

Vissza az elejére Go down

Re: Végtelen szőlőskert

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.