Welcome to Noctis

Háború tört ki a vérivók és a boszorkányok között. Narlen városa elbukott, és Boszorkányföld egy része vámpír kézre került. Theradin a harcok kezdete előtt békét kötött a vérszívókkal, így a város megőrizhette függetlenségét.
Eközben északon a Démonok Birodalma megerősödött és kihasználva szomszédai csatározásait elfoglalta Boszorkányföld északi, kimérák és transmopheusok lakta területeit. A határvonalak átrendeződtek, ezért a vadászokra nagyobb szükség van, mint valaha.


• • •

Lépj be Noctis világába, ismerd meg a napfényes, varázslatos Nyugatot, az egykori Boszorkányföldet - Shalmaeron provinciáját, vagy a misztikus, sámánok lakta Sellarya szigetét. Barangold be a veszélyes, sötét Keletet, ahol vérivók és halandók élnek. Ismerd meg Caelestis hegyvidékeit, a délen fekvő elfek lakta Lamuriont, vagy a sárkányidomítók és a valkűrök otthonát, a messzi fagyos Valachiát. És ha még futja az erődből, utazd át az ismeretlen északi földet, Diabolus Glebát, a démonok hazáját.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

CHATBOX


Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (19 fő) 2018-11-24, 15:35-kor volt itt.

Caestis oltára

Go down

Re: Caestis oltára

Témanyitás by Sehro Lucis Ashwise on 2013-02-15, 10:01

Egy ritka, különösen értékes tárgyért indultam Caelestis oltárához. De hiába várakoztam hosszú ideig a kereskedő nem jött el a megbeszélt helyre, ezért kicsit csalódottan úgy döntöttem, visszaindulok, hogy még sötétedés előtt Tenebriluxba érjek. A visszaúton rátaláltam a férfire, az út mellett a fák között feküdt véresen. Valaki megtámadhatta idefelé jövet. És nem volt nehéz kitalálni miért? Mostanában gyakran hallani, hogy félelmet nem ismerő tolvajbanda garázdálkodik a környéken és kifosztanak mindenkit, aki erre jár. Felsegítettem a férfit és az oltárhoz vezettem. Egy rongyot szorítottam a vérző mellkasára, de nem sokat ért. Sürgős orvosi ellátásra volt szüksége. Kíváncsi voltam, mi történt vele pontosan, de a beszéd most nehezen ment neki, ezért nem faggatóztam. Előkaptam a táskámat, hogy valami fájdalomcsillapítót keressek benne. Egyszer csak a férfi izgatottá vált, rémült arccal mutatott a fák felé. Kíváncsian fordultam én is abba az irányba.
-Szőke...a szőke...- mutatóujját egy szőke hajú lányra szegezte.
-Ő...ő......a szőke. - folytatta.
-Nyugodjon meg, ne erőltesse a beszédet. - javasoltam az embernek. Egy pillanatra magára hagytam a sebesültet és lányhoz léptem.
-Elnézést kisasszony...- kezdtem volna bele, amikor észrevettem, hogy ő is megsebesült. A lány teste sebes és kék-zöld foltos volt, mint aki nem túl rég, még az életéért küzdött.
-Önt is megtámadták? - kérdeztem.
-A szőke...a szőke... - ismételgette önkívületi állapotban a kereskedő.
-Sürgősen orvosra van szüksége. Mondja csak, ismer gyógyítót a közelben? - érdeklődtem.
Ater elves

Ater elves

Sehro Lucis Ashwise
avatar

Rangom : Marquis of Tenebrilux

Vissza az elejére Go down

Re: Caestis oltára

Témanyitás by Serena de La Mare on 2013-02-11, 20:29

//Rendesen feladtad a leckét...de visszadobom a labdát Very Happy//

Leszaladtam a lépcsőn és a városi forgatagból megpróbáltam kijutni. Már kora reggel ekkora itt a forgalom, akkor mi lesz később?
Egész éjjel alig aludtam valamit, mert a testvéremmel veszekedtem, hogy ne aggódjon miattam, el fogok jutni előbb-utóbb Florence Citybe és beszélek az édesanyámmal. Azonban szokás szerint nem hajlandó engedni és makacsul ragaszkodik az elméletéhez. Na, mindegy. Elegem van.
Ahogy feldúlva robogok a járdán, egyszer csak nekiütközöm egy tömzsi fickónak és a lendülettől elesek.
Sűrű bocsánatkérések közepette felsegített, majd elkezdte felszedegetni a furcsa tárgyakat, amik kiestek a dobozából. Már épp ott akartam hagyni, amikor jobban is megnéztem magamnak az egyiket. Értékes műkincseknek tűntek.
- Elnézést, megmondaná miféle tárgyak ezek? Egyáltalán, hogy kerül efféle értékes dolog erre a helyre? - porfészket akartam mondani, de hát, biztosan őslakos és semmi kedvem magamra haragítani, ha bármivel is elterelheti a figyelmemet a testvéremmel folytatott veszekedésről.
Egy pillanatra megdermedt, majd gyanakvóan összehúzta a szemét.
- Kereskedő vagyok és egy ereklyét ezek közül odaígértem valakinek. Megbocsásson kisasszony, de sietnem kell, ha odaakarok érni a találkahelyre.
Azzal se szó, se beszéd elrobogott. Megkövülten álltam egy helyben, majd az egyik árus odacsoszogott elém és kedvesen rám mosolygott.
- Ez Mr. Mortimez volt. Nagy kópé ám. De ha áruról van szó, nagyon becsületes. Akárcsak én. Itt szinte mindenki, akárcsak ő is, ereklyékkel foglalkozik, főként a bevándorlók szeretnek a családjuk, vagy a múltjuk után kutatni és kincseket gyűjteni. Nem kíváncsi a családjára? Biztos vagyok benne, hogy találunk önnek...
De már nem figyeltem rá. Megfordultam és Mr. Mortimez után szlalomoztam a nagy nyüzsgésben. Kopaszodó feje búbját követtem.
Lehet, hogy szemétség, vagy őrültség, de holnapig, úgyse tudok mit kezdeni magammal, így az lesz a legjobb ha lefoglalom magam valamivel és egy kis kincsvadászat igazán nem fog ártani senkinek...vagy mégis.
Mr. Mortimez felszállt egy kocsira és megindult, ahogy láttam ki a városból. Kék, rövid, szoknyás ruhámban gyorsan kibéreltem egy lovat és a szekér után vágtattam.
Nagy emelkedőn és kacskaringós, ágas-bogas úton lopakodtam a kereskedő után. Mikor apró, köves út következett, az egyik fához kikötöttem a lovat és gyalog siettem tovább. Nemsokára a fickó is megállt, leszállt a szekérről és a dobozból kivett egy lepelbe csomagolt tárgyat, majd megindult. Továbbra is követtem, majd egy rétre ért ki az árus, aminek a közepén mintha romok lettek volna. A Nap már közeledett a délhez és fogalmam se volt, vajon hol lehetek. Egy bokor mögé bújtam és vártam. Valami idegesség, sőt türelmetlenség vett erőt rajtam, így a hajamból előhúztam egy tőrt, szőke hajkoronám pedig ettől a vállamra omlott.
Szőke méreg...elképzelhetetlenül édes, fogja a tőrét és már le is sújt véle...

Kótyagos fejjel felkeltem az avarból. Mi történt? Próbáltam visszaemlékezni, de sehogy sem sikerült. Brutálisan bevághattam a fejem. Valamerre megindultam. A bokrok tüskéi apró kis vágásokat ejtettek rajtam, de szinte meg se éreztem. Ahogy kiértem egy rétre megbotlottam egy hatalmas kődarabban. Majd felhangzott egy ordítás.
A hang irányába kaptam a fejem és a romoknál két férfi nézett rám. Az egyik, kissé kopasz, pedig teljesen halálra váltan mutatott felém, miközben a másik férfinak magyarázott valamit. Annyit kihallottam belőle, hogy szőke és, mintha valamiért engem vádolt volna.
Lenéztem magamra és megrémültem. Csupa seb, kék és zöld folt voltam. A tőröm pedig odébb a férfiak közelében, a kövek között rejtőzött. Lassan körülnéztem, de még mindig nem emlékeztem semmire. Megindultam a tőr felé.
Beast IV.


Serena de La Mare
avatar

Rangom : furya

Vissza az elejére Go down

Re: Caestis oltára

Témanyitás by Sehro Lucis Ashwise on 2013-02-11, 19:18

Serena

Kora reggel indultam Tenebriluxból, hogy felkeressek egy, a Caelestis hegyvidékei között élő kereskedőt. A kereskedő, akit Bertoldnak hívtak üzenetet küldött nekem. Megírta, hogy birtokába került egy, az őseimtől származó ereklye és jó pénzért megválna tőle. Köztudott volt, hogy gyűjtöm felmenőim tárgyait, ezért amikor ráakadt a ritka műtárgyra, rögtön rám gondolt. Arra kért, hogy siessek, mert mások is megkeresték ez ügyben. Caelestis ismert ösvényein haladtam találkozóhelyünk felé. A levélben Caelesis oltárát jelölte meg helyszínként. Dél körül járt az idő, amikor felértem a dobra. Körülnéztem, de nem láttam senkit, ezért várakoztam egy ideig. Amikor egy óra múlva sem került elő a kereskedő, elindultan visszafelé. Alig tettem néhány métert, mikor nyöszörgésre lettem figyelmes. A hangok a fák közül szűrődtek ki. Közelebb mentem és ekkor láttam meg, hogy a férfi, akivel találkoznom kellett volna ott fekszik sérülten egy fának dőlve.
-Bertold? - guggoltam mellé. Hallotta a hangomat. Fáradtan felnézett. Elnyöszörgte, hogy az egyik érdeklődő nem nyugodott bele, hogy a tárgyat nekem tartja fent. Hiába ígért több pénzt, kezdett el fenyegetőzni, a kereskedő nem adta be a derekát. Nekem ígérte a műkincset, és nem akarta megszegni a szavát. A kitartó vásárló viszont nem nyugodott bele a visszautasításba, ezért egy tőrrel több helyen megszúrta és ellopta tőle a portékát.
-Tudja ki volt? - kérdeztem, de a kereskedő csak a fejét rázta. Végignéztem rajta, elég súlyos volt a sérülése, de még nem volt menthetetlen.
-Keresnünk kell egy gyógyítót. - mondtam, majd felsegítettem a férfit és az oltárhoz segítettem.
Ater elves

Ater elves

Sehro Lucis Ashwise
avatar

Rangom : Marquis of Tenebrilux

Vissza az elejére Go down

Caestis oltára

Témanyitás by Andrés von Narrath on 2010-09-04, 21:07



Vampire II.
Vampire II.

Andrés von Narrath
avatar

Rangom : nox equester

http://noctis-parvulus.forummotion.com

Vissza az elejére Go down

Re: Caestis oltára

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.