HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés



Háború tör ki a vámpírok és a boszorkányok között. Narlen városa elbukik, és Boszorkányföld egy része vámpír kézre kerül. Theradin békét köt a vérszívókkal, így a város megőrzi függetlenségét.
Eközben északon a Démonok Birodalma megerősödik és kihasználva szomszédai csatározásait, elfoglalja Boszorkányföld északi, kimérák és transmopheusok lakta területeit. A határvonalak átrendeződnek, ezért a vadászokra még nagyobb szükség van, mint valaha.
• • •
Lépj be Noctis világába, ismerd meg a varázslattal teli, napfényes Nyugatot, az egykori Boszorkányföldet - Shalmaeron provinciáját, vagy a misztikus, sámánok és védák lakta Sellarya szigetét. Barangold be a veszélyes, sötét Keletet, ahol a vámpírok, emberek és vérfarkasok élnek. Ismerd meg Caelestis vidékét, a délen fekvő elfek lakta Lamuriont, vagy a sárkányidomítók és a valkűrök otthonát, a messzi fagyos Valachiát. És ha még futja az erődből, utazd át az ismeretlen északi földet, Diabolus Glebát, a démonok hazáját.

Login
Username:
Password:
Auto Login: 
:: Hopsz! Elfelejtettem a jelszavam!
* * *
CHATBOX

Kérjük, hogy a társoldalas kérelmeket a Vendégkönyvben intézzétek!
Kattints a linkre!




FRPG Top Sites - Magyarország

***
BANNER

AZ oldal bannerjáért Kattints: ide!






***
TÁRSOLDALAK

Kérjük, hogy a társoldalas kérelmeket a Vendégkönyvben intézzétek!
Kattints a linkre!



Share | 
 

 Lamurion Ruina - Lamurion romjai

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Shade von Narrath
Vampire I.
Vampire I.
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2010-09-04, 11:45

Vissza az elejére Go down
http://noctis-parvulus.forummotion.com
Merilia
Elf V.
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-04-11, 02:04

Több hónapnyi bolyongás után találtam a nyomot, ami ide vezetett. Egy erdei elf mesélt erről a helyről meg a háborúról is. Én pedig idejöttem, csak azért, hogy megismerjem a helyet, ahol az őseim éltek. Legalább is az anyai ági felmenőim.
A palota romjai arról meséltek, valaha egy nagy nép élhetett itt. Azt akartam megtudni, milyen családom lehetett volna, ha nem a háború idején születek.
Megálltam egy percre, és bámultam a romok közt elterülő területet. A hegyek homályos magasságából bámultam a valamikori palota körül elterülő tájat.
A pár perces pihenőm közben sorra vettem, mit is találtam. Tulajdonképp semmit. De azt láttam, hogy a palota alatt valami alagútrendszer lehet. Elgondolkoztam azon, hogy oda is le kéne mennem, de még nem volt kedvem. "Amint végzek itt..." ígértem magamnak, de még most sincs elég akaraterőm hozzá, ezért inkább tovább figyelem a tájat és várom mi fog történni...
Vissza az elejére Go down
Sehro Lucis Ashwise
Ater elves
Ater elves
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-04-12, 03:24

Tenebriluxtól nem messze álltak Lamurion romjai. Kellemes vidék, gyakorta jövök ide, hogy tájainak szépségében kedvemet leljem. A főváros nyüzsgésétől távol elszakadok a vállaimra nehezedő terhektől. Éppen élveztem a csendet, amikor az egyik őr, aki elkísért ide, mellém lépett. Azt mondta, van itt egy lány. Meglepődtem, hiszen ide szinte soha senki nem jön. Félnek a hely állítólagos ártó szellemeitől. Való igaz, különös halálesetek, eltűnések, jelenségek történtek itt az elmúlt években, de nem hittem azt, hogy ez különösebb riadalmat jelentene. Az itt élő elfek túlságosan babonásak, és könnyedén elhisznek bármit. Felkeltem a fűből, lesepertem a ruhám, és követve az őrt a romos rész felé vettem az irányt.
-Te meg ki vagy! Mit csinálsz itt? - hallatszott már messziről a kiabálás.
-Tudod, hogy ez itt magánterület? - kérdezte a lánytól a katona. Kezét oldalán függő kardja markolatán pihentette. Mielőtt tovább terrorizálta volna szegény lányt, közbeléptem.
-Elég! Nincs gond. - intettem nyugalomra a túlbuzgó kísérőmet.


Vissza az elejére Go down
Merilia
Elf V.
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-04-12, 07:23

Éppen menni készültem, hogy utánanézzek mi van az alagutakban, amikor a katonák megtaláltak.
-Magánterület? -kérdeztem vissza. - Nem, nem tudtam róla.
Az első kérdéseket figyelmen kívül hagytam, nem szoktam bemutatkozni, ha nem muszáj. Amikor láttam, hogy képes lenne megtámadni, már az íjamért akartam nyúlni.
Akkor hallottam, hogy valaki - egy férfi - rászólt a katonára. Valószínűleg ő volt a hely tulajdonosa. Felé fordultam, de nem feledkeztem meg az őrről sem.
-Elnézést, nem tudtam, hogy ez az ön területe. Azt mondta az elf, akivel beszéltem, hogy egy kivétellel minden sötételf meghalt. Nem feltételeztem, hogy van valaki, aki igényt tart rá. Ráadásul, mesélt valami rejtélyről is... Eltűnésekről... Kíváncsi voltam... - még sosem hazudtam, szóval nem igazán tudtam hogy sikerült, de meg akartam magyarázni, hogy kerültem ide. -Remélem, ez nem jelent problémát.
Mosolyogtam, amennyire tudtam, ártatlanul.
-Egyébként kifejezetten szép a kilátás innen. -tettem hozzá, őszintén.
A szemem sarkából még mindig a katonát, pontosabban őrt figyelem, hátha még mindig támadni van kedve... Aztán egy gondolat fut át a fejemen, visszatérve a beszélgetés eredeti témájához. Egyetlen egy sötételf élte túl a háborút: Sehro Lucis Ashwise, aki jelenleg Tenebrilux márkija... és aki begyűjti maga mellé a hozzám hasonlókat. De ez a férfi, mégsem lehet sötételf, sokkal inkább hasonlít az erdei elfekre, például. Elvetettem az ötletet.
Vissza az elejére Go down
Sehro Lucis Ashwise
Ater elves
Ater elves
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-04-14, 10:00

A katona leemelte a kezét kardja markolatáról és egy nagy kőre telepedett. Arcán látszott némi csalódottság, azt hitte végre elpáholhat valakit. Fiatal volt és túlbuzgó, bizonyítani akart. Szótlanul figyeltem a lányt, hallgattam őt. Elmesélte, hogy egy elf kalauzolta el idáig, aki beszélt rólam is.
-Ne aggódjon, nem történt semmi. - nyugtattam meg a lányt. Nem fogjuk a fejét venni, mert bemerészkedett ide.
-Ezek szerint kíváncsi volt. Megértem. Sokan vetődnek ide, hogy megnézzék, igazak-e a hírek. - tekintettem a kőoszlopok felé.
-Tudja, ez itt egy ősi emlékmű. - mutattam a kőhalmok felé. Már lassan egy évtizede annak, hogy védetté nyilvánította a Tanács. Kerestem a táblát, ami jelezte, ez a terület óvott, de csak a helyét találtam meg. Valaki ellopta. Hiába, manapság nagy keletje van a színesfémnek.
-Ha érdekli a hely története, ismerek valakit. - ajánlottam fel. Kicsit fentebb, az erdősáv mellett áll egy kis kunyhó, ott él egy idős erdei elf. Az asszony elég idős már, de még jól emlékszik azokra a mesékre, amiket a dédnagyanyjától hallott. Én magam is tudtam volna mit mondani a romokról, de az nem valami szívderítő.


Vissza az elejére Go down
Merilia
Elf V.
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-04-14, 23:17

-Remek! Örülnék, na végighallgathatnám. -mondtam mosolyogva, amikor a férfi felajánlja, hogy bemutat valakinek, aki elmeséli a történetet. Nem tudtam, hogy emlékmű és nem is tudtam, mit mondjak rá. Vajon hol lehet a jelzés?
Még egyszer a katona felé fordulok, akin látszik, hogy nincs éppen jó kedvében.
-Szerencsésebb, hogy nem kellett velem harcolnod. Nem mutatott volna jól, ha egy nő intéz el. - mosolyogtam rá is.
Mondjuk, lehet, hogy kivételesen legyőzött volna valaki... Nem, az kizárt. Nem hagytam volna.
Visszafordultam a férfi felé.
-Menjünk! Még egyszer köszönöm!
Érdekelt az a történet és már elég türelmetlen voltam ahhoz, hogy lassan-lassan elfeledkezzek az udvariasságról.
Vissza az elejére Go down
Sehro Lucis Ashwise
Ater elves
Ater elves
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-04-15, 06:58

A lány szavain és a katona arckifejezésein csak mosolyogtam.
-Itt van pár kilométerre. - mondtam, majd hosszan az égre tekintettem. Nagyon szép, verőfényes idő volt. Sétára tökéletesen alkalmas.
-Igazán nincs mit. - feleltem, amint rátértünk az ösvényre. A katona a hátunk mögött kullogott és az orra alatt morgott valamit, de túl halk volt, hogy azt bármelyikőnk is meghallhatta volna. De nem kellett érteni, hogy tudjuk min mérgelődik. Büszkesége sérült. Bizonyítani akart, és lehetősége is adódott rá, mégis leállítottam. A felesleges öldöklést soha nem szerettem. A fiúnak is meg kell még tanulnia, nem minden a puszta nyers állati erő. Alig egy napja került mellém. Erős, és ügyes katona vált belőle a táborban, de nem kellett sok idő, hogy észrevegyem, észnek igencsak híján van.
Már hosszú percek óta meneteltünk, de a dünnyögése nem hagyott alább, kezdett bosszantani. Megálltam és a vállam felett őrá pillantottam. Szúrós szemmel rendre parancsoltam. A katona rögtön kihúzta magát, és még a tekintetét is levette a lányról, az égen kúszó felhőket kezdte nézni.
-Nézze csak, az a ház lesz ott a domboldalba! - mutattam a domb felé. Apró kis pontnak látszott onnét, ahol mi álltunk, de ott lakott a mesemondó anyó.


Vissza az elejére Go down
Merilia
Elf V.
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-04-16, 01:36

Bólintottam, amikor a férfi megemlítette a távolságot. Előbb vagy utóbb úgyis lejártam volna azt a pár kilométert, most majd hasznosan teszem meg.
Amíg sétáltunk, úgy tettem, mint akit nem is érdekel, egy katona morgása a becsülete miatt. Valójában, már engem is kezdett idegesíteni, de én mégsem szólhattam egy szót sem, így akkor se figyeltem különösebben, amikor elhallgatott. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem önként tette. Hát igen. Nem attól lesz valaki jó katona, ha legyőzhetetlen, hanem ha okos és jól használja az erejét. Bár a legyőzhetetlenség is hasznos tud lenni... Főleg, ha az ember a saját erejéből éri el.
-Tényleg közel van. Ez tulajdonképp nem is számít távolságnak. -mondtam. -Főleg, ha az ember hozzá van szokva.
Elfojtottam egy gúnyos mosolyt, ami arra engedett volna következtetni, hogy úgy gondolom, nagyon messzire nem is nagyon szoktak utazni. Legfeljebb annyit láthattak, ahogyan megrándult a szám sarka.
Bár innen még nem láttam jól a házat és a környékét, volt egy olyan érzésem, hogy jó helyen járok. Még akkor is, ha csak a fele lesz igaz annak, amit az elf anyó mond majd, már többet fogok tudni. Igazából mindez csak egy megérzés volt, de eddig is szerencsém volt, legalábbis többnyire.
Vissza az elejére Go down
Sehro Lucis Ashwise
Ater elves
Ater elves
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-04-16, 10:35

Hamar a domb lábához értünk. A katona leült az egyik fa árnyékába, keresztbe vetette karjait és a rönknek támaszkodott. Azt mondta itt megvár, ő innen egy tapodtat sem megy tovább. Még mindig duzzogott. Megrántottam kicsit a vállamat.
-Ahogy gondolod. Mi viszont felmegyünk. - közöltem a férfival. Gondolom a lánynak sem volt ellenére, hogy nem lohol mögöttünk egy folyamatosan morgó elf.

Az anyó odakint tevékenykedett, azon a kis talpalatnyi földön, amit ő kertnek nevezett. Kertnek aligha volt mondható, virágok már rég nem nőttek ott. Csak néhány gaz volt az, ami csodával határos módon megtelepedett benne.
-Szép napot asszonyom! - köszöntöttem az idős nőt. A hangomra rögtön hátrafordult és amikor meglátott bennünket szélesre nyílt a mosolya. Lerakta a kezéből a kapát és elébünk sietett. A kitörő öröméből azt vettem le, hogy rég nem járt itt senki.


Vissza az elejére Go down
Merilia
Elf V.
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-04-17, 02:45

Majdnem elnevettem magamat a katona viselkedésén, de sikerült visszafognom magamat, de azért egészen halványan elmosolyodtam.
Amikor már a duzzogó elf hallótávolságán kívül voltunk, megjegyezte:
-Pont úgy viselkedik, mint a gyerekek.
Nem akartam megsérteni a katonát ennél jobban és reméltem a férfi nem fog megsértődni ezért a megjegyzésért.

Megérkeztünk egy gazzal teli nőtt földecskére. Valószínűleg valamikor voltak itt virágok is, de azok már rég meghaltak a többi növény árnyékában.
A férfi köszöntésére az asszony szélesen elmosolyodott és elénk jött. Halkan én is elmotyogtam egy köszönést. A nő úgy viselkedett, mint aki rég nem hallott emberi szót, ezért ilyen boldog.
-Én idegen vagyok ezen a környéken. Csak azért jöttem erre, mert érdekelt a sötételf palota. Ez az úriember -intettem az elf férfi felé- tanácsolta azt, hogy látogassuk meg önt, mert tudna mesélni nekünk a népről is, meg a helyről is.
Amíg meséltem, mosolyogtam és a lehető legtöbb kíváncsiság sűrűsödött a hangomba.
Vissza az elejére Go down
Sehro Lucis Ashwise
Ater elves
Ater elves
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-04-18, 00:59

Egyetértően bólintottam. Én is úgy véltem, a katona nem viselkedik épp felnőtt módjára.
Az idős nő beljebb invitált bennünket. Nekem jó lett volna, ha ebben a napsütésben odakint elücsörgünk és úgy mesél a régi időkről, de a küszöbön ácsorogva karjával befelé intett, hogy menjünk beljebb.
Mivel ennyire ragaszkodott hozzá, nem álltam le vele vitatkozni.
Beérve egy asztalhoz ültetett minket, elénk pedig sütit és teát pakolt és hol az időjárásról, hol az erdei ragadozókró, hol meg a reumás lábáról beszélt. Olykor olyan éles váltások voltak a témák között, hogy alig lehetett követni. Aztán megjegyezte, hogy nagyon megváltoztam, legutóbb másmilyen voltam. Való igaz volt, teljesen más volt a külsőm. Ez is a sötét elfek egyik rejtett képessége, hogy hatásosan képesek a külsejüket megváltoztatni. Mikor végre abbahagyta a fel-alájárkálást és leült, végre rátérhettünk a fontos dolgokra.
-Azért jöttünk, mert maga tud a lánynak segíteni. - szegeztem a tekintetem az idős elfre, aki kicsit zavartan pislogott vissza rám. Zavarát csak én értettem. Pontosan tudtam, hogy milyen kérdés jár a fejében. Miért nem segítek én a lánynak, hiszen nálam senki nem ismeri jobban a sötét elfeket. Aztán az öregnő ismét elmosolyodott. Ismerhetett annyira, hogy tudja, nem véletlen teszem azt, amit teszek. Azt gondolhatta, hogy biztos megvannak a magam okai, amiért nem mondtam meg rögtön a lánynak az igazat. Pontosan így volt, manapság túl sok a zavar ezen a vidéken, nem tudni ki a barát, s ki az ellenség. Jobb az óvatosság.
-Hahaha...- nevetett fel az öregasszony.
-Szóval a sötételfek palotája érdekel. Mit szeretnél róla tudni? - kérdezte a lánytól.
-Vagy inkább úgy kérdezem, te mit tudsz a sötét elfekről? - nézett a lányra, miközben teát töltött nekünk csészékbe.
-Felismernéd, ha látnál egyet? - érdeklődött tovább, nyilvánvaló volt a válasz: NEM! Ma már két okból nehéz felismerni egy sötét elfet. Az egyik, hogy rajtam kívül nincs több, a másik meg, hogy már külsőleg teljesen alkalmazkodtunk a környezetünkhöz. Páncélok, amikben régen jártunk valahol a szekrény alján hevernek, és halványszürkés bőrünket is elfedjük.


Vissza az elejére Go down
Merilia
Elf V.
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-04-18, 04:47

Leültem és hallgattam, hogy a nő mindenfélét magyaráz. Csak akkor kaptam fel a fejem, amikor azt mondta, hogy a férfi másképp néz ki, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.
Az első kérdésre amit feltett, nem tudtam a választ, így sokat segített a másik kettő.
-Hogy mit tudok a sötételfekről? Hát, annyit, hogy valamikor nagy nép voltak, de a nemes elfek támadásait csak egy élte túl. Meg a félvérek. Egyszer elmondták nekem, hogy mi a neve ennek a sötételfnek, de már nem emlékszem rá. Szeretem azzal áltatni magamat, hogy fel tudnám ismerni őt, de nem hiszem, hogy tényleg képes lennék rá. -mondtam. -Biztos változott, már nem lehet igaz a régi leírás, hogy szürkés a bőrük. Ráadásul nem hiszem, hogy egy márkinak páncélban kéne járkálnia.
Ezen kívül tényleg nem tudtam semmit a sötételfekről és nem akartam megbízni abban aki túlélte. Őszintén reméltem, mind a kettőnk érdekében, hogy nem fogunk találkozni soha.
Gondolkoztam egy kicsit és már tudtam is mit kell kérdezzek.
-Mi is az az alagútrendszer a vár alatt? Mi volt még a háború előtt? És miért kímélték meg azt az egyetlen férfit, ha az asszonyokat nem? Hogy lehet ilyen öntelt egy nép, hogy úgy döntsön neki szabad? Mármint, hogy mertek ilyen undorító szörnyűséget tenni a nemes elfek? -ahogy eljutottam az utolsó kérdésig, már dühösen és indulatosan kiabáltam. Teljesen elfeledkeztem magamról és arról, hogy én állítólag nem akarom leleplezni magamat.
Vissza az elejére Go down
Sehro Lucis Ashwise
Ater elves
Ater elves
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-04-18, 16:16

A lány felháborodottan kérdezett. Hangjában érezni lehetett a dühöt. Elsőre fura volt, de betudtam annak, felháborítónak tartja a történteket. Az árulás mindig az.
-Azok a csodaszép félvérek. - a nő szeme felcsillant említésükre.
-Méltóságteljesek, gyönyörűek, a sötételfnők szépségét idézik. - áradozott az aranyló sötét elfekről. Aztán, mikor szóba kerültek a harcok, az asszony mélyet sóhajtott, és kezei közé vette a bögrét. Meredten a gőzölgő teára nézett.
-Nem kímélték, csak szerencséje volt. Megsérült, de túlélte. A családja, az egész népe odaveszett. - válaszolta.
-Kedveském, a háború már csak ilyen. Ha a túlélés a cél, hajlamos az "ember" kifordulni önmagából. - csóválta szomorúan a fejét. Egy egész nép vesztette életét abban az ütközetben, de az ellenség sem úszta meg súlyos veszteségek nélkül. Annyi halott feküdt a véres mezőkön mint előtte és utána soha. Az öregasszony is sok rokonát elvesztette akkor.
-Ami az alagútrendszert illeti...veszélyes, ezer út keresztezi egymást odalent, könnyű eltévedni és lehetetlenség kijutni, ha az illető nem ismeri a helyes utat. - borzongott meg egy pillanatra.
-Sokan jártak már odalent, de sokan meg is haltak. - szorosabbra húzta a kabátját.
-Azt mondják néhányan túlélték, és csodával határos módon kijutottak, de elméjüket elvesztették...megbolondultak. - mondta titokzatosan.
-Azt mesélték, hogy van odalent valami félelmetes, valami szörnyű, valami halálos...- merengett el, és maga elé képzelte az elképzelhetetlent.
-De remélem, te nem akarsz oda lemerészkedni. - pillantott aggódóan a lányra. Miközben az idős nő informálta a lányt, addig csendben a teámat kortyolgattam. Mikor a titokzatos alagúti szörnyről kezdett regélni, elmosolyodtam.
-Az alagút egyébként a márki kastélyába vezet. - gondolkodott közben mit mondhatna még el, ami a lányt is érdekelhetné.


Vissza az elejére Go down
Merilia
Elf V.
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-04-19, 01:10

Megnyugodtam, amikor egyikőjük sem kérdezett rá a dührohamomra.
Hallgattam, ahogy a nő a háborúról beszél, meg a félvérekről. Igazából nem tudtam mit mondani anélkül, hogy lelepleződnék. Az első dolog, amire bármit tudtam mondani, azt pont a márkiról hallottam.
-Elhiszem, hogy fájt neki. Elég jól át tudom érezni az ilyesmit. De ő legalább ismerte a családját... -kicsit elbizonytalanodott a hangom, de gyorsan újra megtaláltam és folytattam. -Úgy értem, a félvéreknek nem lehet semmi emlékük és mások, idegenek között kellett felnőniük. Ráadásul, ha tudnak valamit a származásukról, akkor tudják azt is, hogy ők erőszak gyermekei, akiket senki sem akart.
Nem gondolkodtam ezen előtte, de rájöttem, hogy nem csak az egyik félnek lehetnek veszteségei egy háborúban.
-Nem, így nem akarok oda lemenni. Először kíváncsi voltam rá, mi is lehet odalent, de így, hogy tudom mit találnék lent nem érdekel. Bár, egyszer, ha erősebb leszek és ügyesebb íjász, hogy meg tudjam védeni magamat, megnézném mi van ott lent. Lehet, hogy le tudom majd győzni... -az a harcias mosoly jelent meg az arcomon, ami azt jelentette, hogy szívesen venném ezt a kihívást. -Attól meg nem félek, hogy eltévedek. Ha lemehetek és hagyhatok nyomokat, akkor ki tudok találni. Valószínűleg.
Én is inkább nekiállok teát inni, mi előtt még olyat találnék mondani, amihez senkinek semmi köze.
Vissza az elejére Go down
Sehro Lucis Ashwise
Ater elves
Ater elves
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-04-20, 21:40

Amikor a félvérekre és családjaikra terelődött a szó, az asszony megint elkomorodott. Kérdően a mennyezetre tekintett és azt kérdezte magában, miért jut erre a vidékre, erre a népre ennyi csapás? De kérdésére választ senkitől sem kapott.
-Nem sokat tudni róluk - nézett vissza a lányra, aggodalommal fordult az ablak felé. Gabrielle-ért aggódott, az egyetlen aranyló elfre, aki eddig előkerült.
-Mostanság úgy hallani, hogy néhány banda felkerekedett, hogy felkeresse az aranyló sötét elfeket, és megölje őket. Azt hiszik ha a bűn gyermekei halottak, a sok baj is elkerül majd minket. - tört fel belőle hirtelen. Én magam is hallottam kósza pletykákat arról, mit terveznek egyesek. Sőt azt is, hogy szívük szerint engem is eltennének láb alól, de megtenni félnek. Félnek kivívni Kela'ila haragját.
-De ez nem így van. - rázta meg a fejét. Nem hitt abban, hogy a félvérek leölése megoldást nyújthat a problémára, ahogy én sem.
-Nincs semmi odalent, csak az "ember" félelmei. - állítottam határozottan, majd ismét belekortyoltam a teámba. Sokféle ember sokfélét mond, voltak, akik megesküdtek volna rá, hogy egy kentaur lakik odalent. Voltak akik azt állították, hogy egy barlangzombi garázdálkodik odalent. De olyat is lehetett hallani, hogy egy farkasfejű majomember él az alagútban. Meg még sok más félét.
-Nem igaz? - kérdeztem az öregasszonyt, aki vidáman felnevetett.
-Nekem a kecskeszarvú pillangó a kedvencem. - fűzte hozzá.
-Mint láthatod, elég gazdag az itt élők fantáziája. De az tény, hogy elég szövevényes az úthálózat, egy rossz lépés és rossz ösvényre tévedsz, ahonnan nehéz a kijutás. - meséltem a lánynak, majd, hogy ne kelljen megmagyarázni pontosan honnan is tudok én ennyi mindent egy rettegett útvesztőről, gyorsan hozzátettem:
-Legalábbis a nagyapám ezt mesélte.
-A földöntúli kísértethangok pedig a barlang alatt folyó patak hangjai. - tette hozzá az idős hölgy.


Vissza az elejére Go down
Merilia
Elf V.
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-04-21, 21:35

Az alapján amit az asszony mondott a bandákról, amik az aranyló elfekről mondott, egy kicsit megijedtem. Ha vannak akik vadásznak a hozzám hasonlókra, akkor egy rossz lépés és nagy bajban leszek.
-Tényleg ostobaság. A gyilkosság sosem jó megoldás. -bólintottam rá.
Arra, amit a barlangokról meséltek, nem tudtam mit mondani. Nem túl gyakran fordul elő, hogy a szóbeszédek engem is megtévesszenek.
-Legalább egy haszna van a félelmüknek. Így nem mernek annyian lemenni az alagutakba. Bár itt az élő bizonyíték, hogy azért mindenkit nem tud visszatartani egy-két félelmetes mese.
Ami azt illeti, kicsit különös volt, hogy a férfi nagyapja tudott bármit is az alagutakról.
-Ahhoz túl réginek tűnik ott minden, a romokban, hogy arra kérdezzek rá, a nagyapja a tervezők közt volt-e, de akkor lent járt, vagy ismert valakit, aki visszajött? -csak rám kellett nézni, látszott rajtam, hogy furcsállom a dolgot, de igyekeztem leplezni, hogy ne üvöltsön rólam az, hogy nem bízom abban, hogy igaz választ kapok. Aztán legyűrtem a kíváncsiságomat és hozzátettem: -Nem kötelező válaszolnia, csak érdekesnek tűnt a dolog.
Megint visszatértek oda a gondolataim, hogy lehet az, hogy valaki, aki nem tűnik sötételfnek birtokolja a sötételfek egykori területét. Most, hogy egyre részletesebben átgondoltam a dolgot, nem bírtam lenyelni a kérdést, még akkor is, ha a válasz valószínűleg olyasmi lesz, amin fel fogok háborodni...
-Tudom, hogy semmi közöm hozzá, de nem értem, hogy lehet az, hogy nem az utolsó élő sötételf birtokában van a sötételfek vára, vagy ha neki nincs elég magas rangja, akkor egy aranyló elfében? Márpedig, ön uram, egyikre sem hasonlít. -nem támadó hangsúllyal tettem fel a kérdést, csak a kíváncsiság csendült a hangomban, de alatta, mélyen, azért már ott volt a felismerés, hogy milyen ostoba is voltam, és a vád, ami egyszerre szólt nekik és saját magamnak, amiért nem ismertem fel kivel is állok szemben. De még nem voltam biztos a dolgomban, csak egy rossz érzés volt, amit még el lehetett nyomni, de nem sokáig.
Vissza az elejére Go down
Sehro Lucis Ashwise
Ater elves
Ater elves
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-04-23, 03:19

-Igen, járt lent annak idején, nem is egyszer. Azon kevesek egyike volt, aki egész jól ismerte az lenti világot. - meséltem a lánynak.
-Az igazsághoz hozzátartozik, hogy jó párszor el kellett tévednie ahhoz, hogy alaposan bebarangolja az alagutakat. Kitartó típus volt, gyűlölte a kudarcokat, ezért újra és újra lement. - folytattam. Sokan mániákusnak is tartották emiatt. Volt egyenesen bolondnak nevezte, de tény, hogy a lent töltött idő alatt alaposan ki tudta ismerni az útvesztőt.
-Amikor nagyobb voltam, engem is levitt oda. Nem más, mint egy sötét üreg. - legyintettem egyet. Persze ha nem egyedül, hanem másodmagával lép be oda az "ember", rögvest máshogy látja a lenti világot.
A lány gondolatmenete hallatán nevetni kezdtem, mikor is fejtegetni kezdte a köztem és a sötételfek közötti különbséget és a kastély tulajdonviszonyát.
-Nem téved, a kastély tényleg a sötételf birtokában van. - erősítettem meg az információit, mire az öregasszony is egyetértően bólintott.
-Ugyanakkor nem értem, miért kéne hasonlítanom bármelyikre is, hisz én egy szóval sem mondtam, hogy a környék az én tulajdonomban van, csupán azt, hogy védett terület, ami magánkézen van. - magyaráztam a lánynak. Bár egyúttal nem is tagadtam annak lehetőségét, hogy akár az én tulajdonomat is képezheti. Nem állt szándékomban elárulni ki is vagyok igazából, míg ki nem derítem a lány valódi szándékait. Amikor először megemlítette a sötét aranyló elfeket, és utalt a kastélyra, rögtön tudtam, hogy nem fogom felfedni magamat előtte, míg meg nem tudom milyen céllal érkezett ide. Hiszen ő egy remek színészi képességgel megáldott bérgyilkos is lehet, aki azért nyomoz ilyen kitartóan, hogy aztán egy zsák arany fejébe életünkre törjön. Láttunk már ilyet. És semmiképp sem hagyhatom, hogy a sötételf félvéreinek baja essék, ezért különösen óvatosnak kell lennem. A lány szavaiból leszűrtem, hogy igazából fogalma sincs róla, hogy nézhetek ki, vagy nézheti ki egy aranyló elf. Ezt akár előnyként is felfoghatom.


Vissza az elejére Go down
Merilia
Elf V.
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-04-24, 03:07

Régi jól ismert érzés jelent meg a szívemben. Ez olyasmi volt, ami akkor jelentkezett, amikor volt egy sejtésem, de az konkrétan még csak tudat alatt létezett. Az egész helyzet azt sugallta, mintha lenne valami, amit az eszemmel még képtelen vagyok belátni, de már érzem, tudok a létezéséről.
Akkor eszembe jutott valami, amit még gyerekkoromban tanultam az emberektől: Ha egy lény messze kerül a saját, eredeti otthonától, képes alkalmazkodni az új körülményekre és az, hogy ez milyen gyorsan történik, csak az adott lény alkalmazkodóképességeitől függ.
-Lehetséges, hogy a sötételfek... mármint, az a sötételf, aki túl tudta élni a háborút, egyszerűen csak megváltozott és így már nem hasonlít azokra a leírásokra, amik az őseiket írták le? -kérdezem az asszonyt, csak hogy alapot adjak a sejtéseimnek.
Lehet, hogy én értelmeztem valamit rosszul, de a katona viselkedéséből azt vettem ki, hogy ez a férfi a hely tulajdonosa. Viszont akkor ez azt jelentené, hogy sötételfnek kell lennie, ez pedig beigazolná a sejtelmeimet. Akkor ő a márki, akiről már hallottam... Tudom, hogy Markus a nevét is megmondta... Sehro, azt hiszem.
Az is az eszembe jutott, hogy meg kéne fontolnom azt a lehetőséget, hogy menedéket kérjek, de az is eszembe jutott, mi az, amit az áraként emlegetnek.
Elhatároztam, hogy ha eddig is elboldogultam egyedül, később sem lesz szükségem segítségre.
Vissza az elejére Go down
Sehro Lucis Ashwise
Ater elves
Ater elves
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-04-24, 21:08

A lány megsejtett valamit, de még a bizonytalanság fázisában volt.
Úgy voltam vele, ha lehet nem fedem fel magam, míg nem ismerem a valódi szándékait, de ha konkrétan rákérdez, hazudni sem fogok neki. Akkor kénytelen leszek színt vallani. De nem csak benne ébred gyanú. Ez a sok kérdés az aranyló elfekről, a kastélyról, az alagútról meglehetősen szokatlan volt. Két dologra tudtam hirtelen gondolni. Az első lehetőség, hogy valaki megbízásából jár el, mint felderítő, összegyűjti az információkat egy jól szervezett támadáshoz, amit vele vagy nélküle indítanának felénk. A másik, hogy ő maga is aranyló elf és a múltját kutatja.
Az asszonyra nézett és megkérdezte lehetséges-e az, hogy a sötét elf alkalmazkodott az idők során, és beolvadt a többi elf közé. A nő kanalával belemert a cukortartóba és egy púpozott kanállal rakott már amúgy is édes teájába. Elgondolkozva kavargatta a teáját.
-A világ folyamatosan változik és mi is, akik benne élünk. - válaszolta, ami lényegében azt jelentette, hogy igen, elképzelhetőnek tartja, hogy Sehro is alkalmazkodott a környezetében élőkhöz.
-Figyelemre méltó az érdeklődés a sötét és az aranyló elfek iránt. - jegyeztem meg.
-Hahaha. Való igaz, nem gyakran keresnek fel, hogy meséljek pont rólunk. - fűzte hozzá az asszony nevetve.
-Van ennek valami különösebb oka, azon kívül, hogy érdekel? - kérdeztem tőle teljes komolysággal, miközben ittam egy újabb kortyot a még mindig meleg teámból.


Vissza az elejére Go down
Merilia
Elf V.
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-04-25, 01:20

Szerencsére, viszonylag könnyen értelmezhető választ kaptam a kérdésemre. Az már kellemetlenül érintett, úgy tűnt a férfi sejti, hogy nem csak egyszerű kíváncsiságból érdeklődöm a sötételfek történetéről. Idegességemben inkább ittam pár kortyot a teámból.
Ha hazudok, az nekem lenne kellemetlen, ha nem mondok semmit, csak elmegyek, kémnek fognak fognak tartani, ha elmondom az igazat... kockáztatok.
-Az a helyzet, hogy igaza van. Nem véletlen érdeklődöm. Anyám a sötételfek háborúi alatt haltak meg, apámat meg nem is ismertem. Eredetileg úgy neveltek, hogy nem vagyok különleges, csak egyszerű elf vagyok. Aztán, amikor felgyújtották a nevelő szüleim házát, én elmenekültem. Senki más csak én. Egy vérfarkas félvér mesélt nekem arról, hogy igenis más vagyok mint a többiek, mert egy nemes elf és egy sötételf gyereke vagyok. Ez után a találkozás után levágattam és befestettem a hajamat, hogy ne tudjanak olyan könnyen felismerni. Nagyon nehezen találtam meg a kastélyt, és azért voltam ott, hogy valamit, bármit megtudjak az anyámról. Nagyon örültem, hogy hallhatok efelől bármit is, csak ezért jöttem el idáig. -meséltem.
Nem igazán örültem, hogy el kellet mondjam a történetemet. Persze kihagytam a véleményem nagy részét, a fájdalmat, az undort, meg minden ilyesmit. Nem akartam megsérteni őket és a fájdalmaimhoz sincsen senni közük.
-Szóval, így kerültem ide, és ezért kérdezek ennyit a múltról. Egyáltalán nem akartam senkinek sem gondot okozni. Ráadásul ez titok. Nem szeretem idegenek előtt hangoztatni a származásomat.
Vissza az elejére Go down
Sehro Lucis Ashwise
Ater elves
Ater elves
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-04-25, 02:18

Ahogy sejtettem. A lány több volt, mint aminek látszott. A sötételfek vére csörgedezett az ereiben. Egy kicsit azért megnyugodtam. Nem egy kémmel volt dolgunk. A vénasszony majd hátraesett a székével döbbenetében, annyira meglepődött. Látszott rajta, hogy legszívesebben agyonölelgetné a kislányt, de türtőztette magát. Hisz nem illő idegeneket szó nélkül letámadni.
-És mik a tervei? Most, hogy némi információt szerzett az őseiről? - kérdeztem a lányt.
-Egyébként ha többet akar megtudni az anyjáról, akkor Tenebriluxba kell utaznia. - folytattam, és visszahelyeztem a csészét az asztalra.
-A városközpontban van egy könyvtár. A könyvtárnak van egy zárt része, azt mondják ott minden dokumentumot megtalálni. Lehet, hogy a szüleiről is talál valami érdekeset. - meséltem a lánynak. Én eddig csak egyszer jártam ott, és hosszú hónapok kutatómunkájának eredményeképpen találtam meg, amit kerestem. Már majdnem feladtam, mikor kezembe akadt a keresett mappa. Mondhatom, hogy szerencsém volt.
-Az irattár polcain több évszázad dokumentációja hever. Elhozni nyilván nem lehet, de ha van ideje és kellő türelme akkor szerencsével járhat. - javasoltam neki.


Vissza az elejére Go down
Merilia
Elf V.
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-04-26, 04:38

-A terveim? Leginkább az, hogy távozom. -mondtam. -Nem szívesen mennék Tenebriluxba, de talán egyszer meglátogatom a könyvtárat.
Talán. Ez alatt azt értem, hogy nem éppen a közeljövőben és csak akkor, ha túlélem az ezt követő utazásaimat is.
-Csak azt akartam, hogy az, hogy az anyám sötételf volt, ne csak egy jellemzés legyen, amit egyszer elmondtak nekem, hanem értsem, milyen is lehetett neki, milyen népe volt. Amúgy még lenne dolgom. -inkább nem említem nekik a vámpírok ellen fogadott vérbosszúmat, nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy ezt jó elmondani... bárkinek. Az akkori családomból nem maradt életben más, sok gyermek is megégett, de ezt nem tudhatja mindenki! Bár lehet, hogy valamiben még tudnak segíteni.
-Esetleg nem tudják, melyik vámpír faj rendelkezik a tűz elemével, vagy van-e olyan, amelyik rendelkezik vele? -kérdezem, de nem számítok arra, hogy választ is kapok rá.
-Mindenesetre, köszönöm a teát! -mosolygok az asszonyra. -És önnek is köszönet, legfőképp azért, hogy elhozott ide. Maga nélkül nem tudtam volna meg ennyit sem a szüleimről.
Inkább nem kérdezek rá, miféle elf is a férfi, mert tartok egy kicsit a választól. Ha a férfi azt mondja, sötételf, nem hiszem, hogy jótállnék magamért.
-Ráadásul, a történetekért is köszönettel tartozom! -teszem hozzá.
Vissza az elejére Go down
Sehro Lucis Ashwise
Ater elves
Ater elves
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-04-28, 03:27

A lány a vámpírokról kérdezett, mire az öregasszonnyal összenéztünk, majd megköszönte a teát és a segítségünket. Kérdéséből arra következtettem, hogy nem szívleli a vérszívókat, de feltételeztem, hogy ennek nyomós okai lehetnek.
-A vámpírok...- kezdett bele a nő.
-...a vámpírok az elfek szövetségesei. - fejeztem be a mondatát. Lényegében nekik köszönhetjük, hogy élünk, bár ezt sokan nem tudják.
-Ez alatt természetesen a birodalmi vámpírokat értem. - pontosítottam az előbbi kijelentésemet.
-A lázadók, akik a rendszer ellen vannak, sok problémát okoznak. - ingattam meg a fejem.
-Legalábbis egy részük, a radikálisabb fajtából. - eszembe jutott hirtelen az a sok értelmetlen haláleset, amit az utóbbi időben hallani lehet.
-A tűz képessége...- szólt közbe az asszony.
-...az egyik vámpírklán jellegzetessége, de a kívülállók egy része szintén rendelkezik vele, mármint azok akik abból a klánból származnak, csak ugye száműzve lettek. - mesélte a nő, miközben a cukortartót piszkálgatta.
-Eddig még csak egyszer láttam tűzgyújtó vámpírt, és bátran mondhatom, hogy nem a gyenge fajtából volt. - a nő megborzongott. Felidézte magában az esetet, és hálát adott Kelának, hogy élve megúszta a találkozást, noha nem sokon múlott.
-Vigyázz velük! A kívülállókkal. - figyelmeztette az asszony a lányt.


Vissza az elejére Go down
Merilia
Elf V.
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-04-28, 23:28

-Ezek a birodalmi vámpírok nem támadnak olyan helyekre, ahol több olyan is él, akinek elf vér csörgedezik az ereiben, igaz? -kérdezem reménykedve, hogy mégse kelljen a saját fajtám szövetségeseire támadnom. Ez a téma elég volt ahhoz, hogy maradjak egy ideig. -Ahol éltem, köztudott volt, hogy sok elf leszármazott él, sőt, néhány elf-vámpír félvér is, de ők mindig csak rövid ideig.
Emlékszem, hogy szinte csak félvéreket neveltek, olyanokat, akik árvák voltak, vagy a szüleik nem tudtak mit kezdeni velük.
-Igazából nem vagyok biztos abban, hogy ők tették, mármint a gyújtogatást, bár ez a legvalószínűbb. De megpróbálták megölni a ház összes lakóját. Ráadásul utánuk égett az egész környék. Mindenki, a gyerekek, a nevelők és a barátaink mind bent égtek. Nekem is csak annyi szerencsém volt, hogy meg vannak a képességeim. A vámpíroknak árt a tűz, nem? Akkor akár még az egyik boszorkány-félvér is felgyújthatta a házat, ami azt jelenti, hogy feláldozta magát. -ez egy olyan része volt az életemnek, amiről nem szívesen beszélek, mert még mindig nagyon fájdalmas volt. Szinte láttam magam előtt az égő házat. Az emlékek könnyeket csaltak a szemembe, de gyorsan letöröltem, hogy ne legyen feltűnő.
-Fel lehet ezeket a vámpírokat ismerni valamiről? -kérdeztem. Sokat könnyítene a dolgomon, ha nem kéne próbára tennem, milyen képességei is vannak az adott vámpírnak, akivel találkozok. Ha harcolnom kell végzek vele, de nem szívesen égetném meg magamat fölöslegesen.
Vissza az elejére Go down
Sehro Lucis Ashwise
Ater elves
Ater elves
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-05-01, 18:10

-Kulturált nép nem tesz ilyet. - mondtam megnyugtatásképp.
-A lázadóktól kell tartani, ők nem néznek senkit. A céljuk a legfontosabb..és nincsenek tekintettel a népek közötti szerződésekre - nagyon utáltam, hogy ezt kellett mondanom és dühített is a csürhe gondolkodásmódja. De szerencsére eddig ránk nagy veszélyt nem jelentettek, leszámítva néhány támadást, amit sikeresen visszavertünk. Akkor is élelemszerzés végett törtek városunkra, és nem szedtek áldozatokat. Néhány komolyabb sérülést leszámítva nem történt nagyobb baj.
-Úgy hallani, hogy félvérnek lenni nem egyszerű...szülők nélkül meg még nehezebb. - félvérként két világhoz tartozni és nem tartozni igazán egyikhez sem, nem egyszerű. Az öreg nő aggodalmasan és kicsit sajnálkozva nézte a lányt. Át tudta érezni a helyzetét, hiszen neki is volt része hasonlóban. Bár minden nap igyekezett maga mögött hagyni szörnyű emlékképeit.
-A tűz képességét több nép is birtokolja. - fűztem hozzá.
-Itt vannak még a boszorkányok na meg a démonok is. - evidens volt, hogy ezek félvérei is ide tartozhatnak. A lány megkérdezte, hogy fel lehet-e ismerni a vámpírokat. Ők is, ahogy mi is igyekszünk a környezetünkhöz idomulni, mára ők is elérhették, hogy nehezebben ismerjék fel őket.
-A szemük. - vágott közbe a vénasszony.
-A szemükről lehet felismerni, melyik klánhoz tartoznak. - folytatta.
-A szél erejével bíró vámpíroknak vörös...a tűzet uralóké aranysárga. - magyarázta a nő.
-De a keveredések miatt ez sem teljesen biztos, ráadásul csak akkor ha képességeiket használják. - tettem gyorsan hozzá, nehogy a lány ezt készpénznek vegye.


Vissza az elejére Go down
Sponsored content
_________________________


TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   

Vissza az elejére Go down
 

Lamurion Ruina - Lamurion romjai

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» A Kannabi híd romjai
» A Kék Körzet romjai
» A Tűz Templomának romjai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Egyéb területek :: Bestiae Volucre Alveus-