HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés



Háború tör ki a vámpírok és a boszorkányok között. Narlen városa elbukik, és Boszorkányföld egy része vámpír kézre kerül. Theradin békét köt a vérszívókkal, így a város megőrzi függetlenségét.
Eközben északon a Démonok Birodalma megerősödik és kihasználva szomszédai csatározásait, elfoglalja Boszorkányföld északi, kimérák és transmopheusok lakta területeit. A határvonalak átrendeződnek, ezért a vadászokra még nagyobb szükség van, mint valaha.
• • •
Lépj be Noctis világába, ismerd meg a varázslattal teli, napfényes Nyugatot, az egykori Boszorkányföldet - Shalmaeron provinciáját, vagy a misztikus, sámánok és védák lakta Sellarya szigetét. Barangold be a veszélyes, sötét Keletet, ahol a vámpírok, emberek és vérfarkasok élnek. Ismerd meg Caelestis vidékét, a délen fekvő elfek lakta Lamuriont, vagy a sárkányidomítók és a valkűrök otthonát, a messzi fagyos Valachiát. És ha még futja az erődből, utazd át az ismeretlen északi földet, Diabolus Glebát, a démonok hazáját.

Login
Username:
Password:
Auto Login: 
:: Hopsz! Elfelejtettem a jelszavam!
* * *
CHATBOX

Kérjük, hogy a társoldalas kérelmeket a Vendégkönyvben intézzétek!
Kattints a linkre!




FRPG Top Sites - Magyarország

***
BANNER

AZ oldal bannerjáért Kattints: ide!






***
TÁRSOLDALAK

Kérjük, hogy a társoldalas kérelmeket a Vendégkönyvben intézzétek!
Kattints a linkre!



Share | 
 

 Lamurion Ruina - Lamurion romjai

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
Sehro Lucis Ashwise
Ater elves
Ater elves
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-07-29, 02:09

Alig, hogy az ösvényre léptünk a lány a kezembe adta a térképet. Nem akart problémát okozni azzal, hogy ismeretlen ezen a vidéken. Elvettem tőle a térképet és fél kézzel tartottam magam előtt. Másik kezemmel az öszvért vezettem, ami tetemes súlyt cipelt magával.
-Itt kétszer balra kell fordulnunk, aztán egyenesen és lesz egy nagy kő, ott meg jobbra. - magyaráztam a térképet vizsgálva. A lányt érdekelte, hogy mi lesz, ha a behajtók a nyomunkba erednek.
-Errefelé elég kitartóak. - kezdtem bele. Félbe hajtottam a térképet és a zsebembe mélyesztettem.
-Az öregasszonynak, ahogy kivettem, nagy tartozása van. Nem hiszem, hogy csak úgy hagynák futni. - gondoltam végig az útitársunk helyzetét. Ha nem tudja törleszteni az adósságát, akkor a fejével fizet. Bárhogy is, a hitelező nem fogja annyiban hagyni.
-Ezen a környéken sok a barlang, ami jó búvóhely gyanánt. - mutattam az ösvény mellett húzódó hegyek felé. Időközben elértük a második nagyobb kanyart. Csak kicsit lejtett az út, de épp elég volt ahhoz, hogy az öszvér megadja magát. Jobb első lába a köveken megbicsaklott, és egyensúlyát vesztve terült el a földön. Az idős asszony kapaszkodni próbált. Már majdnem elkapta a kantárt, mikor a lába megcsúszott és a csomagjaival együtt leesett az állatról, majd a meredek domboldalon gurult végig egészen a folyópartig.
-Néném, jól van? - kiáltottam le. Az állat bokája kitört, látszott, hogy már nem képes folytatni az utat. Az öregasszony felült. A lábát és a hátát fájlalta nagyon.


Vissza az elejére Go down
Merilia
Elf V.
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-07-30, 20:28

-Talán a rokonai is tudnak neki segíteni egy keveset. Ha nem fizetni, akkor elbújni. -mondtam. Ha az asszonynak szerencséje lesz, igazam volt.
Egy pillanat múlva egy enyhén lejtős területre értünk ahol, az öszvér elesett és kitörte a bokáját. Az asszony is elvesztette az egyensúlyát és megcsúszott.
Amilyen gyorsan csak tudtam, visszasiettem. Persze ez így is elég lassan értem oda.
A kezemet nyújtottam, hogy felsegítsem, ha fel tud állni. Nagy nehezen sikerült is neki, bár a háta és a lába még mindig fájt.
Összeszedtem a holmiját, ami szétszóródott és óvatosan visszakísértem oda, ahol a baleset történt.
-Nos, ha ezt mind magával akarja vinni, akkor keresnünk kell valami mást, amivel ezeket el tudjuk szállítani, ha nem találunk, akkor valamennyit itt kell hagynunk belőle. -nem akartam megbántani az asszonyt ezzel a megjegyzéssel, de nem volt más esélyünk és a csomagok elég nehezek voltak.
Vissza az elejére Go down
Sehro Lucis Ashwise
Ater elves
Ater elves
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-07-31, 20:33

A lány segített a szerencsétlenül járt idős asszonynak. Az öszvér használhatatlanná vált, törött bokával képtelen volt folytatni a kimerítő utat. Amikor a lány felvetette az asszonynak, hogy ha nem találnak megfelelő szállítóeszközt, néhány csomagját itt kell hagynia, bepánikolt.
-Édes lányom, ezeket én nem hagyhatom itt. - hajtogatta, mintha az élete függne attól, ami a táskáiban vannak. Észrevettem, hogy az egyik bőrönd a bokorba zuhant. Már nyúltam érte, hogy kivegyem, amikor észrevettem, hogy nyitva van. Biztos az eséskor sérülhetett meg a zár rajta, amitől kinyílt és a tartalma a bokorban landolt. Elfordított fejjel nyúltam a levelek közé, reméltem, hogy nem a fehérneműs táska adta meg magát.
-Kövek? - lepődtem meg, amikor szembesültem azzal, mit is rejtett a csomag. Sok apró, szürke kavics hevert a barna bőröndbe és körülötte.
-Néném, miért cipel magával kavicsokat? - fordultam felé, majd végignéztem a többi csomagon. Tudom nem illendő egy hölgy holmijai között turkálni, de már csak kíváncsiságból is kinyitottam egy másik táskát. Alig hittem el, amit benne találtam. Cserepek voltak benne, amit a háztetőről szedhetett le.
-Remélem van rá jó magyarázata. - néztem szigorúan az idős asszony felé. Az életét mentenénk, és ő magával hozza a fél házát, cipelteti velünk a súlyos köveket, valószínűleg a semmiért.


Vissza az elejére Go down
Merilia
Elf V.
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-08-02, 20:51

Meglepődve fordultam a férfi felé, amikor a kavicsok felől érdeklődött. Nem voltam hajlandó elhinni, hogy az asszony eddig mindenféle követ cipeltetett velünk...
Amikor belenéztem a táskába, aminek a tartalma a bokorba borult, illetve abba, amelyik csak imént lett kinyitva mégis ezt kellett látnom.
-Elhiszem, hogy fontos önnek az a ház - kezdtem mondani az nőnek enyhén bántó, de inkább számon kérő és dühös hangon - , de nem kéne elcipeltetnie velünk. Én is reménykedem, hogy jó indokai voltak, hogy látszólag feleslegesen elhozza ezt a szemetet.
Nem csak kicsit haragudtam az asszonyra és nem csak azért, mert velünk cipeltette ezt a rengeteg holmit. Inkább azért, mert látszólag nem volt képes felfogni, hogy nem kirándulunk vagy látogatóba visszük a rokonaihoz, hanem a behajtóktól próbáljuk megvédeni.
-Igazán tisztában lehetne azután, ami a házánál történt, hogy ha utolérnek minket, akkor önnek biztos, és valószínűleg nekünk is végünk van. Maga szerint, ha ezt művelték akkor, mit fognak csinálni azok után, hogy eltűnt? És mit gondol, mi lesz velünk, akik segítettünk önnek? Nem gondol arra, milyen érzés lenne a családjának... - ahogy kiadtam a feszültséget a dührohamom enyhült, de marad még bennem egy árnyalatnyi harag. Egyelőre nem igazán tudtam az útitársaim reakcióit figyelni, csak reméltem, hogy nem ijesztettem meg őket. Igazából attól nem tartottam, hogy a férfi félne tőlem, az volt a valószínűbb, hogy a nő ijedt meg.
Vettem egy levegőt, hogy nyugodt legyen a hangom.
-Hallgatom - mondtam.
Vissza az elejére Go down
Sehro Lucis Ashwise
Ater elves
Ater elves
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-08-10, 22:00

Amikor fény derült arra, mit cipeltet velünk az asszony, kicsit megakadtunk. A lány ki is oktatta az öregnőt, aki nem nagyon tudott mit mondani az elhangzottakra. Az elflány tudni akarta, hogy a néne mégis mit képzelte, amikor belerakta a bőröndjét kövekkel. Az öregasszony leült egy nagy kőre, és nekikezdett élete történetének. Az első néhány mondatával gyerekkorának sanyarú emlékképeit elevenítette fel. Az idős asszony lendületesen mesélt, csak a levegővétel közben tartott egy másodpercnyi szünetet. Rettentő unalmas volt, mégsem akartam félbeszakítani, nem lett volna illő. Az asszony lába lilulni kezdett. Hatalmasat gurult a domboldalon, komoly sérüléseket szerezhetett. Beszéd közben fájdalmas arckifejezést vágva simított végig visszeres lábán, ami nagy valószínűséggel több helyen eltörött. Felemeltem a tekintetem és megláttam egy, a mező szélén legelésző lovat.
-Meg van az új szállítóeszközünk. - indultam meg az állat felé. Gyönyörű fekete csődör volt, nem igahúzásra termett, mégis egy eke elé volt fogadva. A gazdáját sehol sem láttam. Nem kenyerem a lopás, de szükségünk volt az állatra, így egyetlen szó nélkül hoztam el a szántásból.
-Fel tud rá ülni? - kérdeztem az idős hölgytől, aki amikor mellé vezettem a lovat. Nagy erőfeszítéseket tett, hogy félálló pozíciót felvegyen.


Vissza az elejére Go down
Merilia
Elf V.
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-08-12, 00:46

Csöndben végighallgattam az öreg nő történetét, inkább udvariasságból, mint azért, mert érdekelt volna. Egyébként is az én hibám volt az egész. Ha nem ordítok rá, talán nem kezd el mesélni. Aztán minden különösebb előjel nélkül legurult. Elég balszerencsés lehet.
Elég lassan értem le, addigra a férfi már kerített egy másik állatot és a nő is állt, félig meddig.
-Segíthetek? -kérdeztem, amikor láttam, megpróbál felegyenesedni, hogy felülhessen a lóra. Beleegyezett, valószínűleg egyedül nagyon nehéz lett volna felmásznia az állat hátára. Segítettem, közben többnyire szenvedő arcot vágott, de végül valamivel könnyebb helyzetben, viszonylag stabilan ült a lovon.
Körülnéztem, mert nem tudtam elképzelni, honnan szerezhette ezt a lovat a férfi. A földművesek elég ritkán jutnak ilyenekhez. Körülbelül ekkor láttam meg az ekét. Szerintem még legrosszabb esetben sem szabadna egy ilyen szép, vágtára termett lovat igás állatnak használni.
-Az ilyeneknek kitekerném a nyakát... -motyogtam magamnak, aztán hangosabban megkérdeztem. -Vajon honnan juthatott hozzá a gazdája? És miért a földet túrja a segítségével? Én ilyen esetben inkább eladtam volna.
Választ nem vártam, csak muszáj volt megjegyeznem. Végül is szerencsénk volt.
-Induljunk -mondtam.
Vissza az elejére Go down
Sehro Lucis Ashwise
Ater elves
Ater elves
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-08-13, 06:57

Az öregasszonyt ért baleset, az öszvér bokatörése rendesen lelassított bennünket. Bájos útitársam felajánlotta a segítségét, az asszony pedig bolond lett volna nem elfogadni.
-Megköszönném, kedveském. - motyogta hálásan, majd belekapaszkodott a lány vállába. Néhány perc szenvedés után már a ló hátán ült és a nyereg szélébe kapaszkodott. Az állatot a kantárjánál fogva vezettem az ösvényen.
-Erre gyakoriak a rablások. Ilyen környék ez, visznek mindent ami mozdítható. Akár lovat is. - jegyeztem meg a lánynak. Láttam, milyen meglepettséggel nézte az állatot.
-Talán szereti a lovakat? - kérdeztem tőle kíváncsiságból. Közben vetettem egy pillantást a nénére, aki szomorú szemekkel nézett vissza. A bőröndjeit sajnálta, amiben nem volt több csupa haszontalan kavicsnál. Mégis számára valamiféle értéket képviselt.
-Néném, hogy van a lába? - kérdeztem az idős hölgytől.
-Megvagyok fiam. - válaszolta nevetve. Egy óra múlva elértük a második kanyart, ami azt jelentette, hogy utunk feléhez érkeztünk. Az ég beborult és eső közeledett, nyilvánvaló volt, hogy nem folytathatjuk az utunk, csak holnap reggel. Menedéket kellett keresnünk éjszakára. Sok errefelé az éjjeli ragadozó, ezért nem tanácsos idekint éjszakáznunk.


Vissza az elejére Go down
Merilia
Elf V.
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-08-20, 05:59

Kicsit értelmesebb képet varázsoltam az arcomra, amikor meghallottam a férfi kérdését.
-Megtanultam tisztelni őket. Azon a környéken, ahol n éltem, a lovak nagy kincsnek számítottak, főleg az ilyen gyönyörű állatokat. Ilyet felénk nem mertek volna művelni egy erős és szép állattal. -magyaráztam válaszként. -Ráadásul, arrafelé nem nagyon lopkodtak az emberek egymástól. Egyrészt összetartásból, másrészt azért, mert úgyis észrevették volna.
Innentől kezdve csendesen sétáltam kicsit lemaradva a társaimtól. Amikor úgy láttam, hogy beborul az ég, elindultam előre.
-Körülnézek - mondtam.
Az út mellett, talán tíz percnyi séta után találtam egy apró barlangot. Nem volt túl mély és az ember, de még az elf sem veszi észre első ránézésre a bejáratot. Nekem is csak szerencsém volt. Nem találkoztam olyan nyommal, ami arra utalt volna, hogy lakója van, vagy a közelmúltban jártak erre. Visszamentem az útitársaimhoz és elmondtam mit találtam. Mire visszaértem már csöpögött az eső, szóval nem nagyon hittem, hogy lesz ellenvetésük.
-Szerintem siessünk. - jegyeztem meg és már indultam is a mélyedés felé.
Vissza az elejére Go down
Sehro Lucis Ashwise
Ater elves
Ater elves
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-08-27, 05:47

Estefelé járt az idő. Menedéket kellett keresnünk. A lány azt mondta körülnéz. Nem maradt el sokáig, és amikor visszatért, közölte, hogy talált egy megfelelő helyet. Megbíztam benne, ezért követtük őt egészen a barlangig. Igaza volt, védettnek és biztonságosnak tűnt, egy éjjelre megteszi. A lovat kicsit messzebb kötöttük ki, és a fennmaradó rövid távot gyalog tettük meg. A barlang belsejébe érve az első dolgom volt, hogy tüzet rakjak. Kerestem néhány száraz gallyat, majd meggyújtottam. Néhány perccel később már kellemes meleg volt az üregben. Az öregasszony, a táskájába keresgélt, majd némi ételt halászott elő.
-Hosszú volt az út, ideje vacsorázni. - mondta, majd beleharapott egy piros almába. Evés közben a gyerekkoráról kezdett mesélni. Rendkívül érdekfeszítő volt, rögtön elálmosodtam. Egy sűrűbben és egyre nagyobbakat ásítottam. Amikor megunta a történetmesélést népdalokat kezdett énekelni, és az üres ételes dobozát használta dobnak, kíséretként. Egymást követően, zsinórban 7 dalt énekelt, és amikor végzett, gyorsan kihasználtam a lélegzetvételnyi szünetét és jó éjt kívántam. Magamra húztam a plédet és befordultam a fal felé. Amilyen gyorsan csak lehetett, el akartam aludni. De a nő még sokáig motyogott. Egy órával később is hallottam, ahogy egy kővel vakargatta a falat. Felemeltem a fejem, hogy megnézzem, mit csinál. Valamit rajzolt a barlang falára.
-Néném, ideje volna aludnia. Holnap korán kelünk és indulunk tovább. Pihenje ki magát, mert nem fogja bírni az utat. - mondtam halkan az asszonynak, majd visszafeküdtem aludni.


Vissza az elejére Go down
Merilia
Elf V.
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-08-31, 00:25

Amint megérkeztünk a barlangba, a férfi tüzet rakott, így ezzel nekem nem kellett foglalkozzak. A tűz fénye mellett az asszony némi ételt halászott elő a táskájából, én pedig az utolsó utamból megmaradt két falatnyi húst meg néhány bogyót ettem meg. Nem kínáltam meg senkit, leginkább azért nem, mert nem volt belőle annyi.
Amikor az asszony elkezdett a gyerekkoráról mesélni, én kimentem a bejárathoz és leültem, hogy figyeljem, jön-e erre valaki. Amikor meguntam beljebb vonultam és elaludtam. Félálomban hallottam, hogy a nő még halkan motyog valamit, de nem igazán zavart. Még hallottam, hogy a férfi megjegyzi, hogy a nénének is aludnia kéne, de erre inkább nem reagáltam.
Másnap hajnalban ébredtem. Az eső addigra már elállt, viszont kis híján elmosta az utat. Még jó pár óra kellet, hogy folytathassuk az utat, de ez nem igazán tartott vissza attól, hogy elmenjek és körülnézzek valami élelem után, de nem találtam semmit, csak sarat.
Mire visszaértem, az asszony felébredt és valamit rajzolgatott a falra.
-Még nem indulhatunk, térdig ér a sár, de pár óra múlva mehetünk. -jegyeztem meg, majd leültem, hogy megszáradjon a ruhámon a sár.
Vissza az elejére Go down
Sehro Lucis Ashwise
Ater elves
Ater elves
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-09-06, 07:51

Az éjszaka gyorsan eltelt. A barlang bejáratán beszökő reggeli fény ébresztett. Egyenesen a szemembe tűzött a nap. Álmosan ültem fel, nagyot ásítottam, majd körülnéztem. Az asszony a falra rajzolgatott valamit. A fiatal lány viszont nem volt a barlangba. Megkérdeztem az asszonyt, látta-e, de ő csak a vállát vonogatta és hümmögött. Annyit azért elárult, hogy mikor felébredt az elf már sehol sem volt. A néne elmélyülten vakargatta a barlangbelső oldalát, észre sem vette, hogy a barlang bejáratához sétálok. Ekkor érkezett vissza a lány, aki míg mi aludtunk felderítette a terepet. Közölte, hogy maradnunk kell, mert a föld még nedves, mindent elönt a sár. Várnunk kellett, míg kicsit szárad a föld. Igaza volt, veszélyes lett volna nekivágnunk az útnak. Most fokozottan nagy az omlásveszély. Éppen hátat fordítottam a bejáratnak, amikor hangokra lettem figyelmes. Óvatosan kinéztem, hogy megnézzem mi folyik odakint. Egy férfit láttam, aki egy másikkal vitatkozott. Ebben még nem lett volna semmi furcsa, de csakhamar csatlakozott hozzájuk még négy ember. Az egyik sebesült volt. Fájdalmas arcot vágva húzta a lábát maga után.
-Itt vannak. - pillantottam az öregasszonyra, aki ijedten dobta el a kezéből a követ. Felismertem az egyiket. Ott volt a néne kunyhójánál. Őt dobtam bele a kútba, a társai bizonyára kihúzták onnét. Azt gondoltam, hogy nem fogják feladni, és a nyomunkba erednek, csak azt nem hittem, hogy ilyen gyorsan beérnek. Az asszony idegesen mászkált, kezdett eluralkodni rajta a pánik.
-Mi lesz, ha megtalálnak? Mi lesz akkor? - motyogta a körmét rágva.
-Ne aggódjon. Ha csendben maradunk, nem találnak ránk. - nyugtattam meg az asszonyt. Mindenesetre kézközelbe helyeztem néhány kunait, ha úgy adódna a helyzet.


Vissza az elejére Go down
Merilia
Elf V.
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-09-12, 07:17

Igazából az asszony nem reagált arra, amit mondtam, csak a férfi. Nem igazán értem ezt a nőt. Talán egy kicsit őrült...
Én már épp le akartam ülni, hogy átnézzem a felszerelésem, nincs-e valami maradék élelmem tartalékba, amikor a férfi megjegyezte, hogy itt vannak a behajtók. Előre mentem, a barlang bejáratához, hogy lássam őket.
-Talán ki tudok surranni és elterelni őket innen... -jegyeztem meg suttogva. Amíg nem figyelnek nem lehet probléma.
Aztán az asszony felé fordultam és szintén suttogva mondtam: -Menjen minél távolabb a barlang bejáratától, hogy ne legyen a közelben, ha mégis megtalálnak minket!
Elővettem az íjamat, de azért nem iramodtam kifelé. Úgy döntöttem megvárom a férfi véleményét is, mert ha elmegyek és észrevesznek vagy nem tudom elterelni a behajtókat neki egyedül kell harcolnia. Bár ilyen apró helyet nem bonyolult védeni, legalábbis szerintem.
Vissza az elejére Go down
Sehro Lucis Ashwise
Ater elves
Ater elves
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-09-17, 05:16

Az asszony a barlang belsejébe húzódott, míg mi a barlang szájánál álltunk, és figyeltük merre tartanak a behajtók. A lány suttogva jegyezte meg, hogy megpróbálná elterelni őket. Az íját már elő is készítette, mikor kutyaugatásra lettem figyelmes. Arrébb húztam a bokor ágait, hogy résnyire kilássak rajta. A bájos kis csapat, újabb tagokkal bővült, és ha ez még nem lett volna elég, keresőkutyákat is hoztak magukkal. Hátrapillantottam az asszonyra, aki a falnál üldögélt a sötétben.
-Néném, nem akar valamit elmondani? - kérdeztem tőle inkább kíváncsian, mint számonkérő hangon. Volt egy olyan érzésem, hogy többről van szó, mint amit elmondott nekünk. Közelebb sétáltam hozzá.
-Egyetlen behajtó sem töri magát ennyire, hogy visszakapja a pénzét. - leguggoltam a nő elé. Az öreg nő elfordította a fejét, hogy ne kelljen rám néznie. A kezemet az álla alá helyeztem, az arcát magam felé fordítottam és arra kértem, hogy mondja el végre az igazat. A nő arca vörös lett, és lesütötte a tekintetét. Láthatóan szégyellte magát valami miatt. Először nem akart megszólalni, de aztán megeredt a nyelve. Egy perc alatt bevallotta, hogy a kintiek nem a tartozása miatt vadásznak rá. Azok az emberek azért üldözik, mert olyat látott, amit nem kellett volna. Gombászásból tért hazafelé, amikor út közben egy gyilkosság szemtanúja lett. A gyilkosok észrevették, ezért futásnak eredt. Halkan megjegyezte, hogy még a gombával teli kosarát is eldobta ijedtében, amit nagyon sajnált, mert gyönyörű gombákat gyűjtött. Egy fa odvában talált magának menedéket az üldözői elől. Három napot töltött a ott, mire kimert mászni. Hónapok teltek el azóta, azt hitte, hogy az ügy elfelejtődött, de a gyilkosok rátaláltak. Hozzátette, hogy először ő is azt gondolta, hogy a behajtók dörömbölnek nála. Nehéz időket él, és igénybe vett egy kis anyagi segítséget. De amikor kinézett az ajtón, felismerte azt a férfit, akit a bűntény éjjelén az ösvény mellett látott. Az asszony a tenyerébe temette a kezét és sírva fakadt. A barlang szélénél álló lányra pillantottam, majd felálltam a földről és mellé léptem.
-Szedje le a szekérnél állókat, én elintézem a kutyás alakokat.


Vissza az elejére Go down
Merilia
Elf V.
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-09-20, 21:52

Kicsit meglepődtem a nő történetén. Általában az ilyesmit nem szokták csak úgy elfelejteni valakinek. Bár, minden elismerésem az övé, hogy hónapokig el tudta kerülni az üldözést.
A férfi utasítására bólintottam. Nem igazán volt jobb ötletem, így nem kötöttem bele. Abból kiindulva, hogy hamarosan úgy is meg fognak halni, teljesen mindegy, tudják-e hol vagyunk, kimásztam a barlangból. Hatan álltak a szekér mellett, ebből egy sebesült volt. Attól függetlenül, hogy megláttak nem volt nehéz lelőni őket, hála a sokévnyi gyakorlatomnak. Egyikőjükbe két nyilat kellett ereszek, mert az első nem végzett vele, de a többiekkel tényleg nem volt semmi nehézség.
Amikor végeztem, megszólítottam a nőt, aki a harc közben valamiért közelebb jött a barlang kijáratához:
-Van fogalma arról, hányan lehetnek még? -kérdeztem rá.
Válaszul csak megrázta a fejét. A történet végén ejtett könnyeknek még mindig ott volt a nyoma az arcán és én tényleg sajnáltam, de el kellett volna mondani, hogy nem a behajtókkal van dolgunk, amikor rájött.
-Ha már segítünk magának, akkor tartozott volna annyival, hogy elmondja, amit tud -ráztam meg a fejem rosszallóan.
Vissza az elejére Go down
Sehro Lucis Ashwise
Ater elves
Ater elves
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-09-21, 08:34

Az idős asszony alaposan meglepett minket. Hasonló véleményen voltam, mint az elflány. A néne hamarabb is elmondhatta volna az igazat, akkor tudtuk volna, mire számítsunk. A lány elfogadta a tanácsomat. Ő kimászott a barlangból és célba vette a banda egyik felét. Én a barlang fala és a növényzet között szöktem ki. A kutyák észrevettek, de nem bántam, úgyis ez volt a cél. Egy kis tisztáshoz értem. Első dolgom az volt, hogy gyorsan felmérjem a terepviszonyokat. Kedvezőnek találtam, legalábbis a célnak megfelelt. Az egyik fának támaszkodtam és várakoztam. Csakhamar ők is feltűntek. Két kutya és három férfi. Rögtön kiszúrtak, mivel eszemben sem volt elrejtőzni előlük. A két állat rögtön elszaladt, mintha megérezték volna a veszélyt. A gazdáik értetlenül néztek utánuk.
-Gyáva dögök. - morogta a félszemű, nagydarab alak, aki a vezető lehetett. Végigmért és vigyorogva állapította meg, hogy gyerekjáték lesz elbánni velem. Nyugodtan dőlt ő is egy vastagabb fatörzsnek. Érdeklődve néztem vissza rá, amikor a két másiknak intett, hogy intézzenek el engem. Az emberei viszont meg sem mozdultak. Úgy álltak ott, mintha a földbe gyökeredzett volna a lábuk.
-Mi van? A fületeken ültök? - háborodott fel, amikor másodjára sem történt semmi.
-Mindent nekem kell csinálnom. - morogva húzta el az oldalán lógó kardhüvelyből fegyverét. Önelégült vigyorral kínált nekem választási lehetőséget gyors és lassú halál közül. Bár a hangjából azt szűrtem le, hogy ő inkább a gyorsat ajánlaná. Hétvége volt, egy szombati nap és nem fűllött a foga a munkához. Szívesebben töltötte volna az idejét valahol máshol.
-Legyen az, amelyiket magának is kívánna. - feleltem a férfinak. Válaszomra elégedetten mosolyodott el.
-Jó döntés. - jött közelebb hozzám. Meglendített a kardját, hogy majd belém mártja, de félúton lefagyott. Értetlenül nézett maga köré, nem értette mi történik vele. A keze nem mozdult. Hátrapillantott a társaira, akik akkora már halottak voltak. Egy-egy vastag árnyék tekeredett a nyakukra, ami megakadályozta, hogy levegőhöz jussanak. Mindketten másodpercek alatt megfulladtak.
-Eressz el! - kiabálta ijedten. Az ő testét is sötét árnyék tartotta fogva, és tette mozgásképtelenné. A kardot tartó kezét egyenesen a saját torkának szegezte és csak miliméterek választottál el attól, hogy a penge az eleven húsába vágjon. Elrugaszkodtam a fától és mellé sétáltam.
-Sajnálom. - mondtam neki, majd otthagytam és visszasétáltam a barlangba. Még ki sem értem a tisztásról, mikor hallottam, ahogy a férfi a saját nyakát átvágva holtan zuhan a földre. Néhány perccel később már a barlang bejáratánál álltam. A banda többi tagja élettelenül feküdt a szekér mellett. Az elflány szép munkát végzett. Arra értem vissza, hogy a nő az asszony kérdezgeti, tud-e még arról, hogy mások is az életére akarnak-e törni. Az asszony csak a fejét rázta.
-El kell mennünk innét. Itt nincs biztonságban. - fordultam a néne felé. Nem tudtam, milyen állapotban vannak az utak. Az előző esti esőzések nem kedveztek nekünk. Elővettem a térképet és egy nagy kőre terítettem.
-Kisasszony, Ön nézte az ösvényeket. Melyik járható ezek közül? - pillantottam bájos útitársamra, miközben a térképet úgy fordítottam, hogy tökéletesen rálásson.


Vissza az elejére Go down
Merilia
Elf V.
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-10-02, 06:40

A férfi egy karcolás nélkül megúszta a harcot. Így visszagondolva, talán nem ártott volna figyelnem, hogyan harcol, de most már késő. Teljesen tisztában voltam azzal, hogy gyorsan távoznunk kell, nem volt szükség rá, hogy a férfi kimondja a nyilvánvalót.
Az útitársam felém fordította a térképet és megkért, áruljam el, melyik út járható. Az egyik ösvény felé böktem.
-Nem valami széles és épp, hogy csak járható. Viszont, inkább sziklás, mint földes, ráadásul gyorsabban száradhat, mint a többi. Kevésbé is csúszik. - mondtam egy pillanatnyi gondolkozás után.
Az asszony időközben valami különös dalt kezdett dudorászni, mint akinek teljesen mindegy, hogy mit csinálunk. Ráadásul, úgy tűnt, fel se fogta, mi történt pár perccel ezelőtt. Felé fordultam, hogy szóljak neki, hogy indulunk.
-És, kérem, asszonyom, ne hozza magával a kavicsait. Sietünk és nem kéne, hogy lassítsanak minket! - kértem.
Húzta a száját és beletelt egy percbe, mire legalább arra rábeszéltem, hogy három táskáját itt hagyja, bár még így is elcipeltet velünk párat.
Vissza az elejére Go down
Sehro Lucis Ashwise
Ater elves
Ater elves
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-10-03, 06:26

A barlang közelében ólálkodó bérgyilkosokat elintéztük. Ideje volt tovább állni. A lány felé fordítottam a térképet, meg megmutathassa, melyik út járható. Rápillantott és rábökött az egyik piros vonalra. Megjegyezte, hogy nem valami széles. Tudtam arról a környékről, hogy sziklás rész, ami több szempontból kedvező volt. Bár azt nem tudtam, hogy az idős hölgy sérült lábával hogy fogja bírni a sziklás terepet.
-Rendben, akkor ezen megyünk. - bólintottam rá, majd felkeltem az asztaltól. A papírt összehajtottam és a zsebembe mélyesztettem. Míg a cuccokat pakoltam össze, addig az elflány az idős asszony felé fordult, és arra kérte, hogy mondjon le a kavicsairól. Az öreg nő a száját húzogatta, és görcsösen kapaszkodott a táskájába. A lány kitartóan győzködte, hogy jobb lesz neki, ha itt hagyja a csomagokat, legalábbis egy részüket. Nagy nehezen, de a néne belement. Néhány percig még tűnődött melyiket hagyja hátra, aztán kiválasztotta a három legkisebb és legkönnyebb darabot. Egészen kisütött a nap, mikor végre sikerült elindulnunk. Az ösvény végén jobbra fordultunk és rátérhettünk a kiszemelt útra. Néhány száz méter után már kisebb nagyobb szikladarabokba ütköztünk, ami azt jelezte, hogy jó helyen járunk. Órák teltek el, anélkül, hogy egy percre is megálltunk volna. Amikor alkonyodni kezdett, felmásztam a legnagyobb szikla tetejére, hogy körülnézzek, míg még jól látok és be nem esteledik. A távolban megpillantottam a hidat, amin keresztül át tudunk menni a túloldalra. Mikor kellően feltérképeztem a környéket, lemásztam.
-Elfáradtam. - panaszolta az asszony egy kőre huppanva és a lábszárait simogatta fájdalmas arccal.
-Már nem kell sokat mennie. Ha átérünk a hídon lesz ideje megpihenni. - feleltem. Erőt vette magán, és felkelt. Egy órával később már a híd szélénél álltunk.
-Jaj, de mély. - kapaszkodott a korlátba, miközben letekintett a szakadékba. Elnéztem a híd állapotát, megviselt volt. Rég nem használták már, néhol már hiányoztak is belőle darabok, de úgy véltem, hogy kibírja, míg átkelünk rajta. Megnéztem, mennyire strapabíró a szerkezet.
-Mi át tudunk kelni rajta, de a csomagokat nem hiszem, hogy át tudja hozni. Nem biztos, hogy elbírná. - pillantottam a súlyos teherre, amit mérföldeken keresztül hurcoltunk magunkkal. Alig, hogy utaltam rá, a csomagok maradnak, az asszony heves tiltakozásba kezdett.


Vissza az elejére Go down
Merilia
Elf V.
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-10-05, 04:24

Az ösvény, amin elindultunk egy szakadékhoz és a felette rogyadozó régi hídhoz vezetett. Kételkedtem benne, hogy egyszerre elbírna hármunkat, pláne, ha az öregasszony holmiját is át akarjuk cipelni. Én nem kockáztatnám meg, és valószínűleg a férfi sem. Időközben a látszólag legnagyobb helyismerettel rendelkező útitársunk közelebbről is megnézte a hidat, majd az asszonyhoz fordulva tett egy kísérletet arra, hogy rábeszélje: hagyja itt a csomagjait.
-Mi a fontosabb magának, az élete vagy a csomagjai? - kérdeztem a tiltakozó nőtől. -Megkockáztatná, hogy se maga, sőt lehet, hogy mi se éljük túl ezt a kis... kirándulást és mindezt összesen néhány kavicsért, amiket valamilyen rejtélyes okból cibált magával, mert állítólag olyan fontosak?! Segítünk magának, de ön csak hátráltat minket. Nem mondta el, miért keresik igazából. Nem hallgatott rám, amikor megpróbáltam meggyőzni arról, hogy gyorsabban haladunk, ha a csomagjai közül néhányat ott hagy. Na jó, valamennyire mégis figyelt, mert legalább egy kevéstől megszabadult. De csak a legkisebb részétől! És állítólag ezek csak a legfontosabbak...
Mintha valami sötét köd ereszkedett volna a szememre. Nem érdekelt, hogy reagál pillanatnyilag, csak azt akartam, csinálja amit mondok, mert arra mégsem volt szívem, hogy egyedül vagy majdnem egyedül hagyjam. Elkaptam a karját.
-Figyeljen ide! Vagy végre hagyja, hogy segítsünk és akkor azt csinálja amit mi mondunk, vagy nem, de akkor én nem maradok itt, inkább elmegyek, hogy minél messzebb legyek a haláltól. Még vannak életcéljaim... -szúrós szemmel néztem rá, aztán elengedtem.
-Nos? -követeltem a választ fél percnyi hallgatás után.
Vissza az elejére Go down
Sehro Lucis Ashwise
Ater elves
Ater elves
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-10-06, 11:23

A hídhoz értünk. Nem volt valami jó állapotban, de ha szerencsénk van gond nélkül átkelhetünk rajta. A csomagok sorsa pedig hamar eldőlt. Bármennyire is szerette volna magával cipelni vagy inkább cipeltetni az öreg asszony, nem lehetett. A fatákolmány nem bírta volna el azt a plusz terhet. Pár méter után a nénével együtt zuhant volna a szakadékba, ami olyan mélynek tűnt, hogy az alját éppen csak látni lehetett. És vele együtt nagy valószínűséggel mi is. Az asszony makacs volt, a táskáját szorongatva kitartott. Nem akart megválni a holmijaitól. Épp tenni akartam egy utolsó kísérletet, hogy jobb belátásra bírjam, amikor a lány kezébe vette az irányítást. A nőhöz fordult és rákezdett. Szinte levegőt sem vett, úgy hadarta el gyorsan mindazt, amit az elfasszonynak szánt. A monológja végét egy ultimátummal zárta. Lényegében lehetőséget kapott, hogy eldöntse, akarja, hogy hazáig kísérjük vagy sem. Amennyiben igen, annak persze feltételei vannak. Nem kellett kimondani, hogy mik azok, mindannyian jól tudtuk. A néne fél perc gondolkodás után elhatározásra jutott.
-Itt hagyom a csomagokat. - mondta szomorúan. Ezzel eldőlt minden.
-Jöjjön, indulnunk kell. - próbáltam kicsit sürgetni. Esteledett és mielőtt lemegy a nap szerencsés lett volna túljutni a szakadék felett. Az éjszakában nehézkes a közlekedés. Bájos útitársamat kértem meg, hogy ő menjen elől. Az asszony őt követve bátortalanul lépett a híd széléhez és kapaszkodott a kötelekbe.
-Jaj, le fogok esni. - pánikolt be kicsit. Szépen lassan keltünk át a hídon. Már a közepénél jártunk, amikor az asszony alatt az egyik deszka eltört.
-Segítség, segítség. - ordibálta ijedten a leszakadt fok kötelébe kapaszkodva. Ijedtében rángatni kezdte a hidat. Erősen meg kellett nekem is kapaszkodnom, hogy ne járjak hasonlóképp. Az asszony a jobb lábával megpróbált valami biztosabb pontot találni. A lábát beakasztotta két fok közé. A következő pillanatban a kötél, amit a kezeiben szorongatott, megadta magát, így az asszony már fejjel lefelé lógott és továbbra is segítségért visított.


Vissza az elejére Go down
Merilia
Elf V.
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-10-30, 04:07

Én indultam el először hármónk közül a hídon, a férfi kérésére. Körülbelül a kétharmadánál jártam, amikor valami reccsenést hallottam, aztán meg azt, hogy az asszony segítségért kiabál. Ugyanabban a pillanatban, amikor a nő elkezdett kiáltozni, a híd meg himbálózni kezdett. Erősen kellett kapaszkodjak, nehogy én is lezuhanjak. Amikor valamelyest meg tudtam állni a lábamon, úgy éreztem kénytelen vagyok visszafordulni, hogy segítsek az asszonyon, ha már úgy összevesztem vele az előbb a csomagjai miatt. Amikor odaértem éppen fejjel lefelé lógott, a lábát két fok közé akasztva, amik nem néztek ki úgy, mint amik sokáig el fogják bírni.
-Nyugodjon meg, fel fogjuk húzni onnan, csak próbáljon meg minél kevesebbet mozogni! -kértem. Mivel elsőre nem nagyon jutott el a tudatáig, másodszorra is elmondtam neki és ekkor már hallgatott is rám.
Amikor a híd látszólag befejezte a himbálódzást tettem egy kísérletet arra, hogy egyedül felhúzzam, de nem értem el sok sikert, mert az asszony tett róla, hogy alaposan beakadjon. A sikertelen próbálkozás után nagyon kelletlenül, de megkértem a harmadik útitársunkat, hogy segítsen.
Vissza az elejére Go down
Sehro Lucis Ashwise
Ater elves
Ater elves
_________________________
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   2012-10-30, 06:48

Az öregasszony egy korhadt deszkára lépett, ami azonnal beszakadt alatta. Csodával határos módon mégsem zuhant a mélybe, mert az egyik lába két fok közé szorult, ami megtartotta. A híd imbolygott, ezért erősen megkapaszkodtam, hogy ne essek le. A fiatal lány elől járt már, majdnem átért a hídon, de visszafordult és a szerencsétlenül járt asszony segítségére sietett.
-Segítség! - kiáltott pánikszerűen a nő. Karjaival rémülten hadonászott, valami kapaszkodót keresett, de semmi nem volt a keze ügyében, amit elkaphatott volna. Az elflány nyugtatni próbálta a kétségbeesett öregasszonyt és azt javasolta, hogy ne tegyen hirtelen mozdulatokat. A néne megpróbált megnyugodni, de látva az alatta tátongó, feneketlennek tűnő mélységet, nagyon nehezen ment. Pár pillanatig mozdulatlanul lógott, aztán újra eluralkodott rajta a pánik.
-Neee, meg fogok halni! - üvöltötte tovább, ezúttal sírva. Az elflány fel akarta húzni az öreg nőt, de nem ment. Óvatosan, figyelve hova lépek, közelebb mentem hozzájuk. Minden lépésemet hangos nyikorgó hang követte. Mindhárman a híd közepén álltunk, csak a csodában bízhattunk, hogy nem szakad le alattunk.
-Adja a kezét! - mondtam, és nyújtottam felé az enyémet. Szipogva fogta meg a kezemet, majd gyorsan felhúztam magamhoz. Hatalmasat sóhajtott örömében.
-Kö...- épp meg akarta köszönni, amikor az egyik tartókötél megadta magát.


Vissza az elejére Go down
Sponsored content
_________________________


TémanyitásTárgy: Re: Lamurion Ruina - Lamurion romjai   

Vissza az elejére Go down
 

Lamurion Ruina - Lamurion romjai

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» A Kannabi híd romjai
» A Kék Körzet romjai
» A Tűz Templomának romjai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Egyéb területek :: Bestiae Volucre Alveus-