Welcome to Noctis

Háború tört ki a vérivók és a boszorkányok között. Narlen városa elbukott, és Boszorkányföld egy része vámpír kézre került. Theradin a harcok kezdete előtt békét kötött a vérszívókkal, így a város megőrizhette függetlenségét.
Eközben északon a Démonok Birodalma megerősödött és kihasználva szomszédai csatározásait elfoglalta Boszorkányföld északi, kimérák és transmopheusok lakta területeit. A határvonalak átrendeződtek, ezért a vadászokra nagyobb szükség van, mint valaha.


• • •

Lépj be Noctis világába, ismerd meg a napfényes, varázslatos Nyugatot, az egykori Boszorkányföldet - Shalmaeron provinciáját, vagy a misztikus, sámánok lakta Sellarya szigetét. Barangold be a veszélyes, sötét Keletet, ahol vérivók és halandók élnek. Ismerd meg Caelestis hegyvidékeit, a délen fekvő elfek lakta Lamuriont, vagy a sárkányidomítók és a valkűrök otthonát, a messzi fagyos Valachiát. És ha még futja az erődből, utazd át az ismeretlen északi földet, Diabolus Glebát, a démonok hazáját.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

CHATBOX


Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 1 rejtett és 1 vendég

Garew Towryk

A legtöbb felhasználó (19 fő) Szomb. 24 Nov. 2018 - 3:35-kor volt itt.

Ádáz ösvény

1 / 4 oldal 1, 2, 3, 4  Next

Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Insomnia Aeternam on Pént. 13 Dec. 2013 - 3:32

Meghökkenve figyelem a földön fetrengős műsort, miközben kezdem egyre kényelmetlenebbül érezni magam, annál az egyszerű oknál fogva, miszerint én vagyok a nevetség tárgya. Bosszant, kár lenne tagadni és hiábavaló. Amíg tart a jókedv - ugyan miért is zavarnám meg – jobb híján felállok és körbesétálok a képzeletbeli cellában, szemügyre véve, csupán felületesen ezt-azt. Természetesen nem vagyok abban a helyzetben, vagy nevezzük idegállapotnak, hogy bármit is észrevegyek. Ez inkább csak amolyan pótcselekvés, hogy elterelni igyekezzek gondolataim. Mondanom sem kell, hiába. Tovább forgatom a gyűrűt a kezemben, miközben megállok a kandalló előtt és belepöccintem a gyűrűt a lángok közé. Végül, hogy már csillapodni látszott a roham, visszatérek.  Végighallgatom a mondandót, majd mérlegelek.
-          Örülök, hogy te legalább jól szórakozol nagyfiú!– mosolyodom el keserűen, majd arcomra öltöm kiismerhetetlen ábrázatom. Tudom, hogy hiábavaló, tisztában van a valós érzelmeimmel, de én mégis így jobban érzem magam, ha egy szikrányit is.
-          Nincs – válaszolom egyszerűen – Megígértem, megkapod. Remélhetőleg utunk során megtalálod a módját, hogy elhagyd a testem. Minél előbb, annál jobb lesz mindkettőnknek. És köszönöm az újabb leckét, tőled. – biccentek egy aprót, majd elhagyom a világát.

 Utam, immár a valóság kemény talaján folytatódik, egyenest Balthazár nyomát keresve. Nem tudom mi vár rám,d e úgy érzem ideje egyes részeimre erősebb páncélt aggatni…
Venator VI.


Insomnia Aeternam
avatar

Rangom : uranicus venator

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Necros on Csüt. 12 Dec. 2013 - 22:36

Ahogy sikerül ismételten valamit önmaga felbosszantásáig túlspiláznia meglepetésszerűen feltalált összeesküvés-elméleteivel, csak úgy süt róla. Jóval az előtt, hogy megszólalna. Azután minden egyes mondat már csak hab a tortán. Újabb tű a lufiba, mely ki akar durranni. És meg is teszi.
Ránézek, majd szemeim egészen elkerekednek. Arcom merev, szám pedig remegni kezd. Röpke pillanatra enyhén felpüffed, mielőtt kitörne belőlem a röhögés. Kínomban hátra dőlök a fotelben, és a karfába kapaszkodom, melynek anyaga finoman megreccsen szorításomtól. Az sem kizárt, hogy véletlenül lelököm onnan a lányt.
Ami volt kontroll, elszállt. Ami szomorú gondolat nemrégiben bökdösött belülről, most iszonyatos erővel préselődik a harsány kacaj és öblös nevetés rostjai közé.
Előre dőlök, arcom pedig tenyerembe temetem. Nem segít. Lábaim nem támasztanak úgy, mint illenék nekik. Négykézlábra zuhanok, úgy folytatom küzdelmem saját hahotámmal. Bár nem is nevetném küzdelemnek. Sokkal inkább átélem, megélem, átérzem. Egészen odáig, hogy ennek az életerős indulatnak hullámai viharos pulzálássá válnak. Öklömmel kezdem ütni a fekete padlót, mely azonnal behorpad. Minden ütésnél berogy, körülötte pedig pókhálószerű repedések futnak végig. Ezek a repedések azonnal felizzanak, majd összehúzzák a padlót eredetileg képzelt alakjába. Majd újra és újra.
Végül két tenyérrel egyszerre csapok oda, torkomból pedig morgásba hajló lihegés tör elő, mely egyszerű zihálássá higgad pillanatokon belül. Elhasalok, és hátamra fordulok. Arcomon fáradt vigyor, mely még erősen küzd elmúlása ellen, tenyerem pedig szemeimet takarják. Percek kérdése, és összeszedem magam. Fleülök a földön törökülésbe.
- Kislány, ez tetszett, köszönöm! Jó tréfa volt játszani az ostobát, és hogy megint mindent túlkomplikálsz.
Egyenes vonalban láng fut ki kezemből, melynek nyomán ujjaim között marad egy mutatópálca. Mögöttem megnő a képernyő, és lassan ábrák rajzolódnak ki.
- Ez a kör itt a családod, de hívjuk a szokásokhoz méltón klánnak. Régebben is kedveltem őket. Ez a másik kör itt a korcs banda. Valószínűleg egy részük átjött ide - nyíl - hozzátok, hogy megszerezzen minél több értéket tőletek. Lehet, hogy pont a gyűrűt. Közben pedig minél több vadász megölnek, értelemszerűen. A csecsebecsék annyira nem érdekelnek, néhányat kivéve. Ilyen a gyűrű is, mert ajándékba kaptátok. De ez is másodlagos. Volt pár jó évünk, és pont egy kivételesen jó napnak indult, amit elcsesztek. Terveim szerint földbe döngölöm a felelőst, és aki esetleg az esküvőről még meglógott annak idején. Van ellene kifogásod?
Tekintetem ismét komoly, arcomon halovány, enyhén lesajnáló félmosoly.
Demon XIII.

Demon XIII.

Necros
avatar

Rangom : diabolus prudens

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Insomnia Aeternam on Csüt. 12 Dec. 2013 - 6:57

Egy pillanatra lecsukom a szemem, hogy higgadtan tudjam végiggondolni mindazt amit tennem kell. Nem fogok nekiesni, pedig megérdemelné, nem mellesleg nem mennék sokra vele. Most már tudnia kell, hogy mindennél jobban gyűlölöm, ha mellébeszél. És most is ezt teszi.  Érzem.
Elmosolyodok, hasonló grimasz játszik ajkamon, mint az előbb neki.
- Rendben. Játszunk a te módszered szerint. Remélhetőleg jómagam is hasonlóképp fogom élvezni. Amennyiben nem vagy képes egyenesen, mindenféle mellébeszélés nélkül tudtomra hozni, amit szeretnél, illetve amit én szeretnék tudni, úgy én is hasonlóképp teszek. Elmegyünk Démonföldre. Elindulunk, méghozzá most. De annyira igyekszem kerülő utakon vinni téged, ahogyan te engem. Tudom, rengeteg időd van. Épp annyi, mint nekem. – kezdem el görgetni a gyűrűt ujjaim közt.
- Szóval. Hogy jönnek a képbe démonföldi barátaid? Azon kívül persze, hogy nyilván erre a csecsbecsére fájt a foguk. Netán alkottál még hasonlóan kreatív tárgyakat? – nézek rá kedvesen és várakozóan. Belegondolva valóban nem sietek, de úgy gondolom ideje lenne végre tisztán látnom pár dolgot, még akkor is, ha olyan valaki homályosít fel, akiben mondjuk úgy a legkevésbé bízom, mégis jobban, mint bárki másban.
- Csak rajtad múlik. Balthazarral utazunk netán gyalogszerrel, sok pihenővel, kitérővel… - mosolyodok el sejtelmesen.
Venator VI.


Insomnia Aeternam
avatar

Rangom : uranicus venator

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Necros on Csüt. 12 Dec. 2013 - 6:06

Legyintek, mikor kérdezősködni kezd. Arcomon valamiféle grimaszból kiváló kesernyés félmosoly jelenik meg, úgy tekintek fel rá.
- Bárkit el rejt a démonok elől, ahogy egy démont is bárki elől. Legalábbis a démoni kisugárzását. A gyerek biztonságban volt, ha hordta a gyűrűt, ennyi.
Elpöckölök egy apró tűzgolyót, mely belobbantja a kandalló tüzét, ami ettől láthatóvá is válik. Lekapcsolom a képzodobzt. Láthatóan felkeltette hitvesem érdeklődését.
A távirányító eltűnik, kezeimet pedig magam előtt összekulcsolom. Elmélázva szemlélem a táncoló lángnyelveket. Nem kormoznak, nem füstölnek. Letisztítják kavargó emlékeim között kódorgó gondolataim fonalát.
- Örököse vagy, ha úgy vesszük részese is. Nem szokták kihangsúlyozni az öregjeitek, de az első vadászok is démonoktól származnak. Úgy hallottam, később is került a legtöbb vérvonalba egy kis frissítés. Nem csak démoni oldalról. Ide tartozott a nagyapád is.
Mint aki jól végezte dolgát, hátra dőlve tévézni kezdek. Hegyek, völgyek, fenyves, tölgyes, végtelen mezők, tarka rétek, tengeren túli messzeségek. Távolinak és hihetetlenül gyorsnak tűnik a képek váltakozása, mégis ha valaki ráhangolódik, az utazás szelét is érezni vélheti.
Arcomra mosoly kúszik, a zongorajátékot pedig felváltja vadak morgása, tenger morajlása, farkas üvöltése, szél süvöltése.
Demon XIII.

Demon XIII.

Necros
avatar

Rangom : diabolus prudens

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Insomnia Aeternam on Csüt. 12 Dec. 2013 - 3:55

Összezárom kezemben a gyűrűt, miután az a kezembe pottyan, majd érdeklődve figyelem, amint újabb fura tárgy jelenik meg Ryek kezében. Ami még ennél is furcsább, hogy az az izé hatására elváltozik a doboz képe. Tán, ha nem érezném magam tőle butának, most azon nyomban odaszaladnék és közelebbről is szemügyre venném. Ellenben most egészen más köti le a figyelmem, méghozzá a benne tevékenykedő alak. Mozgó fénykép. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem zárta be oda a dédnagyapámat, kit felfoghatatlan számomra, hogy láthatok így, itt. Illúzió csupán, nyugtatom meg magam. Próbálom figyelmem nagy részét inkább a hallottakra összpontosítani, még ha ezer más dolog is leköti most a figyelmem.
Megható számomra látni a családom azon tagjait, kiket már nem ismerhettem meg személyesen, ám egy pillanatra mielőtt elkalandoznának a gondolataim kérdések sora merül fel bennem. Játszani kezdek az épp említett gyűrűvel, tekintetem is rászegeződik.
- Szóval te készítetted. Hmmm – mosolygok a helyzet komikumán, ám mielőtt feltenném a kérdésem, a miérteket, szemeim gyanakvóan méregetik Ryeket. Hirtelen úgy érzem sejtem a választ, hogy megvilágosodtam. Nem akarom, hogy igazam legyen, de tudnom kell.
- Annyira mellékes, mint a kiléted? Ez a gyűrű – tartom fel, az említett tárgyat– azért készült, hogy elrejtsen egy démont a vadászok közt? Erre akarsz célozni az általad nemesítési programként emlegetett házasságról? Azt akarod mondani, hogy én is részese vagyok ennek a ... – nem bírtam befejezni a mondatot, féltem, ha kimondom, attól igazzá válik. Egy apró reményem maradt csupán, hogy túlszárnyalta önmagát a képzeletem és most játszik velem.
Venator VI.


Insomnia Aeternam
avatar

Rangom : uranicus venator

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Necros on Szer. 11 Dec. 2013 - 22:24

A képzelt gyűrűt kezébe ejtem. Kezemben téglalap alakú tárgy jelenik meg, melynek felületén apró kitüremkedések láthatók. Az egyik ilyen megnyomva képdobozom immár mást mutat. Egy férfit, aki bár fiatalnak tűnik, tekintete ember számára végtelennek tűnő bölcsességről és számlálhatatlanul sok megélt évről árulkodik. Egy elf. Öltözete alapján jómódú, sőt talán nemes származású.
- Dédnagyapád. Harcos, diplomata, családapa. Érdekes figura volt, kedveltem.
Újabb gombnyomás, a kép ismét megváltozik. Egy elf gyermek, aki éppen egy bottal hadonászva gyakorolja a vívást általa kitalált lények ellen.
- Nagyapád. Sokban hasonlítotok. A gyűrűt én készítettem, és végül ő kapta meg, miután dédnagyapádnak ajándékoztam. Ezzel kérte meg aztán nagyanyád kezét.
Gombnyomás, képváltás. Egy nő. Fiatal, egyszerű öltözetű, átlagos külsejű, ápolt. Határozott, rideg mimika, távolba révedő tekintet.
- Nagyanyád. Róla bár biztosan láttál képeket, ahogy talán nagyapádról is. Részei voltak annak a vérvonal nemesítési programnak, amiről a megállapodás nem sokkal nagyapád születése előtt jött létre. Ez azonban mellékes.
Elkényelmesedve hátradőlök a fotelben, lassan billegtetve fejemet a zenére. Ezzel egy időben lábfejem is követi a dallamot. Rápillantok a gyűrűre.
- Ez időtájt ért véget a klánod ereklyevadász időszakának kapzsi korszaka. Az idők során azonban sok tárgyat halmoztak fel, amiknek hatalma van. Némelyikről nem is tudták, mekkora. Úgy vélem, ezek kellhettek a randalírozóknak is, akik szétverték az esküvőnket.
Demon XIII.

Demon XIII.

Necros
avatar

Rangom : diabolus prudens

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Insomnia Aeternam on Kedd 10 Dec. 2013 - 23:11

Szemöldököm kissé felszalad a beleegyező választ hallva. Csak ennyi lenne? Rendben? Hol marad a cinizmus, a maró gúny, a kioktatás? Megdöbbenésem tovább növekszik, szemöldököm, ha lehet még feljebb csúszik. Most azonban nem érzem az előbbihez hasonló jókedvet.
Válaszom lenne erre is, millió meg egy sértő gondolat. Tán fájdalmas is akad köztük bőven, ám most egyszer elfojtom ezen gondolatok fonalát és hallgatok. Hallgatok, mert megadom annak lehetőségét, miszerint nem csupán lelkiismeretemre próbál így hatni, hogy elérje célját.
A gyűrűt látva értetlenül nyúlok a zsebemhez, aztán tudatosul bennem, ha lassan is, hogy ez egy más világ. A képzelet világa, ahol bármi megtörténhet? Szinte engedelmesen lépek közelebb hozzá. Megállok a fotel mellett, kezeim leengedem. Tudni szeretném mi az mit végre elém tárna, még, ha az igazságnak egy aprónyi szikrája is az. Mert tudom, mindent tán sosem fogok megtudni, megérteni vele kapcsolatban még kevésbé.
Leülök az ülőalkalmatosság karfájára és tekintetem elrabolja a frissen életre kelt alak, melynek irányából csodálatos dallamok szállnak. Egy pillanatra lecsukom a szemem, engedve a hangok által keltett érzelmeknek.  Nem sokáig, csupán egy pillanatra.
Kinyitom szemeim, egyenest az előbb még határtalan dühöt árasztó tekintetbe mélyedve. Jobban elviseltem volna azt is most. Gyűlölöm, amiért képes az érzelmeimet a feje tetejére állítani, mint egy cinkkelt dobókockát. Valahol bent, tán nem is oly messze innen jelenlegi és egykori, rég elfeledettnek hitt érzelmeim hadüzenetet váltottak egymással.
Venator VI.


Insomnia Aeternam
avatar

Rangom : uranicus venator

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Necros on Kedd 10 Dec. 2013 - 4:43

Féloldalasan hátrapillantok vállam felett, és végighallgatom mondandóját. Kivárok, mielőtt felelnék, akkor sem viszem túlzásba. Röviden reagálok kérésére.
- Rendben.
Újból előre fordulok a képernyő felé, melyen keresztül az erdő látható. Hátulról is sejthető merev tartásomból, és lassanként előkúszó sóhajomból egy kósza, csalódottsággal teli gondolat. Vagy szomorúság, ha ez a neve.
- Már nincs otthonom, ha jól tudom - nem hangsúlyozom, de sejtheti, ez részben neki szólt.
Kezemben a gyűrű, mintha csak idebent lenne velünk. Bár valójában odakint pihen zsebünkben. Két ujjal emelem fel fejem mellé, másik három ujjammal pedig közelebb intem magamhoz a nőt.
- Van mit mesélnem. Már elég felkészültnek tűnsz, hogy végighalgass.
Kezeim normál, emberi bőrt húztak magukra, akár korábban. A háttérben halovány fényben egy zongora jelenik meg. Előtte fekete masszából szőttalak görnyedve játszani kezd.
// https://www.youtube.com/watch?v=W2PTiDECO_U //
Rég hallottam már ezt a dallamot, pedig mindig idebent volt. Túlságosan magába szippantott minden más, minden, ami szembe jött. Talán ezért nem is hiányzott. Most viszont kellemesnek mondanám azt az érzést, amit kelt.
Demon XIII.

Demon XIII.

Necros
avatar

Rangom : diabolus prudens

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Insomnia Aeternam on Kedd 10 Dec. 2013 - 3:44

Meglepetésként ér a választámadás. Szemeiben visszatükröződő düh, megtorpanásra késztet. Némi félelmet vált ki belőlem, ám egyben szórakoztat a tudat, hogy érzelmet váltottam ki belőle.
- Ha már a kérésekről beszélünk, te is alkalmazhatnád, még mielőtt átveszed felettem a hatalmat – nevetek fel keserűen, miután enyhül nyakamon a szorítás.
Megmasszírozom a nyakam, nem azért mert fáj, inkább csak amolyan pótcselekvésféle, majd nézem ahogy otthonosan kényelembe helyezi magát. Kissé felvonom a szemöldököm a fura képes doboz látványától, de nem megyek bele annak boncolgatásába, hogy vajon mi lehet az. Nem ülök le, nem érzem magam kellemesen a körülményeket tekintve. Pedig a következő felvetés szinte földhöz vág, majd felnevetek. Elkomolyodok, minek után rájövök, hogy tényleg komolyan gondolja.
- Honvágyad van esetleg? – fonom karba magam előtt kezeim – Nevetségesen hangzik, de annak a pár korcsnak köszönhetem, hogy tudatában vagyok, valójában ki vagy és nem mellesleg megakadályozták eme nemes eseményt. Szóval mindezt összevetve miért is látogatnám meg ennek okozóit? Küldök nekik köszönőlevelet. Nem lesz elég? – mosolyodom el immár, ellenben mosolyom csak eltakarja jelenleg kíváncsiságomat.
Venator VI.


Insomnia Aeternam
avatar

Rangom : uranicus venator

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Necros on Vas. 8 Dec. 2013 - 22:42

Mikor keze nyakamat éri, némi meglepetésként ér. Koránt sem kellemetlen ez a meglepetés. Végig hallgatom monológját, és élvezem, ahogy szenvtelen arccal igyekszik elrejteni szenvedélyét. Válaszként viszonzom a fogást nyakán, és még mindig vigyorogva tekintek szemébe. Bármily vidám is arckifejezésem orrom vonala alatt, felette szemeimben gyilkos düh villan.
- Ha menne érzelmek nélkül, most nem beszélnél ostobaságot. Nem volt az akaratodon kívül, ezt te is tudod. Fegyverként és eszközként használtál, hogy eltakarítsd a szemetet. Ha már én tartom magam hozzá, te is tudomásul vehetnéd: Kérni egyszerűbb, mint utasítani. Érzés nélkül nincs akarat, csak működés. Ha pedig nincs akaratod, sejtheted, mi történik. Ha befejezted, amit elkezdtünk, leülhetnénk kicsit.
A harag enyhül szemeimben, bár még mindig akad némi, mely eszembe juttat valamit. Ez a valami nevetésre késztet. Kezem enged, testem mellé csusszan.
- Szorongatsz még, vagy intézkedsz, nőszemély? Te vagy az egyetlen, aki egyszerre tud felbőszíteni és megnevettetni. Fura, emberi dolog ez, vagy csak ti kellettetek a megtalálásához?
Utóbbi kérdésem inkább költői. Leülök a fotelbe, csettintésemre meggyulladnak a gyertyák, következőre pedig bekapcsol kicsiny televízióm.
- Balthazar meg fog nyugodni, ahogy neked is sikerült.
~ Neked pedig árt, ha sokáig megpróbálsz elnyomni. Akár akarom, akár nem. Lassan már sejtheted.
Ujjaimmal másik kézfejemen játszok. Aranysárga repedések a koromszínű bőrön, melyek szétszabdalják a sötét, fémszerű felületet.
- Mit szólsz egy kiránduláshoz Démonföldre? Kieresztjük a fáradt gőzt, és egyúttal megkereshetnénk azokat, akik miatt szétdúlta az a pár korcs az esküvőnket.
Demon XIII.

Demon XIII.

Necros
avatar

Rangom : diabolus prudens

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Insomnia Aeternam on Pént. 6 Dec. 2013 - 8:45

Újra ura vagyok saját testemnek és mozdulataimnak. Felemelő érzés. Végre tettekben fejezhetem ki akaratom és adhatom ki iménti tehetetlen dühöm tettekre fordított verzióját. Ám első körben mégsem a kardom által fogságba ejtett démont veszem célba, hanem azt ki jelenleg közelebb áll hozzám és dühöm forrását okozza.  Kezem nyakára fonódik és megragadja azt, amennyiben erőm és ellenfelem engedi.  Igen, tisztában vagyok vele, hogy alap esetben egy csettintéssel tehetne a földdel egyenlővé, ám jelenlegi, nem túl egyszerű helyzetünkben az ő végét is jelentené.
- Amennyiben még egyszer, akaratomon és tudtomon kívül átveszed a testem feletti irányítást, legyen az akár utolsó leheletem, teszek róla, hogy a hátralévő kárhozott életünket mindenféle érzelmi szikra nélkül légy kénytelen leélni. – mondom tetteimmel ellentétben nyugodt hangon, majd elengedem és eligazítom a képzeletbeli ráncokat ruháján – Remélem nem fogalmaztam túl ködösen.
Végül a megmaradt démonra emelem tekintetem. Kimért léptekkel közelítem meg, majd fogom újra kézre kardom markolatát.
- Élvezted a műsort? Mert ez volt a finálé számodra. Sajnos a tapsvihar elmarad. – húzom ki kissé a pengét, majd megforgatom. Nem szándékozom a kelleténél tovább kínozni, így a következő mozdulattal megszabadítom fejét a testétől.
Következő cél, megkeresni Balthazart. Egy ideje nem láttam már a fejünk felett szárnyalni, de érzem, hogy erre van valahol. Repülni akartam. El erről az átkozott helyről…
Venator VI.


Insomnia Aeternam
avatar

Rangom : uranicus venator

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Necros on Csüt. 5 Dec. 2013 - 2:24

Erőteljes vibrálással reagál a levegő kardunk fokozódó izzására. A gyűrű finoman belesüpped enyhén olvadt hegyébe, ahonnan könnyed mozdulattal veszem le és csúsztatom a zsebembe. Ujjammal könnyed simítással elegyengetem a felpúposodott felületet, és lépek egyet előre.
- Tévedsz. Kijavítalak.
Lábaira súlytok térd magasságban oldalról, és folytatom a mozdulatot, hogy megszabadítsam egyik karjától is. Mielőtt eldőlne vagy lángra lobbantaná magát, hogy elmenekülhessen, bal kezemmel torkon ragadom. Minél jobban szítja tüzét, annál inkább feltüzel. Nevetésem finoman meglobogtatja csuklyáját és haját, ahogy kitör a végtelennek tűnő torokból.
Ujjaim lassanként összezárulnak, s megkezdik elemészteni az önelégült démonfattyat. Földre hulló ruhái lángra kapnak, minden más tűzből a környékről hozzám vándorolnak a lángok, hogy végül bőrömön keresztül szívódjanak fel.
Az izzás kihuny a kardon, a jel is fekete koromminta marad csupán. Beleszimatolok a levegőbe. Arcom immár a saját arcom, melyet alkalmam nyílik megszemlélni a kard fényes fémjén.
- Még egy.
Egy villanással repül ki kezemből a kard, ahogy egy kézrándítással útjára indítom. Tompa koppanással szorul a fába, foglyul ejtve gyomránál fogva utolsó prédánkat.
- Ennyibe nem pusztul bele. Tiéd. Ajándék.
Kimért tempóban sétálok a menekülni próbáló fattyú irányába, miközben arcunk ismét az ő arca lesz, az izzó repedések pedig lassanként visszazárulnak rajta. Kihuny az izzás a szemekben. Szemben állok hitvesemmel, kezemmel végigsimítom arcát.
- A sebeket lezártam, de ne erőltesd túl a tested, mert nincs tartalék.
Demon XIII.

Demon XIII.

Necros
avatar

Rangom : diabolus prudens

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Insomnia Aeternam on Szer. 4 Dec. 2013 - 10:54

A gyermek felszisszen, amint a penge lenyisszantja három ujját a helyéről, majd hangos sírásba kezd. Azt gondolná egy átlag halandó, hogy a fájdalomtól sír. Nem, ő most az elvesztett játékát siratja. A fájdalom jelenleg mellékes számára. Mégsem próbálkozik visszaszerezni. Tán sejti, hogy felesleges próbálkozás lenne.  Könnyáztatta szemét szemrehányóan emeli a csuklyás démonra.
- Meg is ölhetett volna – próbálkozik tovább az apró teremtmény.
- Gyere ide gyermekem – nyújtja felé kezét a démon, majd szeretetteljesen magához öleli, amikor az közelebb lép hozzá, majd elemészti teljesen.
Elgondolkodva néz a tűzön át távozó alak után.
- Nem a nevedet kérdeztem – kiáltja a vadász démon után derűsen – A választ mégis megkaptam. Magad sem tudod. Javíts ki, ha tévednék!
 
Kiáltanék, ha lenne értelme, ha lenne ki meghallgatja szavaimat. Egyenest a tűzbe sétál bele, az én testemmel. Oké, tegyük fel, hogy tetszik a lehetősége, annak, hogy sebezhetetlen vagyok. Ellenben nem én irányítom azt. Erre mondják azt, hogy valamit valamiért. 
- Miért annyira fontos az a gyűrű? – kérdezem most már képzeletbeli börtönöm padlóján ücsörögve, mint szemlélődő. Elvégre nem tehetek semmi mást, hát beszélek. Kérdezek. Morgolódok. 
- Hű de fontos lett most hirtelen a véleményem... – húzom el a számat, majd felfigyelek a kinti eseményekre is.
Venator VI.


Insomnia Aeternam
avatar

Rangom : uranicus venator

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Necros on Szer. 4 Dec. 2013 - 8:20

Nem igazán érdekel a gyerek sorsa. Illetve annyira nem, hogy érdekeljen, tűzbe ér-e vagy sem. Épp annyira lépek utána, mikor elkanyarodik, hogy majdnem elérjem. A karddal suhintok a kezére. Remélhetőleg el tudja legalább annyira rántani, hogy csak az ujját érje a penge.
~ Ez minden, ami kell tőle. A többit majd haragosai elintézik, miután feltűnt a radarjukon.
Kacagás helyett ismét vigyor. Ha leesett a gyűrű, rálépek, majd azután veszem fel a földről. Más esetben későbbre hagyom ezt az ügyet. Eközben a szép női arcon szemei alatt egy-egy apró repedés indul izzásnak, ahogy előrébb lépdelek a lángok között. Azokat lassanként formálom akaratom szerint, hogy embernyi magasságban bekerítsék a gyereket. Ha a gyűrű már nálam van, a tüzes démon felé nyitok neki utat. Ha még nála maradt, magunkkal zárom közös gyűrűbe, a démonnal pedig nem foglalkozom.
- Úgy hívsz, ahogy akarsz - vetem oda neki félvállról.
Első körben a gyűrűt akarom megszerezni, a többi ráér.
~ Ha megvan a nagyi ékszere, pusztuljon ez a két mitugrász? Csak bosszantanak mindkettőnket. Megeszem őket, és utána újra tiéd a pálya, mit szólsz?
Demon XIII.

Demon XIII.

Necros
avatar

Rangom : diabolus prudens

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Insomnia Aeternam on Szer. 4 Dec. 2013 - 2:43

Idegtépő maga a helyzet, melybe belekeveredtem. Kevertem magam, ha hosszabb távra tekintünk vissza. Most már a lényegen nem változtat. Bár a rácsokat nagyon szívesen szétszaggattam volna, csakúgy, mint azt ki ebbe a helyzetbe kényszerített, nem sokat tehettem. Egyelőre.
Figyelem az események sorozatát, csak immár egy leheletnyivel higgadtabban. Nagyi gyűrűje. Erre kissé felkaptam a fejem, de csupán egy egész apró mozzanat erejéig, majd megvontam a vállam. Azért tekintetem foglyul ejtette a gyermeket és kereste rajta az említett ékszert.
 
A csuklya alatt ugyan nem látszik, de az alatta lévő arcon egy szempillantásnyi meglepetés suhan át. Jókedve ennek ellenére töretlen, mi több ugyan sokkal visszafogottabban és nőiesebben, mint előbb a szembenálló vadász, de ő is elneveti magát, továbbra sem engedve el a gyermeket.
- Tetszik a lelkesedésed és a magabiztosságod. Mondd csak démonvadász vagy nevezzelek inkább démonnak? Ki vagy te valójában? 
Egy darabig úgy tűnhet, hogy nem engedi a gyermeket, de végül csak lazul a szorítás míg teljesen szabad lesz. Amaz tétován áll egy darabig, majd futni kezd. Előbb Nia irányába, majd gyorsan irányt változtat.
- Kedvem támadt egy kis fogócskához.  Vigyázz nehogy a tűzbe szaladjon szerencsétlen, még megégeti magát - harsan fel most a démonnő nevetése, miközben eltűnik iménti helyéről. A lángok közben magasra kapnak ott ahol a fiú szalad.
- Megégeti magát! – hangzik a visszhang, miközben a lángok egyre jobban elharapódznak és félő, most már a levegő sem az igazi. Megtelt fojtogató füsttel.
Venator VI.


Insomnia Aeternam
avatar

Rangom : uranicus venator

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Necros on Szer. 4 Dec. 2013 - 1:12

A lángok egyre magasabbra kapnak, bár nem csupán a szél miatt. Kacajom ismét vigyorrá szelidül, miközben kimért léptekkel megindulok lánglelkű, saját mértékemmel kölyök korú rokonom felé. Lénye máglyaként lobog másik látásom előtt, társa hozzá képest jól táplált tábortűz csupán.
Végigmérem a gyermeket, és továbbra is furcsállnám, hogy képes elrejteni előlem jelenlétét rémült hangulata ellenére. Erre azonban választ kapok, amint alaposabban szemügyre vettem. Kardunk jobb kezemben, bal kezem ujjai játékosan táncolnak, mintha légnemű hárfát pengetnének. Újból előtör a kacaj a magabiztos, ám általam annál kevesebbre tartott démon szavai nyomán.
- Van vele egy kis elszámolni valóm. Aztán tiéd lehet. Még megfontolom, dönthetsz-e róla, hogy ez pusztulásodat indokolttá teszi vagy sem.
Hangom mennydörgő, inkább az enyém, mint hitvesemé. Szemeim arany fényben villannak, ahogy eddig még nem. Démoni jelenlétet sejthet mögötte, ha van egy kis sütnivalója, méghozzá nem a gyalog fajtából. Igaz, valódi kilétemről jó eséllyel fogalma sincs, hiszen túlélésemről csakis hárman tudunk biztosan. Rajtam kívül csupán révészem és börtönöm maga.
~ Mond csak, hogy került nagyanyád gyűrűje ehhez a törpéhez?
Hogyne tudnám, hogy került hozzá? A történet elejét minden esetre sejtem. Esküvőnkön elveszthette a jegygyűrűnek szánt mágikus holmit, mikor nem volt magánál. Hogy utána mi lett vele, az érdekes kérdés, a végeredményt viszont már ismerjük.
- Hogy átadod, vagy biztosan elpusztulsz, az a te döntésed. Korcs.
Biztos voltam benne, hogy amennyire jogosnak vélem ezt a jelzőt esetében, ő olyannyira sértőnek találja majd. Hiszen mégiscsak kivételes a fekete szeműek tömkelegével szemben. Lángja tisztább, ritkán kormoz. Nem füstös, mint ahogy régebben egymást becézgették a démonvilág szolgaszerzetei.
Demon XIII.

Demon XIII.

Necros
avatar

Rangom : diabolus prudens

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Insomnia Aeternam on Kedd 3 Dec. 2013 - 23:49

Először a nevetésre figyelek fel, mint zavaró tényező, majd a fokozatosan elsötétülő külvilág zavarja meg elmém. Először azt gondolnám, hogy a fájdalom miatt ért sokkhatásra így reagál a szervezetem. El fogok ájulni. Nem, mégsem ez történik, hiszen továbbra is látok mindent, érzek is, csupán másképp. Nem! Nem! NEM! Ez lehetetlen. Saját testem rabja legyek.
Cinikusnak tűnő hangfoszlányok, melyeknek értelme lassan ér el hozzám. Ellenben tovább szítja bennem a tehetetlen dühöt. Képzeletbeli cellám rácsait rázom, majd tehetetlenül járkálok fel, s alá, mint egy ketrecbe zárt vad.
- Engedj ki! – kiáltok parancsolón, bár hangom erejét elnyeli valami, mintha álomszerű lenne ez egész. Ha álom, hát ez a legvadabb rémálom, melybe kerülhettem – Ezt nem teheted!
 
Démonunk, mely megsebesítette Niát, úgy gondolja nyert ügye van, hiszen a sebesülésnek hála jócskán lelassult a vadász tempója, így reakciói is lassabbak lesznek, ráadásul csupán pár lépésnyire van előtte. Vérének illata csak vakmerőbbé teszi, így váratlanul éri a penge, mely ezúttal az utolsó meglepetés számára. Értetlenül nézi a nő arcát, de nem lel már magyarázatot.
A másik fenevad továbbra is a fákon ugrálva követi az eseményeket és a lány haladási irányát. Most épp arról a fáról figyel, mely alatt társa hamuvá porlad. Ő már tudja, látja, hogy csapdában van a vadász. Az ő dolga volt, hogy felhajtsa a vadat, nem akar végezni vele, ezt a falatot meghagyja parancsolójának – pedig most egyszerű dolga lenne - aki mindeközben bezárta a lánggyűrűt maguk körül, melybe így hárman záródnak be. Látszólag legalábbis…
Egy csuklyás alak jelenik meg közvetlenül a lángok előtt. Karjai közt egy rúgkapáló gyermeket tart,  kit nemrégiben megismerhettünk. Arca nem látszik, ellenben kellemes, kissé dallamos hangja arról árulkodik, hogy igen kellemesen szórakozik.
- Ezt a kölyköt keresed vadász?  - szorítja jobban magához a gyermeket, ezzel mozgásképtelenné téve azt és véget vetve a további rúgkapálásoknak, majd nyelvét végigfuttatja a könnyáztatta, maszatos arcon.
 
A sárkány egyelőre az erdő fái fölött hasítja a levegőt. Átragad belőle valami Nia tehetetlen dühéből és egy egy erősebb szárnycsapással kavarja fel a levegőt, nem szándékosan ám ezzel mégis tovább szítva a pusztító tüzet. Vad fülsiketítő üvöltés szakad ki belőle mely, bezengi a környéket. Tudja, egy csapásra ledönthetné az útjában álló fákat, ezzel azonban önmagát is elpusztítaná.
Venator VI.


Insomnia Aeternam
avatar

Rangom : uranicus venator

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Necros on Kedd 3 Dec. 2013 - 10:39

Fájdalom. Zsibbasztó, égető, nyilalló fájdalom. Félelem. Ha bujkál is, egészen közel teszi. Minden érbe, minden izomba finom, hűvös érzést pumpál. Mint mikor jéghideg vagy forró fémhez ér a bőr, úgy rándulnak össze minden mozgásra. Harag. Elnyomni igyekszik a fájdalom zsibbadását és a a félelem fagyos érintését. Hitvesem hívja segítségül ezt a fókuszált, izzó erőt, hogy kimentse szorult helyzetéből. Tán burkoltan engem hív. Ki mondana nemet egy ilyen meghívásnak?
- Tisztás? Itt lesz rögtön a tisztásod! - kiáltom, és ördögi kacaj tör elő torkomból.
Ördögi kacaj tör elő torkomból, majd hitvesem torkából is. Börtönömet immár kitölti lényem, akár egy különleges ruhát, egy kiváló öltönyt. Bal kezem ökölbe-, jobb kezem pedig a kardra szorul, ahogy megtáncoltatom ujjaimat.
~ Akinek inge. Köszönöm a kimenőt, Drágám! Remélem, jól látsz és hallasz!
Szemünket sárgás derengés hatja át, majd a pengén maradt jellel egyszerre vált arany színbe. Szinte arcomban érzem az orgyilkos démon vérre és fájdalomra szomjazó szuszogását. Kilépek a fa mögül, majd a kardot két kézre fogva lesúlytok abba az irányba, melyről érkeztünk.
Sárgás derengés hasunkon és hátunkon két nagyobb sebünk helye, mely most aranyszín repedésként díszeleg a ruha alatt. A vérzés elállt, helyén tomboló hév izzik.
- Gyertek csak, korcs kölykök! - szólítom őket fennhangon, pimaszul, mielőtt vigyorom mögül ismét kacaj tör elő.
Demon XIII.

Demon XIII.

Necros
avatar

Rangom : diabolus prudens

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Insomnia Aeternam on Kedd 3 Dec. 2013 - 4:00

-  Ha már egyébként is a kilátásban gyönyörködsz, tájékoztathatnál, hogy merre látod a legközelebbi tisztást – kértem a tőlem telhető legkedvesebben jelen körülmények közt. Ugyanis iménti jókedvemből magamhoz térve rádöbbentem, hogy korai még inni a démonok bőrére, hiszen amennyiben számításaim nem csalnak, még legalább ketten vannak a környéken, kik rám fenik a fogukat.
 Célom az lett volna, amennyiben választ kapok, hogy a démonok üldözőkké legyenek, a tisztásra érve pedig könnyű dolga akad Balthazarnak, aki szintén enyhítheti étvágyát. Csak, hogy mindenkinek jó napja legyen.

Azonban démonaink keresztülhúzták számításaimat. Illetve ezek szerint a számításaim tartottak túl soká, hiszen időt adtam a fenevadaknak, hogy célponttá legyek. Gyorsan kellett döntenem, hogy a dobótűk elől, netán a másik démonlény tőre útjából siklok el. Előbbi ellen döntöttem, tán tudatosan vagy ösztönösen, magam sem tudom, hiszen minden nagyon gyorsan történt, azonban tippem szerint a tűk nem csupán apró sebeket hagytak volna bennem…  Mérgezettek lennének? Ez már nem fog kiderülni, mindenesetre a tőr által okozott fájdalom immár jóval erősebb volt az előbbi karcolásnál. Célba talált. Testem pár pillanat erejéig megfeszülni látszott a végigfutó fájdalomtól.
Az egyik fa mögé próbáltam behúzódni, majd minden erőmet összeszedtem, hogy ne ájuljak el és egy gyors mozdulattal kirántottam a bordáim közé ékelődött pengét. Leírhatatlan volt a fájdalom, melyet éreztem, de döntenem kellett. Méghozzá gyorsan. Maradok az eredeti tervem mellett és megpróbálom megmaradt erőmet összeszedni és eljutni a tisztásig, magammal csalva a démonokat vagy itt veszem fel velük a harcot.
Szaladni kezdtem a fák közt, remélve, hogy azok némileg fedezéket nyújtanak a további becsapódásoktól.
 

Nia figyelmen kívül hagyott egy aprócska ám annál fontosabb tényezőt. A démon, akiről azt hitte, hogy pengéje végzett vele és ellobbanni látta, nagyon is élt. Sőt mi több, minek után sejtette Nia tervét most megpróbálta útját állni, míg társai időt nyertek neki. Tudta, hogy a sárkány a fák közt aligha tudna a lány segítségére lenni. Apró lánggömböket szórt szét Nia célja előtt nem sokkal, félkör alakban, így szorítva sarokba a vadászt.
Venator VI.


Insomnia Aeternam
avatar

Rangom : uranicus venator

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Necros on Kedd 3 Dec. 2013 - 1:27

Fekete füstből kirobbanó sötét árnyék - mely tán a vadászok részben démoni eredetéből maradt hátra mementóként - röppen fel, majd széttárja szárnyait. Szörnysikolyába beleremeg a táj, őzek menekülnek, madarak röppennek fel egészen fák feletti láthatárig. Megrémültek.
- Nem semmi kilátás! - kacagok bele a szélbe, még ha hangomat nem is hallhatja más, csupán őrzőm.
Hogy látom-e, amit lát? Fogjuk rá. Csökevényes ragadozószemei vannak. Bár ez talán nem a legmegfelelőbb jelző rá, hiszen van, amiben sokkalta hatékonyabb az emberinél. Kevésbé jó elemző, azonban a mozgást igen jól érzékeli. Az egész egyfajta körhintára emlékeztetett, ami változatos pillanatokban gyorsul fel, majd fokozatosan visszalassul. A vadász lelkének legvadabb, leginkább ösztönös részéből táplálkozott. Maga volt A ragadozó.
Két támadónk szétribben. Egyikük élvezettel nyalja végig véres pengéjét, miután rájön, hogy a sárkány nem csap le azonnal rájuk. Nem vár aztán sokáig, füstté pukkan, felröppen egy fára. Ott újból anyagiasul, és már szórja is arasznyi hosszú, ujjnyi vastag dobótűit. Négyet az egyik majd négyet a másik kezéből. Végigfut egy vastag ágon, egyenesen ellenének irányába. Közben azonban a másik is hajítja fegyverét. Egy tőrt, egyenesen a nő hátsó bordái felé.
Demon XIII.

Demon XIII.

Necros
avatar

Rangom : diabolus prudens

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Insomnia Aeternam on Pént. 29 Nov. 2013 - 10:02

Az újabb elporladó démon láttán egyre erőteljesebb érzések kerítettek hatalmukba. Sőt mi több a hatalom érzete kezdett elhatalmasodni rajtam. Nem számoltam hányadik démonon siklik át pengém, mintha csupán egy fűszál lenne, mely megtörik előttem. Megrészegültem azt hiszem, de mint olyan nem is rossz érzés ez. Vagy mégis?
Óvatlanná tesz, mint most is. Nem volt időm már elsiklani, ügyesen odébbtáncolni a felém irányuló fegyver elől, mely most részben ugyan, de célba talált, hiába próbáltam tompítani. Éles fájdalom volt az mely mondhatni még vakmerőbbé tett. A fájdalomérzet ilyenkor megszűnik létezni, csak a bosszú lebeg a szem előtt. Most a démon nézhetett farkasszemet fajtája iránt érzett vad gyűlöletemmel. De alig töredéknyi pillanat jutott neki… Ezennel én suhintottam felé.
- Remélem kellően csillapítottad étvágyad egy időre. Vagy nem? - mosolyodtam el a fájdalom ellenére, majd az égre tekintettem. Itt az ideje... Képtelen voltam tovább láncon tartani az eddig bennem szunnyadó sárkányt, így szabadjára engedtem Balthazart...

Részem egy darabja, lényem egy szilánkja volt, mely kiszakadt belőlem most. Varázslat lenne vagy magunkkal hozott démoni őseink egy szikrája? Képszakadás és az illúzió szertefoszlani látszott. A varázslatról szőtt mesebeli kép fényt kapott, mint a lehetősége annak, miszerint a démon, akivel osztozom viharos érzelmeimen, valami közvetett módon az ősöm is lehet.
Igazi és jóízű nevetésbe torkollott rövid elmélkedésem, melyből egy ránk vetülő árnyék ragadott ki. Az égen szárnyaló fenevad. Jómagam még idelent szándékoztam adni vagyis elvenni a démonlényektől.
Venator VI.


Insomnia Aeternam
avatar

Rangom : uranicus venator

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Necros on Csüt. 28 Nov. 2013 - 4:41

- Idővel majd kiderül, ez jót vagy rosszat jelent - felelem vigyorogva.
Van, bizony, van szívük. Vannak érzéseik, melyek valahol a gyűlölet és a szadista élvezet között tetőzhetnek most, legalábbis vicsorukból ítélve erre. Egyikük nagy lelkesedésében gyors ütemben kerül meg minket, miközben füstfelhővé alakul. Arra elég is akciója, hogy a vadász kiszemeltjét kitakarja látókörünkből. Az illető ezzel úgy tűnik, egyelőre elkerülte a pusztulást.
Nem úgy füstös kis barátunk, aki azt hitte, a kard majd akadálytalanul halad át rajta. Tévedett. Pengénk nyomán füst-teste előbb izzó pernyévé, majd fokozatosan hamuvá porlad, mire letelik a pillanat. Hitvesem egyre hevesebben érezheti a bennem tomboló tüzet, már nagyságánál fogva őt is feltüzeli.
- Csupa meglepetések vagyunk, nemde? - szavaim a halottnak címeztem. Létének esszenciája tán még fel is fogott belőle valamit, mielőtt elemésztettem.
Még izzik a minta a fémen, mikor fényes felülete mellett lefelé pillantva megláthatjuk a mély állásból felfelé hasító démont. Fegyvere végtelenné nyúló, bár hihetetlenül rövid idő alatt suhint felénk, a törzs közepét célozva vele.
Demon XIII.

Demon XIII.

Necros
avatar

Rangom : diabolus prudens

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Insomnia Aeternam on Csüt. 14 Nov. 2013 - 6:46

Pár pillanat erejéig úgy képzeltem, hogy valamiféle hallucinogén anyag hatása alatt állok vagy egyszerűen az elmém űz tréfát velem. Kénytelen voltam emlékeztetni magam, hogy nem csupán az elmém az egyetlen, mely tréfát űzhet belőlem. Ebből a szemszögből nézve már nem tréfa, hanem maga a valóság, mely képet ölthet előttem. Ha a helyzet nem épp az lenne, hogy démonok kereszttüzében állok elszemlélgettem volna a jelenetet újra és újra felidézve a pillanatot, ahogy pengém önálló életre kelve tör utat magának, egyenest démonunk belsőjébe. Épp kárhozott életét tápláló lángok közé, hogy magával ragadja azt.
-Új szintre. Igen a munkakapcsolat egy újabb szintjére. Vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy most már nem úgy tekintek rád, mint parazitára – mosolyodom el jókedvűen és vetek egy apró pillantást a pengén kirajzolódó alakzatra, mielőtt újabb démonba vágnám fejszém… izé pengém. Tetszik. 
Tetszik, hogy immár visszafogottabban, bizonytalanabbul néznek szembe velem, de úgy tűnik, nem eléggé. 
- Ennyien támadtok egy védtelen nőre? Hát van nektek szívetek? - mielőtt még sok lenne a szöveg előrelendülök és amennyiben nem tévesztek célt, újabb "barátunkat" küldöm végzetébe.
Venator VI.


Insomnia Aeternam
avatar

Rangom : uranicus venator

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Necros on Csüt. 7 Nov. 2013 - 8:21

A tőr gyors röpte hangos koppanással ér véget a heves vérű démonfatty mögötti fában, miután annak alakja egy lobbanással szertefoszlott. Elmosolyodom, miután ezt láttam. Ráadásul az engedélyt is megkaptam fegyőrömtől.
- Ez lehet a fejes. Nem pöffen, lobban. Valódi egzotikum ily kies vidéken.
A vadásznak alig van ideje lehúznia a fejét az egyik felé csapó penge elől. Ezek fürgébbek, mint elsőre tűntek. Láthatóan halott társunk leginkább óvatlanságának köszönhette gyors végzetét, szemtől szembe azonban komoly ellenfelek lehetnek.
További két társuk füst módjára érkezik, és alig pár lépésnyire jelennek meg mögöttünk. Érzem őket, és nem csak én. Úgy akarom, hát osztozunk ezen érzékeimen.
Ha meg kell őket lepni, egy trükk még beleférhet, mielőtt elunnám a gyalogokkal való játszadozást. Jobb kezem jobb kezére simul, ujjaim vége finoman érintik a penge tövét. Alig egy hüvelyknyire az érintéstől tájoló csillagának mintájában kormozódik be a fényes fém. Finoman meghajlik az egész, hogy könnyedén átcsusszanjon a hárító fegyver mellett, egészen a korcs gyomorszájáig. A kapzsi és folyton izzó démoni szív közepéig.
- Bon á petite!
A csillag-rózsa koromfeketéből aranyszín izzásba vált, ahogy élvezettel falom fel létének esszenciáját, melyet ily méltatlanul birtokolt. Leginkább a szexuális tetőpont extázisához hasonlítható ez az orgazmikus élmény, mely azonban a lélekbe hatol, a testnek nem okoz görcsöt. Sokkal inkább felfűti, akár egy hirtelen érkező endorfin-adrenalin löket.
- Ó, ilyet még nem csináltunk, igaz? Úgy tűnik, a kapcsolatunk új szintre lépett.
Ez így persze nem pontos. Ha már szóba került a szexualitás, igen, olyankor csak úgy kavarog az ember érzelemvilága. Kellő pillanatban felfokozva ezeket az érzéseket a szó legszorosabb értelmében véve földöntúli gyönyöröket élhet át az "áldozat". Ugyan, ki tagadná ezt meg attól, akivel hajlandó közös bilincset viselni?
A démon ruhája és fegyvere a földre hullik némi hamu kíséretében, miközben lángja a kardon keresztül megérkezik immár új tulajdonosához. Az izzás a fegyveren alább hagy, a koromvirág azonban megmarad. Társa, aki az imént még oly hevesen lendült neki a harcnak, érthető módon egy ugrással inkább időt nyer magának. Hárman kerítenek be minket, egyelőre kardtávolságon kívülre helyezkedve.
- Köszönöm az ételt! Kedvemre való volt - jegyzem meg visszafogott lelkesedéssel, de érezhetően jó kedvvel.
Demon XIII.

Demon XIII.

Necros
avatar

Rangom : diabolus prudens

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Insomnia Aeternam on Csüt. 7 Nov. 2013 - 6:48

Csak egy hajszálon múlott, hogy nem pörkölődtem meg. Még épp időben sikerült egy akrobatikus mutatványnak is beillő mozdulattal odébb siklanom a fába csapódó lánggolyó elől. Igyekszem felvenni a tempót és szemrevételezni , számba venni a ránk támadó további pokolfajzatokat.
Kissé kezd zavaró lenni a tűzáradat és mielőtt még bárki megégetné magát, késem egyenest a tűzzsonglör mellkasa felé pörög. Ha eddig nem is, de most úgy igazán elememben érzem magam. Csak most érzem igazán, hogy élek, még ha a penge élén is táncolok közben, de élvezem.
- Amíg nem én vagyok étlapon, addig csak annyit mondok, jó étvágyat! – mosolyodom el, majd katanáim veszem kézbe, most hogy már másik fegyveremnek időlegesen nem vehetem hasznát. Karjaim széttárva rontok velük a következő közelben lévő szörnyek irányába.
Venator VI.


Insomnia Aeternam
avatar

Rangom : uranicus venator

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 4 oldal 1, 2, 3, 4  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.