Welcome to Noctis

Háború tört ki a vérivók és a boszorkányok között. Narlen városa elbukott, és Boszorkányföld egy része vámpír kézre került. Theradin a harcok kezdete előtt békét kötött a vérszívókkal, így a város megőrizhette függetlenségét.
Eközben északon a Démonok Birodalma megerősödött és kihasználva szomszédai csatározásait elfoglalta Boszorkányföld északi, kimérák és transmopheusok lakta területeit. A határvonalak átrendeződtek, ezért a vadászokra nagyobb szükség van, mint valaha.


• • •

Lépj be Noctis világába, ismerd meg a napfényes, varázslatos Nyugatot, az egykori Boszorkányföldet - Shalmaeron provinciáját, vagy a misztikus, sámánok lakta Sellarya szigetét. Barangold be a veszélyes, sötét Keletet, ahol vérivók és halandók élnek. Ismerd meg Caelestis hegyvidékeit, a délen fekvő elfek lakta Lamuriont, vagy a sárkányidomítók és a valkűrök otthonát, a messzi fagyos Valachiát. És ha még futja az erődből, utazd át az ismeretlen északi földet, Diabolus Glebát, a démonok hazáját.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

CHATBOX


Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 1 rejtett és 1 vendég

Garew Towryk

A legtöbb felhasználó (19 fő) 2018-11-24, 15:35-kor volt itt.

Ádáz ösvény

2 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4  Next

Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Necros on 2013-11-07, 14:57

Valóban, igen jól érthet a felderítéshez. Ahogy közelebb ér a fához, meglátja szakértő szemnek is alig észrevehető nyomait annak a ragadozónak, kinek kilétét nincs alkalma kideríteni. Nyakán, orrán és száján fekete, kissé nyúlós vér buggyan ki. Tekintete haragos majd kétségbeesett lesz, mielőtt koromfeketébe fordul. Sötét és megkínzott lelkének utolsó érzelmei jelzőfényként villannak fel, akár színes jelzőtüzek.
- Úgy érzem, elfogadták a kihívást.
Fütyül, süvít, rikolt. Közelit, gyorsan. Éppen csak létéről van ideje tudomást vennie hallás útján a vadásznak, mire az eléri. Ha elhajol előle, a mögötte lévő fába éget-robbant dinnyényi lyukat a becsapódó tűzgolyó. Majd érkeznek a társai is. Most már tudni legalább, mi záporozik.
- Ha megtudják, már nem lesz akkora fegyvertény - fűzöm hozzá röviden véleményem, mikor úgy érzem, eszébe jut a tűzről valami.
Kettő, az iménti felderítőhöz hasonlatos figura ugrik elő a fák közül alkarnyi hosszú pengékkel. Szintén testhez álló rongyruhát viselnek, mint egyes gyakorlottabb orgyilkosok. Egy harmadiknak előbb a tüze érkezik ide többedszerre, miközben előre lép ő is, valamelyest lemaradva. Öltözéke hasonló, azonban térdig érő köpenyt visel, arcát pedig a rongyok mellett a szemébe lógó csuklya is takarja.
Újabb érzők közelítenek. Tisztábbak, összetettebbek. Halandók. Részben. Úgy tűnik, megint egy vegyes banda. Eszembe jut erről valami.
- Megéheztem. Zavar, ha harapok valamit?
Demon XIII.

Demon XIII.

Necros
avatar

Rangom : diabolus prudens

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Insomnia Aeternam on 2013-11-07, 13:37

Szemem sárgán izzik fel, ahogy a fáról szemlélem végig a környéket démonok után kutatva, az erdő takaró lombjai és bokrai közt, hogy amint kiszúrom őket, azon mód lecsaphassak rájuk. Csak remélem továbbra is marad a kóbor kölyök a helyén és nem hívja fel magára a figyelmet.
Sokan vannak, bár még nem látom őket, érzem. Egyikük épp alattam oson át és már-már támadóan ráugrottam volna, ha nincs a hang a fejemben. Mások ezzel bizonyos kuruzslókat keresnek fel, én nem. Én hallgatok rá és még nyugodtan guggolva a fán tovább várakozom, míg esetlegesen többen is megjelennek. Tán ő csak a csali lenne vagy menekül. Szinte érzem a félelmének szagát, de az lehetetlen. Inkább csak képzelem mozdulatai nyomán. Ne hagyjuk szegényt sokáig kínok közt szenvedni. Hajt a tettvágy és adrenalin, így minden figyelmeztető jel ellenére cselekszem.
Szorosabbra fogom kezemben tőrömet és egy jól irányzott ugrással lopakodó démonunkra ugrom és egyetlen precíz mozdulattal átszelem a torkát. Tán még éppen időben ahhoz, hogy ne vegyen észre a többi, aki megállíthatatlanul közeleg, így halmozzuk a meglepetések erejét.  
Most már nem fél, bár ahogy nézzük, egésznek sem mondható… - engedek meg magamnak egy kis mókázást.
Most egy fa érdes kérgének lapulva lesek ki, hogy felmérjem a további lehetőséget. Gyertek!
Venator VI.


Insomnia Aeternam
avatar

Rangom : uranicus venator

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Necros on 2013-10-25, 18:16

Ismerős az érzés, mikor hazatérsz? Nincs rend, nincs tisztaság. Poros, koszos, rendetlen a szobád. Mégis a por és pára szaga, a recsegő, öreg ágy hepehupái és a mocskos ablakon hullámosan-tompán átszűrődő reggeli napfény is valami ismerős, kellemes érzéssel tölt el? Hát nekem nem. Igaz, néha jó kedvvel ismerek rá ismerős dolgokra. Végül is ha már az első minták között voltunk, nem tiltott a későbbiekkel való hasonlóság.
Minden esetre nem fajtájuk, inkább a várható események miatt pezsdítik fel éppen hangulatom. Bőröm viszont újra emberi arcomat mutatja, kihűlt valómat, mely zuhanásom óta része létemnek.
A gyermek szürke folt csupán. Nem csupán jelenlétének oka nem világos számomra, lelke is olybá tűnik, mintha rejtőzni próbálna. Hacsak nem fegyelmezettebb, mint amilyennek tűnik - és erős akarata segíti, hogy a gyermekek jól bevált hisztijét alkalmazza a felnőttek manipulálására, ahogy sok kortársa is -, valami egyéb trükk is lappanghat a tarsolyában. Vagy valaki máséban, aki figyel minket. Mindkét eset elgondolkodtató, és nem várt izgalmakat ígér.
Szófogadónak tűnik a kis törpe, és szinte szempillantás alatt felszívódik a bokrok között. Még tán be is temeti magát avarral az alatt a rövid idő alatt, ameddig még neszezését hallani.
Nem foglalkozom hosszan vele, az utána maradó szürke foltot pedig későbbi érdekesség gyanánt megjegyzem magamnak. Most azonban sokkal jobban érdekel, mire fel ólálkodik errefelé ennyi szerencsétlen elvadult démonfatty.
~ Tán haza kellene látogatnom lassan? Drága öcsém úgyis olyan mereven ragaszkodik mostanság véleményéhez. Tán megtörhetnénk a... csendet...
Avar zörög, apró ág reccsen. Egy mókus felfut a fára nem is olyan messze tőlünk. Valaki vagy valami ideért, egészen közel. Egyelőre úgy tűnik, takarásban, igy csak szagukat érezhetem. Kén és haragos verejték szaga keveredik közös orrunkban.
Szörnyeteg torkának morajlásához hasonlít az a hang, mellyel előőrsük haragjának hullámai elérnek minket. Jelenlegi tűzszünetünknek köszönhetően hitvesem is jól hallhatja, bár nem biztos, hogy képes lesz pontosan értelmezni. Megelőzendő a túlzottan hirtelen mozdulatot, kisegítem némi információval az eset kapcsán.
- Szomjazza a vért, annyi biztos. És mintha félne is valakitől. Biztosan attól, aki küldte.
Meg is láthatjuk hamarosan, ahogy szinte nesztelenül lopakodik a fák között. Ruhája kósza szövetdarabokkal lett testéhez szorítva, kezében pedig rövid, borotvaéles penge sötétlik. Szándékosan csiszolhatták mattra.
Demon XIII.

Demon XIII.

Necros
avatar

Rangom : diabolus prudens

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Insomnia Aeternam on 2013-07-29, 16:56

Igyekezetem, hogy csitítsam a gyermek riadalmát, haragját, amiért elkaptam, hiábavaló. Képtelen vagyok egyszerűen lefogni a rúgkapáló gyermeket, mely úgy próbál szabadulni fogságából, mint egy ficánkoló angolna.
-          Figyelj kölyök, ha nyugton maradsz, előbb szabadulsz. Hallod? – emelem meg a hangom, nem fenyegetően, inkább határozottan.  De mintha nem is hallaná. Harapásokkal és karmolásokkal gyarapodom, a lábamon képződő kék és lila foltokról ne is beszéljünk. Végül csak sikerül a már már lehetetlennek tűnő feladat. Hogy ez szavaimnak esetleg annak köszönhető, hogy már elfáradt, nem tudom, de sikerül megúsznom a további sebhelyeket.
Szembe fordítom magammal a gyermeket. Szinte alig hinni, hogy ezek a vékonyka karok ekkora erőre képesek. Könnyektől áztatott és félelemmel teli szemeibe nézve elönt a bűntudat, ennek ellenére azonban nem engedem, hogy mindez kiüljön az arcomra is. Még a végén visszaél vele. Nem áll szándékomban a nyakamba venni egy újabb nyűgöt. Mégsem hagyhatom itt az erdő közepén. Nehéz ügy.
-          Oké, kezdjük az elején. Ha nyugton maradsz és válaszolsz a kérdéseimre, akkor elengedlek. Rendben? – várnék valamiféle bólintást de egy igennel is megelégszem. Azonban felkészülnék arra is, hogy esetleg átver és továbbrohan az erdő sűrűjébe. – Ha megint elrohansz… - baljós és jól ismert szagok keverednek orromban. A francba...
Határozottabban nézek, immár nincs bűntudat inkább féltés a gyermek irányába. Próbálom érzékeltetni szavaimmal és hangsúlyozni, hogy bajban vagyunk, de nem tőlem kell tartania ez esetben.
- Most jól figyelj rám! Azt teszed, mint az előbb az erdőben. Elrejtőzöl egy bokorban vagy egy fa odújában és nem jössz elő, míg vissza nem jövök érted. Értettél engem? Nem sírsz és levegőt is halkan végy! - elengedem őt immár és hátrálva egy lépést pengémért nyúlok. Még egy pillantást vetek rá mielőtt eltűnnék, megbizonyosodva róla, hogy azt teszi, amit mondtam. Pár lépésnyivel odébb felmászok egy fára. Részben mert így egyszerűbben fel tudom majd mérni, hogy pontosan hány rohadékkal akad dolgom, másrészt pedig a meglepetés erejével készülök lecsapni rájuk... Remélem a kölyök talált magának egy biztonságos búvóhelyet. De még mindig nem értettem, hogyan keveredhetett ide egyedül...

 
Venator VI.


Insomnia Aeternam
avatar

Rangom : uranicus venator

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Necros on 2013-06-26, 15:03

Bár kivételesen fürge és ügyes a kölyök, emellett vélhetően félelme is rengeteg erőt ad lábának, nincs sok esélye lehagyni egy gyakorlott vadászt. Megbotlik nagy igyekezetében, és mire felkelne, már fogoly is.
Igaz, a vadász felkészült, azonban ez itt bőven kevés. Még egy tapasztalt anya sem mindig tud kellőképpen kiszámítani egy igazi, gyermeki hisztit. Legyen szó valódi félelemről vagy makacs kalimpálásról. Ennek természetesen az az eredménye, hogy a nő több ponton is fájdalmakat él át a gyermek sarkától, illetve karjain néhol a fogaitól és karmaitól is, mire végre sikerül leszorítania. Halkan felszisszenek.
- Sssz! Úgy tűnik, keményen szereti ővadsága! - hangomban keveredik a valódi fájdalom némi perverz élvezettel és temérdek tréfálkozó gúnnyal - Én is játszhatok vele? - fűzöm még hozzá költői kérdésemet.
Valójában nem ragaszkodom hozzá, hogy interakcióba keveredhessek ezzel a szerencsétlen rettegővel, csupán kezdem unni a csendes üldögélést. Kezeim közt füstté foszlik az eddig pátyolgatott fémes fényű tárgy, s lassan felállok fotelemből.
~ Valami nem stimmel itt.
Hitvesem is hallhatja, ahogy beleszimatolok a levegőbe, mellyel egy időben talán reflexből az ő tüdeje is megtelik az erdő levegőjével. Lassan eresztem ki a levegőt, hogy érezhesse azt a haragos verejtékkel fűszerezett kormos-kénes szagot, amit én.
- Társaságunk akadt. Egy füstölgő és legalább két másik korcs. Úgy látszik, egy percig sem lesz unalmas ez a kis kirándulás.
Mosolyom szélesre kúszik, fogaim kivillannak az ajkak takarásából. Tekintetem látszólag a semmibe néz, szobám fala felé, pedig nagyon is odafigyelek a körülöttünk zajló történésekre.
- Néhány perc, és itt vannak.
Demon XIII.

Demon XIII.

Necros
avatar

Rangom : diabolus prudens

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Insomnia Aeternam on 2013-06-10, 14:45

Feszült várakozás. Csönd, halk szipogás. Itt kezdtem el érezni valami olyasmit, hogy nem egészen helyénvaló, amit cselekszem. Kétely ébredt bennem, hogy esetleg a bokorban valami vagy valaki olyan bújik meg, aki nem feltétlenül üldöző, inkább egy megrémült üldözött. A kétségbeesett sírást pedig vad menekvés követi. Leengedem magam mellé a pengét és lemondóan sóhajtok, Jorry után nézve.
- Ezt szépen elintéztem – dörzsölöm meg orrnyergem, de közben nem hagy nyugodni a gondolat, hogy akkor ki vagy mi vitte véghez ezt a pusztítást. Hagyjam a gyermeket sorsára? Megnyugszik, netán nagyobb galibába hajszolja magát? Igazán nem az én a gondom pesztrát játszani és különben is, hol vannak ilyenkor a szülei? Szétnézek a holtan heverő alakok közt, vajon itt fekszenek? Választ aligha kapok rájuk, hacsak…
Eszeveszett tempót diktálok lábaimnak és a gyermek után vetem magam a bozótosba. Hol Jorryt keresem a fák közt repülve, hol egy egy megrezzenő bokrot figyelek, ahol elhaladhatott a menekülő gyermek. A sírást követem, ha végképp nyomát vesztem. Lassítok a tempón, amikor úgy érzem, hogy már közel járhatok.
Szívem hevesen ver odabent, már dobhártyaszaggatóan veri ütemét. Melegem van, mi több szakad rólam a veríték. Nem megszokott ez ennyi futás után. Az időjárás változott volna meg ily hamar? Zavaróan hat rám ebben a helyzetben, de az apróságot nem hagyhatom elmenekülni, még akkor sem, ha lassan elviselhetetlen a forróság.
Amennyiben beérem őt lassan és hangtalanul próbálkozom a megközelítéssel. Aligha használnának itt a barátságos, megnyugtatásra irányuló szavak. Azzal, attól tartok elkéstem már. Így, ha alkalmam adódik rá, elkapom, mint egy kis verebet. Felkészülve harapásra, rúgkapálásra, szóval minden hasonló cselekedetre, mely ellenem irányul. Valljuk be megérdemelten. Eztán jöhetnek a csitító szavak.
Venator VI.


Insomnia Aeternam
avatar

Rangom : uranicus venator

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Necros on 2013-06-07, 18:29

A felszólítást hosszas csöndet von maga után. Legalábbis igen hosszúnak tűnik a jelen feszült helyzetben. Ezt amolyan kiszivárgó nyögés, szipogás követi. Végül kitör belőle a sírás, és rohanni kezd. A bokor eleinte még pont kitakarja. Hangja alapján igen fiatal lehet az illető.
- Úgy tűnik, vége a gyereknapnak.
Jorry szinte azonnal elindul utána, mintha csak tudni akarná, hová tart. Persze még egy igen egyszerű elme is sejtheti, hogy hová. Bárhová, csak el innen. Egy rakás halott és egy karddal hadonászó, világító szemű nő nem feltétlenül a biztonságot jelenti egy gyermek számára.
Épp csak utánapillantok, de nem tekintem saját problémámnak. Félelme csak úgy ragyog szemeim előtt, távolodó apró máglyaként.
~ Nem lenne nehéz igazi, jó hangulatú lakomát csapni, ha ilyen gyávák manapság a halandók. Arról nem is beszélve, hogy szomjazzák a vért. Így semmi kihívás nincs benne.
Hátradőlök fotelomban, és lassan lehunyom szemeimet. Képzeletem messze jár, régi emlékeket idéz fel. Kis csodákat, nagy csatákat, világégést, újjáéledést. Árulást, trükköket, alkotást, bűnöket. Büntetést, tüntetést, akasztófát, katasztrófát. Légből végtelenül hulló vizet, hegy mélyén iszonyat tomboló tüzet.
Nagyot sóhajtok, melynek eredményeképpen felénk majd tőlünk elfele fújó szellő keletkezik, s aztán rögtön ki is huny. Kicsiny szobámban kigyúlnak a fények. Gyertyák sora az asztalon és a padlón, fáklyák a falon. Kandallóm egy kacsintással pöffenti életre lángját. Kezdem testileg az utóbbi évekhez képest határozottan jól érezni magam. Mintha valami megváltozott volna.
Hitvesem számára példának okáért az időjárás, ugyanis várhatóan melege lesz most, hogy kezdek elememben lenni. Nem árt ugyan neki, de ettől még az érzés és a verejték valódi.
Demon XIII.

Demon XIII.

Necros
avatar

Rangom : diabolus prudens

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Insomnia Aeternam on 2013-06-03, 14:17

Hideg borzolja fel egy kis időre idegeim. Betudnám a furcsa, ám annál valószerűbb álomnak, ha nem heverne több hulla szerteszét a környezetemben, mint kellene. Illetve, ha nem lennék vadász, aki okkal ad az ilyen és hasonló baljós előjeleknek. Nem egyszer húzták már ki a hátsóm a bajból, mármint a hasonló előjelek, vagy nevezzük megérzésnek. Netán egy nem kívánt bentlakónak. Mindenesetre jobb az óvatosság, így pengémért nyúlok, amivel egyidejűleg halk nesz hallatszik a bokorból. Nem nézek még az irányába, csupán úgy teszek, mint aki elkezdi felmérni az éjszaka történtek nyomait.
Előbbi meggyőződésem, hogy a Démon ölt halomra pár erre tévedőt, kezd elhalványulni. De akkor ki vagy kik voltak azok, kik engem életben és nyugton hagytak, míg az álmok birodalmát jártam? És ami még ennél is meglepőbb, hogy a viharba nem riadtam fel a lármára? Éberebben alszom, mint egy vadászeb.
Szemeim összeszűkülnek, amint az érzés bennem végbemegy. Nem tudnám megmagyarázni, hogy micsoda egész pontosan, de annyi biztos, nem szokványos. Nem is kellemetlen, inkább idegborzoló.
Minekután pedig a bokorból egyelőre nem hallok több neszezést, arra következtetek, hogy az a valami még mindig ott van. Persze bolondot csinálok magamból, ha csupán egy nyúl rejtezik ott, de óvatosan megközelítem, pengém abba az irányba tartva.
- Kijössz onnan magadtól vagy a cserjével együtt nyisszantom le fejed a nyakadról! – szólítom fel távozásra az illetőt, akárki vagy akármi legyen is, miközben szemeim felveszik a megszokott aranysárga színt.
Venator VI.


Insomnia Aeternam
avatar

Rangom : uranicus venator

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Necros on 2013-05-30, 18:12

Kellemes szellő fújdogál, miközben lassanként a nap melege is eljut hozzánk fényével együtt. Egy kis jeges borzongás is ideér, bár pontos forrása egyelőre nem egyértelmű.
A halottak kapcsán egészen gyanús, hogy nem mind egy oldalon álltak. Utolsó küzdelmük idejére ez szinte bizonyos. Ahogy az is, hogy aki az apró zörejt okozta az imént egy közeli bokorból, rettentően fél. Nem is ad ki több hangot, nem is mozdul. Valószínűleg észrevett minket.
A halottak már nem voltak ennyire érdekesek, és egy részük a tegnapiak közül maradt hátra. Akad azonban néhány újabb is közöttük. Talán erre volt dolguk. Valamiféle rivalizálás kezdődhetett közöttük, amiért így széttépték egymást. Szerencséje volt a két agyarasnak, hogy ezt nem várták meg. Még ha nem is mindegyik volt démon.
Lekapcsolom a televíziót, és elkényelmesedve lejjebb csúszok a fotelben, miközben csendben hallgatózom. Mosolygásra késztet egynémely gondolat, ami megüti fülemet. Nem szólok közbe, csupán derűs arckifejezéssel bámulom szobám falát.
~ A sivárok. Egészen izgalmasan hangzik. Valamelyikük talán ahhoz is elég erős, hogy...
Fejemet előre biccentem, szemeim résnyire szűkülnek. Lassanként eltűnik mintázatuk, helyükön pedig enyhe sárgás derengés jelenik meg. Arcomon rövid, arany színű repedés nyílik. Bőröm ujjaim hegyétől csuklómig feketedik, majd tenyeremen pihenve megjelenik egy régi, hű barát.
~ Ha beugrunk hozzátok, feldobjuk a napotokat...
Demon XIII.

Demon XIII.

Necros
avatar

Rangom : diabolus prudens

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Insomnia Aeternam on 2013-05-23, 18:31

Furcsán nyomasztóan éreztem magam ébredés után. Nem csak a már megszokott érzés, amikor a szabadban ébredsz és minden tagod fáj. Nem. Most társult hozzá valami, ami az álomból maradt. Talán valamiféle elemi félelem volt az. Időbe telt mire az álom részleteit sikerült felidéznem. Közben pedig azon morfondíroztam vajon mennyi köze van az egészhez Ryeknek. Bizonyára sok, bár ebben nem lehettem egész biztos. Nyílván a legegyszerűbb lenne megkérdeznem, de a választ ismertem már. Jókedvű, szórakozott és fölényes legyintéssel letudná.
A környezet volt a következő, mely elvonta figyelmem a furcsa álomszerű látomás emlékeiről. Furcsább volt, hogy nem emlékeztem az előző estéről hasonló pusztításra.
Szemöldököm ráncolva indultam szemügyre venni mi történhetett a táborhelyen. Egész biztos nem én voltam. Tán a két vámpír tért volna vissza az éjszaka folyamán? Mást nem tudtam elképzelni… hacsak nem a Démon volt az ki kimenőt kapott. Egyelőre csöndben marad és én is úgy teszek, mintha semmi sem történt volna. Elvégre, ha az ő keze van a dologban, nyilván nem bírja ki hencegés nélkül.
Összeszedem holmijaim és a tábortűz maradványaira vizet locsolok. Egy pillanatra elfog a késztetés, mielőtt megteszem, hogy kezembe vegyek egy pislákoló parázsdarabot, ám mégsem teszem végül.
Az éjszaka és az álom után fura gondolatok fúrták be magukat a fejembe. Ha elmennék a sivárokhoz, talán tudnának megoldást… Csak egyetlen gondom akadt ezzel kapcsolatban. Egyetlen porcikám sem kívánkozott oda vissza.
Venator VI.


Insomnia Aeternam
avatar

Rangom : uranicus venator

Vissza az elejére Go down

Reggel

Témanyitás by Necros on 2013-05-15, 11:43

Körülöttünk minden más fény kihuny. Tán úgy érzik, létértelmüket vesztették, látva egy csillag újjászületését. Engedelmesen fakulnak ki a nemlétbe éppúgy, mint a környező világ látképe hitvesem számára, mikor előre lépek. Sugárirányban futó, üveges repedések kíséretében horpad talpam alatt a szikla.
Szemeim híján fejem oldalra billentéséből lehet következtetni értetlenségemre, mikor meghallom viharba kiáltott szavait. Izzásom fénye és forrósága egy pillanatra lobbanáshoz hasonlatosan erősödik meg.
- BIZONYÍTANI?
A kacagás lefelé rengésként, felfelé mennydörgésként fut tovább, majd kitart hosszú pillanatokig. Végül, akár a homokvihar, egyik pillanatról a másikra hal el.
- KÉRTED, ÍGÉRTEM, MEGTETTEM. ENNYI.
Előre lépek, miközben enyhülnek a fények, csendesednek a zajok. Bőröm, akár egy hűlőfélben lévő hullócsillag, lassanként ismét csupán a fémes felület repedésein keresztül ereszti ki fényét és megmaradt forróságát. Előre lépek, s lehajolok hozzá, miközben minden maradék világosság kihuny körülöttünk.

Rovarok nesze és madarak ricsaja veszi át a hajnali csend helyét, miközben a fák közé küszködve beférkőző nap sugarai próbálnak hevükkel új lehetőséget adni a fény lényeinek, hogy ismét bizonyítsanak.
Az tábortűz maradványai apró lángokat eregetnek parazsuk felett, némi meleget is adva még, ameddig tehetik.
Az avarban nem is olyan messze két egér kergetőzik, míg az arra settenkedő róka el nem csípi az egyiket. Társa keservesen cincogva rohan menedéket keresni.
A nap sugarai mást i hoznak melegükön és fényükön kívül. A felismerést, miszerint tegnap éjjel itt többen halálukat lelték. Vérük, kormuk látható a fákon. Egyiknek, másiknak még teste vagy éppen maradványai kikandikálnak egy-egy bokorból.
Demon XIII.

Demon XIII.

Necros
avatar

Rangom : diabolus prudens

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Insomnia Aeternam on 2013-05-11, 18:09

Nem várom meg a végkifejletet. Nem nézek a szakadék mélyére, még akkor sem, hogy felsejlenek az emlékek. „Mindig, minden esetben bizonyosodj meg, hogy a munkád valóban elvégeztetett!” Szinte hallom egykori mesterem szavait, ahogy válaszcsapásként lefegyverez, mikor már azt hittem nyert ügyem van.
Most nem voltam biztos ebben. Mégis hátat fordítottam utolsó szavaim után. Nem akartam szembesülni egyik eshetőséggel sem tán.
Érdes hangjára megtorpanok. Meglepettség és némi megkönnyebbülés uralkodik el rajtam egy egész apró pillanatig, majd megfordulok lassan. Arcom immár vicsor torzítja. Kezem újfent a penge markolatára szorul, de várok. Peregnek a homokszemek, egész lassan, ahogy a másodpercek tovatűnnek és az oly jól ismert arc is valamiféle más, ismeretlen színezetet ölt. Lassan átalakul.
Nem küzdök, nem fecsérlem az erőm, még szükségem lehet rá. Később. Magamon érzem a hőt, mely körbeöleli. Szavai után csak búgó hangok kavalkádja mardossa fülem de, ha oly bántó is, nem próbálom kezemmel elcsitítani. Lélegzetvisszafojtva figyelek, minden cseppjét elmémbe vésve. Ha ezt nem is élném túl, hát a halál után is emlékezzek rá. Félelmetes és egyszerre gyönyörű, mint amikor vihar közeleg a láthatáron. A környéket magábaemészti a sötétség, eltakarva a napot, a fényt előled. Tudod, hogy mindened elveheti, akár az életed is, mégis megbabonázva figyeled. Hát én is így tettem most.
Hátrálok egy-két lépést, ahogy kezd szinte elviselhetetlen lenni a fény, de megmakacsolom magam és bármi történjék is nem mozdulok tovább.
Betartom az ígéretem – visszhangozva dübörögnek szavai a fejemben.
- BIZONYÍTANI AKAROD, HOGY SZAVAHIHETŐ DÉMON VAGY? – kiabálom bele a kavargó áradatba, de hangom mintha csak szellő fújná odébb, suttogásként hat. Elvakultan a fénytől, és erőm elveszítve esek térdre. Nincs hová menekülnöm…
Venator VI.


Insomnia Aeternam
avatar

Rangom : uranicus venator

Vissza az elejére Go down

Fény az alagút nélkül

Témanyitás by Necros on 2013-05-11, 02:56

A por zavaró. Tán kifejezetten valamiféle rokonaim ellen kifejlesztett mágikus micsoda lehet. Finoman bizsergeti arcomat, így hunyorítok. Bár inkább tűnhet ragadozószerűen összeszűkült tekintetnek, amit művelek.
A rúgás gyomortájon ér. Igen hirtelen billent hátra a szakadék felé. Végtelennek tűnik a mozzanat, mellyel közelítek a mélységhez. Pontosan ilyen végtelenül lassúnak tűnik, mikor nagyjából vízszintes pozícióban megállok a levegőben. Lábujjam hegye a bőrcsizmán keresztül még mondhatni érinti a szikla szélét. Két ujjammal kikotrom a port egyik, majd másik lehunyt szememből, miközben hangom lassanként megváltozik.
- Ki beszélt alkuról?
Kezeim nyomán szikrák szöknek a levegőbe szemeimből, majd még mindig csukott szemhéjakkal egyenesedek vissza függőleges tartásba. Tenyerem, majd lassan kinyíló szemem fehérje is derengeni kezd sárgán, egyre erőteljesebben izzón.
- Te magad kértél rá. Betartom az ígéretem.
Szavaim előbb túlvilágivá, majd egyenesen mindent átható mennydörgésként zengő robajjá válnak. Bőröm fokozatosan fémesen szürkévé majd éjfeketévé válik, miközben izzó fémhez hasonlatos csatornák "folynak" végig rajta repedéshez, olykor indákhoz hasonló mintákban. A rám emelt kard előbb elvásik rajta, majd maga is forrósodni kezd, ha így esne.
- Látni akartad. LÁSD HÁT LEGRÉGIBB VALÓMAT!
Midőn a koromszín eloszlik az izzás keltette repedés nyomán, helyét fokozatosan átveszi az aranyszín ragyogás, mely egyre vakítóbb, egyre elviselhetetlenebb. Nem konkrét fájdalom az, amit okoz, és nem is a vele járó, mindent magával sodró hőség az, mely elviselhetetlenné teszi. Sokkal inkább egyfajta túláradó érzet, melynek felfogásához, megértéséhez, de akár pusztán teljes érzékeléséhez is több kell egy egyszerű halandónál. Tán egyelőre még hitvesem is túl egyszerű, hogy elviselje az előtte újjászülető csillag közelségének érzetét, hogy teljességgel felfoghassa azt a létezőt. Bármennyire is távol áll az egyszerű jelző tőle szinte bármely lehetséges tekintetben...
Engem viszont egy ígéret köt, most pedig - mint korábban említettem -, jó eséllyel nem esik maradandó baja.
Az első néhány pillanatban még láthatja maga előtt az emberszerű alakot, mely magában foglalja a végtelen izzást, mielőtt arany lángokkal lobogó hajam is beleolvadna az érzésbe. Mielőtt egészen belefeledkeznék abba a létezésbe, mely annak idején a miénk volt, mikor még nem volt semmi másunk. A ragyogásba...
Demon XIII.

Demon XIII.

Necros
avatar

Rangom : diabolus prudens

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Insomnia Aeternam on 2013-04-29, 13:02

Semmi védekezésre vagy támadásra utaló jelet nem mutat felém, mi több úgy tűnik egész jól szórakozik a helyzeten, melyet nem tudok hová tenni. Mint aki egész biztos abban, hogy képtelen lennék végezni vele vagy nagyobb erők birtokában van, mint azt valaha is sejtettem volna. Mintha egy apró leheletével képes lenne porrá zúzni vagy égetni halandó testem. Szórakozik veled. Csak játszik, mint ember gyermek az apró egérrel, melyet elkapott.
Minden szavából és mozdulatából sugárzik valamiféle felsőbb hatalom, mely egy részemet arra készteti, hogy visszavonulót fújjak. Hogy leengedjem a pengét. De megteszi helyettem Ő. Mindig is ilyen lett volna? Csak engem elvakított valamiféle sötét köd. Nem. Egykoron egymás mellett harcoltunk…
- Valóban nem… - engedem le immár teljesen a pengét magam mellé és hidegvérrel figyelem, ahogy jutalmazni készül kitartásomat. Mint a gyermeket az iskolapadban… Szánalom.
Idilli a hangulat egy még be nem fejezett játékhoz, ahogy a tenger morajlik körülöttünk. Figyelem a szél egyre erősödő erejét, no meg változó irányát.
- Mint mondtam egykor… - kiabálok bele a szélbe válaszul egy apró kihívó mosollyal.
A szél most épp a megfelelő irányba fúj, így mielőtt bármit is tehetne kezem tenyérrel felfelé, összezárva irányába tartom, majd ujjaimat kinyitom, így a szél apró porszemcséket sodor épp az arcába, megvakítva őt időlegesen, ha a tervem sikeres. Innen már csak egy erősebb rúgás, a megfelelő helyre és Ő a mélybe zuhan.
- … nem alkudozom, Démon!
Venator VI.


Insomnia Aeternam
avatar

Rangom : uranicus venator

Vissza az elejére Go down

Egy régi tartozás

Témanyitás by Necros on 2013-04-20, 21:52

Tapsolni kezdek, ahogy végigmérem hitvesem kemény tartását, elszánt tekintetét, halálpontosan irányba mutató acélpengéjét.
- Gratulálok! Egészen kitartó voltál.
Most, hogy véget ért a hajszának, tán egy pillanatra arcomon csalódottság és némi unalom jele látszódik egy rövid időre. Nem sokáig, hiszen csak eszembe jut azért néhány szó. Ha voltam már ördög, mégiscsak én volnék a legjobb ügyvéd. Akkor pedig miért ne beszélném ki magam a helyzetből. Persze ezúttal nem saját érdekemben, sokkal inkább konkrét céllal...
- Tudod, attól, hogy a nyakamnak szegezed...
Két ujjammal egy arasznyit arrébb tolom a pengét oldalra, szépen, lassan. Kezeimet leengedem magam mellé.
- ... nem sokat változtat jelen helyzetben. Viszont ha már ilyen jól tartottad a tempót, ezt valahogy honorálnom kell. Úgyis régóta kíváncsi vagy már.
Hátrapillantok magam mögé az óceánra, felmérve a magasságot és a víz feltételezhető mélységét is. Ezután körbetekintek. Szeles, borús idő. Környezetünk kopár, sziklás.
- Itt jó eséllyel nem esik maradandó károd, se másnak, és talán bele sem őrülsz. Nos? Még mindig látni akarod?
Már szinte kiabálok, lévén a szél és a tenger zúgása felerősödött körülöttünk. Karjaimat újból széttárom, és mosolygok.
Demon XIII.

Demon XIII.

Necros
avatar

Rangom : diabolus prudens

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Insomnia Aeternam on 2013-04-17, 15:08

Üldözök. Erőtartalékaimat nem kímélve üldözöm a démont. Hogyan kerültem erre a helyre vagy, hogy miért, arra nem emlékszem. Csak az ösztöneim visznek előre, utána. A bosszú hajt. Valami azt súgja, hogy ez is csak egy játék. Az Ő játéka, de elhessegetem a baljóslatú lehetőségeket. Csak az foglalkoztat, hogy most a karmaim közé kaparinthatom, ha elég ügyes vagyok. Megtehetem azt, amit démonvadász ösztöneim sugallnak. És a megsebzett nőé. A feleségé, aki úgy érzi, hogy elárulták és most mindenért elégtételt vehet. Hogy melyik erősebb már magam sem tudom. Tán egymást erősítik odabent és fenik láthatatlan pengéiket. Most nem egymás ellen, hanem együtt. A bosszút szomjazzák.
Hallom a tenger morajlását, ahogy a nehéz terepen török előre. Látom összetéveszthetetlen alakját, ahogy megáll a szikla peremén. Egy pillanatig megtorpanok, amikor azt hiszem, hogy ugrani fog. Szembe fordul velem. Léptekké szelídül eddigi rohanásom, ahogy közeledek felé. Fura, de nem érzem a fáradságot, amit ennyi rohanás után éreznem kéne. Nem kapkodok levegő után. Kezemben a pengével elmosolyodok. Nem szelíden.
- Ami eztán következik, azt fogom élvezni csak igazán, DÉMON! - emelem meg hangom, ahogy a szél arcomba csap - Na miért nem ugrassz? De küzdhetsz is az életedért – állok most már kardtávolságnyira tőle, nyakához szegezve annak hegyét, nem engedve egérutat számára. Csak két választása van. Ugrik vagy kardom hegyét kóstolja meg.
Venator VI.


Insomnia Aeternam
avatar

Rangom : uranicus venator

Vissza az elejére Go down

Ez az Álom, ez az Élet, de lehet, hogy most ér véget

Témanyitás by Necros on 2013-04-16, 18:26

Rohanok. Tudom, hogy utol fog érni, mégsem akarom, hogy könnyű dolga legyen. A sziklák egyre hepehupásabbak, a szél pedig egyre erősebben, egyre több vízpermettel csapja szembe arcom és ruhámat. Nem állok meg, rohanok tovább.
Bár jó száz méterrel le van maradva, mégis szinte érzem tarkómon ziháló lélegzetvételét, gyors ütemre kalapáló szívét. A sziklanyelv pedig csak keskenyebb és keskenyebb lesz előttem. Jól tudja már ő is, ez nem egy kósza kopasz hátú domb, itt az út vége.
Nincs egy perc hátra, mielőtt a szakadék szélére érek, ahol aztán alant megcsodálhatom a köveket morzsoló hullámokat, melyek magukat a tengerből kiálló tarajos sziklákon törik darabokra.
Lassan, kimért mozdulattal fordulok meg, s közben felemelem a földről tekintetem. Kihasználom az alkalmat, hogy üldözőm szemébe nézhessek. Hosszú órák óta kergetőzünk, de csupán mostanra sikerült ilyen közel kerülnie prédájához. Kezeimet széttárom, majd arcomon szelíd mosoly jelenik meg.
- Élvezted a vadászatot, Kedvesem?
De vajon ki a vadász, és ki az üldözött?
Demon XIII.

Demon XIII.

Necros
avatar

Rangom : diabolus prudens

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Insomnia Aeternam on 2013-03-25, 19:40

Ujjaim a lángnyelvekkel kéltek táncra vagy inkább harcba. Igen, harcba, az számomra is sokkal kedvesebb és jobban is megy, mint a zenére vonaglás. Be kell vallanom, tetszetős ajándék, mi több, hasznos.
Egy pillanatra hagyom, hogy kezünk összeérjen, de tényleg csak egy villanásnyi időre, épp ennyi jutott nekünk. Se több se kevesebb. Most mégis a tűz lángjai azok melyek csalogatnak, elképzelem, ahogy belesétálok egyenest a közepébe...
Szavai megszakítják a képzelgésem és ezzel a mosolyom is eltűnik.
- Megkapod a szabadságod. Ígérem – felkelek immár a tűztől, egy utolsó pillantás erejéig még visszatekintek rá, mint aki fájdalmas és tán örök búcsút int szeretőjétől. Takarómért nyúlok, ámbár cseppet sem fázom. Magamra húzom és álomba merülök.
Venator VI.


Insomnia Aeternam
avatar

Rangom : uranicus venator

Vissza az elejére Go down

Ajándék

Témanyitás by Necros on 2013-03-23, 21:57

Úgy tűnik, pillanatnyi sértettsége hamarosan tovaszáll. Pedig időnként még mindig bosszantja maga a tény, hogy lehet jókedvem. Most mégis inkább töprengőnek tűnik, tán mintha egy enyhe félsz lenne benne, esetleg némi meglepettség. Magabiztossága is fakulni látszik, míg észre nem veszi, mire készülök. Akkor viszont eszembe juttatja, miért is edzik gyógynövényekkel és hegyezik egyes vadászok már-már karomnak nevezhető körmeiket.
Természetesen nem engedem el. Nem, míg át nem engedi magát az érzésnek. Attól a pillanattól viszont, mikor látom, ahogy a tekintetében táncoló lángnyelvek mámorító fénye és forrósága magával ragadja, hagyom, hogy teljes szabadsággal tapasztalhassa ki ezt a számára újszerű érzést.
Tudta, hogy nem teszek kárt benne. Hogy azért, mert magamat féltem az esetleges következményektől vagy éppen őt, azt tán magam sem tudtam. Ő miért is sejthetné?
Kezeink a tűzben, forróság ott és bennünk, az éj hűvöse pedig körülöttünk. A csillagok távol, s rejtőzve. Erre a rövid időre nem dörgölik orrunk alá, mit is hagytunk ott a szabadságért az idők kezdetén.
Mosolygok. Lassan a tűz felé fordítom tekintetem, és átadom magam az érzésnek. Ha engedi, a tűzben kezünk újból összeér. A lángok letisztultabbá, vonalaik élesebbé, színeik tisztábbá válnak.
Kérdése után újból felé fordulok, viszonozva fürkésző tekintetét. Arcomon még mindig az iménti mosoly felszabadult emléke, kezem pedig tán még mindig kezét fogja.
- Cserébe? - kérdezem némi meglepettséggel hangomban. Megcsóválom fejem, majd halkan nevetve nézek vissza hitvesemre - Ajándék. Ha ajándékozni kívánsz, akkor persze elmondhatom, én mire vágyom - felelem, fejemet kissé oldalra biccentve.
Tüzünk még mindig amolyan parányi napként lángol mellettünk. Ha nem is akkora hévvel, de legalább olyan ragyogó, aranyló fénnyel. Már méretéhez képest, ugye.
A szél nem fúj, más csillag nem ragyog ránk. Csak mi vagyunk az éjszaka sötétjében. Mintha a vadak is elhallgattak volna erre a néhány szívdobbanásnyi időre. Esetleg meg akarnak téveszteni, hogy aztán becserkészhessenek minket.
Demon XIII.

Demon XIII.

Necros
avatar

Rangom : diabolus prudens

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Insomnia Aeternam on 2013-03-18, 12:43

Fölényes mosolyát elnézve, nőtt bennem a késztetés, hogy letöröljem azt onnan, ha csak egy pillanatra is, hogy valóját láthassam. Netán ez lenne ő maga? Valamiféle isteni, illetve ez esetben ördögi hatalom, ki csak amolyan játékszerként tekint ránk hétköznapi halandókra. Ha úgy hozza kedve, akkor az egekbe emel, végül pedig lehúz magával a mélybe és megfojt. Sokkalta egyszerűbb volt a dolgom, míg egyszerű halandónak gondoltam, őt magát is. Bár, ha így lett volna, akkor valószínűleg, nem sokat fecsérlem rá az időmet.
Nem kellett sok, pillantása a tűzre egyértelművé tette számomra szándékát, még mielőtt cselekedetté lett volna. Nem ijedelem volt az mely menekülésre késztetett, sokkalta inkább valami elemi ösztön, mely óva intett a tűztől és annak pusztító hatásától. Keze immár satuként fonódott az enyémre, nekem pedig körmeim démoni húsába vájtak, míg egyre közelebb és közelebb éreztem magam a tűz nyaldosó lángjaihoz.
Szemeimbe fúródó tekintete képes volt felülírni bennem az ösztönöket, míg végül engedtem. Engedtem a bizalomjátéknak, nem mintha engedett volna más választást nekem. Talán meg kellett volna lepődnöm azon, hogy kezemről a bőr nem kezdett el leolvadni, láthatóvá téve az alatta megbújó inakat. Nem tettem. Hogy miért is nem? Az elmúlt napokban túl sokszor próbált védelmezőként mutatkozni, minthogy most megégessen. Hatalma azonban meglepett és gondolkodóba ejtett volna, ha hagyok neki időt. Azonban teljesen más kötött le most.
Érdekes volt az érzés, az érintés, a tűz simogató lángjai. Felfedezni valami egészen szokatlant és most, hogy lazult a szorítás is, megpróbáltam kiutat keresni a kezéből, ha engedi és egyedül felfedezni azt, ahol nem csupán a csiklandozó lángnyelvek ugrálnak, hanem maga a forróság.
Halvány ám őszinte mosoly bújt most meg az arcomon, melyet esetleg érezhetett, ha odafigyelt, de ha jól sejtem most egészen másfelé terelődött a figyelme. Igen, tudom minek az éjszakája van ma. Az elmúlt években magam is hasonlóképpen, minden alkalommal végignéztem a sötétségbe burkolódzó holdat.
- Mit vársz cserébe? – tettem fel az egyszerű kérdést, ajándékára utalva, immár újfent egymás tekintetében barangolva.
Venator VI.


Insomnia Aeternam
avatar

Rangom : uranicus venator

Vissza az elejére Go down

Lángok az Éjsötétben

Témanyitás by Necros on 2013-03-15, 23:19

Eltűntek a vérszívók, fizetség elmaradt de a munkát is megúsztuk, ha fogalmazhatunk ilyen gyengén. Mindegy, azt hiszem, magunktól is megtaláljuk azokat a démonokat. Most már nem hagynám ki ezt a kellemes nassolást, ha így meghozták az étvágyamat.
Jót derülök a makacs kötekedésen, de csak egy mosolyra jutja belőle, mint mikor a gyermek túlzott lelkesedését szemlélik a felnőttek. Kezével a kezemben a tűzre pillantok, mely közvetlenül előttünk lobog. Nem szólok semmit, csak ismét összekapcsolom tekintetünket, kezét pedig a tűzbe helyezem. Erősen tartom, nem engedem. Úgy hiszem, először a meglepetés után következő ijedtség hatására hirtelen menekülni kíván majd, ezt pedig igyekszem megakadályozni. Egészen addig, míg maga is rájön, hogy a tűz most valamiért nem árt neki, csupán melegével simogatja bőrét.
- Egy része biztosan. Például az, hogy képesek manipulálni a tüzet. Még azok is, akiket te démonként megismertél.
Ha már nem próbál menekülni, lazítok a fogáson, és hüvelykujjammal finoman simogatom bőrét. Lassan felnézek az égre, egyenesen az ég közepére. Most, hogy az éjszaka is közepe táján járhat, ahogy a sötétség tetőfokára hág. Az évnek ezen a szakaszán látható errefelé a különös égi tünemény, az Éjsötét. A Luna, a fehér hold terebélyes hószín testével lustán bekúszik fejünk fölé, eközben pedig fokozatosan árnyékba borul, míg a fehérből az égbe olvadó koromszínné nem válik.
Újból hitvesem szemébe nézek, s mondanom sem kell, biztosan tudja ő is. Ez az az éjszaka, sok régi éjszakánk évfordulója. Első szavunk egymáshoz és a "szép idők" vége is ezen az éjszakán esett meg.
Demon XIII.

Demon XIII.

Necros
avatar

Rangom : diabolus prudens

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Shade von Narrath on 2013-03-07, 23:20

//Részemről vége. Köszöntem.//
Vampire I.
Vampire I.

Shade von Narrath
avatar

Rangom : noctis archos

http://noctis-parvulus.forummotion.com

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Insomnia Aeternam on 2013-03-07, 23:04

Búcsút intek két fogas barátunknak, majd amikor eltűnnek az erdő sűrűjében még egy darabig nézek utánuk. Mit tudhat az a tőr, melytől ekkora értéket képvisel? A démonnak kell, a vámpír meg valami oknál fogva nem adja. Pedig úgy gondoltam volna, hogy a hülyének is megéri. Vállat vonok, majd visszaülök még a tűz mellé mielőtt álomra hajtanám fejem. Mégis bosszant, hogy nem tudtam megszerezni, pedig egész biztos voltam benne, hogy kötélnek áll a vámpír.
Fura, de kezdem megszokni ezt a helyzetet. Félreértés ne essen nem elfogadom, inkább beletörődök, míg másképp nem alakulnak a dolgok.
Az elismerésre csak megvonom a vállam, de azért valahol mélyen eltemetve egy kupac sérelem alatt, jól esnek a szavai.
- A démonokról is sokminden járja, csak épp az a különbség, hogy mind igaz – vágok grimaszt, miközben beszélek hozzá, most ki is mondva a szavakat önkéntelenül, hiszen itt van mellettem. Furcsa és ismerős érzés, de nem engedem tovább gyűrűzni a gondolatot - … megátalkodott egy teremtmények.
- Hmm? – nézek kérdőn a közelről vizslató tekintetre, és ezzel egy időben hátrálok egy arasznyit, majd gyanakvóan mérem végig azt az elégedett, „mindent tudok”, egykoron ellenállhatatlan mosolyát.
Előbb kinyújtott kezét lesem hezitálva, majd tekintetéből próbálom megfejteni mi várhat rám. Nem mintha egykoron sikerrel jártam volna e téren, ahogy a példa is mutatja.
Jobb kezem végül tenyerébe helyezem, miközben szemmel tartom.
Venator VI.


Insomnia Aeternam
avatar

Rangom : uranicus venator

Vissza az elejére Go down

Egy pillanatnyi sötétség, két szónyi csend

Témanyitás by Necros on 2013-03-06, 21:25

Egy pillanatig kedvet érzek, hogy felforraljam egyébként is gőzölgő agyát új kedvenc vámpírgorillánknak. Sajnos már a gondolat felénél beleunok az ötletbe. Az a baj az idővel, hogy ahogy telik és tapasztalsz, egyre több és változatosabb mulatság kell az igazán jó szórakozáshoz. Tán csak régi emlék volt a vágy, hogy fokozzam fájdalmát és haragját, míg egy fáról tövig le nem vakarja a kérget. Ebben nem lehetek biztos.
Abban viszont maximálisan, hogy az okosabbnak tűnő vérszívónak fikarcnyi érzéke sincs az üzlethez. Már ha valóban annyira fontos neki ez a feladat, mint elsőre mutatni igyekezett azt.
- Akkora arca van, mintha nemesi méretre növesztett fogakat kellene tárolnia benne. Mert gondolom, az agyarak határozzák meg a társadalmi rangot egy ilyen dekadens hulla-hopp társadalomban. Láthatóan kényes is, annyira nem szívesen üldögél a porban. Nem is nézem inkább, még a végén filmötletem támad tőle.
Megrázom fejem, majd figyelem, ahogy kezem körül táncolva lobog a tűz. Ahogy távozott a két jómadár, fegyőröm felé fordulok egy cinkos mosoly kíséretében.
- Te is tudsz beszélni! És még azt mondják, a vadászok szűkszavúak. És persze nem a szavak emberei. Ha nem ilyen khm óvatos, akkor olyan árat mondasz, amilyet nem szégyellsz. Elismerésem.
Közelebb hajolok hozzá, úgy kezdem el vizsgálgatni. Eleinte komoly, kutató tekintetem, majd lassan elkerekednek a szemeim. Szép lassan rácsodálkozok valamire, bár ennek részletei már nincsenek szemeimbe írva. Szám lassan vízszintesből ívbe hajlik, ahogy gyermekien játékos mosolyom határai arcom széle felé szaladnak.
- Tudod mit? Van egy ajándékom a számodra.
Kezemet nyújtom felé, egyértelműen kezére pályázva. Nem veszek el semmit, csupán eme gesztussal kérem tőle. Tekintetemet továbbra sem mozdítom, egyenesen az ő tekintetét fürkészem. Fejemet kissé oldalra billentve ez a tekintet valamelyest talányossá válik, de továbbra is összhangban van derűs arckifejezésemmel.
Az erdő közben elcsendesedett körülöttünk, vagy tán lelkünk csendesedett le a harcok múltán. Nem visszhangzik már körülöttünk az elpusztult másvilágiak halálsikoly gyanánt harsogó morgása, sem pengéink fémes pendülése. Egyedül vagyunk, csak az éjjeli rovarok zaja és egy-egy távoli farkas üvöltése hallatszik el idáig.
Nincs más, csak mi ketten. Bár ha erről megkérdezném, bármilyen helyzetben, valószínűleg cáfolná a mi kifejezés bármely kontextusát.
Demon XIII.

Demon XIII.

Necros
avatar

Rangom : diabolus prudens

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Shade von Narrath on 2013-03-01, 11:01

Felajánlottam egy tekintélyes pénzösszeget, de a lány tovább egyezkedett. Az volt a benyomásom, hogy jól képzett, tapasztalt vadász, de azért ennyire nem tartottam jónak, hogy démonfejenként fizessek neki 250 ezer drachmát. Még mit nem...Amikor a tőr iránt érdeklődött tagadhatatlanul meglepődtem...szokatlan kérésnek találtam. Nem tudtam, hogy azért érdeklődik a farkas fegyvere után, mert rájött, hogy Bradenburgból származom és mivel azt ott őrzik, talán így könnyedén megszerezheti, vagy alapból be szokott próbálkozni mindenkinél ezzel a tőrös kérdéssel, aki ajánlatot tesz neki. Először azt gondoltam, talán sejt valamit, hogy esetleg a hercegi családhoz tartozom, és ezért hozakodott elő ezzel. Lett volna benne logika. Hercegi családtagként könnyebben hozzáférhettem volna, nemes vámpírként a közelébe sem jutottam volna. Kínosan ügyeltem arra, hogy ne lepleződjek le, ezért gyorsan elvetettem ezt a lehetőséget. A hercegi kastély amúgy sem átjáróház, az ilyen kincseket elzártan őrzik, ahová csak kivételes személyek nyerhetnek betekintést. Nem tudtam, mennyi infóval rendelkezik a tőr pontos helyével kapcsolatban azon túl, hogy Bradenburg.
A démonhajhász nőszeméllyel nem sikerül megállapodásra jutnom, ezért úgy döntöttem keresek mást, aki kevesebbért is hajlandó segíteni nekem.
-Köszönöm. - feleltem szűkszavúan, majd tovább szedelőzködtem. A lány pihenni tért, de mielőtt a fa tövébe telepedett volna a melákra nézett, aki bár jobban volt, de távol állt a jótól. Szemmel láthatóan ráfért a pihenés. A vadász is hasonló véleményen volt, majd hozzátette, "nem fogja pátyolgatni". Megjegyzésére halk hümmögő hangot adtam válaszként. Nem mintha bárki kért volna ilyesmit a nőtől, hogy felvigyázót játsszon. Gerhard nagyfiú, tud magára vigyázni, ennél már komolyabb dolgokat is átvészelt, így egyáltalán nem aggódtam. A vámpír látta, hogy menni készülök, ezért ő is erőt vett magán.
-Én is megyek! - erősködött. Nagy nehezen feltápászkodott, és belebújt a kabátjába.
-Jobb lenne, ha pihennél még. - javasoltam neki. Gondoltam fekszik még egy ideig, és majd utánam jön. De ő csak a fejét rázta makacsul. Jönni akart.
-Szerzek egy finom kis kamenát, és jól is leszek. - mondta optimistán.
-Hát legyen. - vontam meg a vállamat azzal a tudattal, ha nem bírja az utat, én ugyan nem cipelem.
-További szép estét! - intettem a nőnek. Gerharddal beléptünk a fák közé, majd eltűntünk az erdő sötétjébe.
Vampire I.
Vampire I.

Shade von Narrath
avatar

Rangom : noctis archos

http://noctis-parvulus.forummotion.com

Vissza az elejére Go down

Re: Ádáz ösvény

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

2 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.