Welcome to Noctis

Történetünk 8328-ban játszódik.

Háború tört ki a vérivók és a boszorkányok között. Narlen városa elbukott, és Boszorkányföld egy része vámpír kézre került. Theradin a harcok kezdete előtt békét kötött a vérszívókkal, így a város megőrizhette függetlenségét.
Eközben északon a Démonok Birodalma megerősödött és kihasználva szomszédai csatározásait elfoglalta Boszorkányföld északi, kimérák és transmopheusok lakta területeit. A határvonalak átrendeződtek, ezért a vadászokra nagyobb szükség van, mint valaha.


• • •

Lépj be Noctis világába, ismerd meg a napfényes, varázslatos Nyugatot, az egykori Boszorkányföldet - Shalmaeron provinciáját, vagy a misztikus, sámánok lakta Sellarya szigetét. Barangold be a veszélyes, sötét Keletet, ahol vérivók és halandók élnek. Ismerd meg Caelestis hegyvidékeit, a délen fekvő elfek lakta Lamuriont, vagy a sárkányidomítók és a valkűrök otthonát, a messzi fagyos Valachiát. És ha még futja az erődből, utazd át az ismeretlen északi földet, Diabolus Glebát, a démonok hazáját.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

CHATBOX

The sound of silence


Ki van itt?
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Shade von Narrath

A legtöbb felhasználó (20 fő) 2018-12-11, 22:51-kor volt itt.

Ashkii pihenőhely

Go down

Re: Ashkii pihenőhely

Témanyitás by Insomnia Aeternam on 2013-04-29, 13:37

Hát nem megszökik a kis nyavalyás? Tényleg kezdek kijönni a formámból. Mostanság egyre figyelmetlenebb és ezek szerint lassúbb is vagyok. Egy magamfajta vadásznak, akit egykoron féltek a démonok…
Úgy döntöttem pihenek, ha már a gyomrom üres maradt. Reggel keresek valami nagyobb vadat, hátha az nem szökik meg előlem ilyen ügyesen. Legyőzni az éhséget! Az még menni fog tán.
Szemeim épp, hogy lecsukódtak, csiklandozó érzés futott végig a talpamtól. Talán egy fűszálnak vélem, ha kinyitván a szemem, nem látok apró mozgást a fű közt. És újra.
- Kísérted a sorsodat cincogi – vonom össze szemöldököm az újabb próbálkozásra, de mintha mutatni szeretne nekem valamit. Fura egy egér, de maximum elkapom és nem alszom el üres gyomorral. Felkelek és utána indulok. A sötétben ugyan nem sokat látni, de azt észelelem, hogy merre szalad és egy üregig követem. Tán csak képzeletem vagy az éhség játszik velem, de mintha azt akarná, hogy nyúljak bele.
- Persze. Azt szeretnéd, hogy dugjam bele a kezem és majd gazdagodom egy sérüléssel. Mi van ott bent? – guggolok le és lesek, be de hiába, sötét van – Csapda? Esetleg egy vérszomjas rokonod? Hmm?
Egy faággal próbálkozom először, miután nem történik semmi, a kezemmel nyúlok be és tapogatom ki, hogy mi van odabent...
Értetlenül sétálok vissza az aprócska tűzhöz, de némileg jobb kedvvel. Nem lepődöm meg, hogy az ideiglenes szállásomon találom kis jótevőmet. Leteszem a frissen szerzett ételt magam mellé, ám mielőtt falatozni kezdenék jobban szemügyre veszem az apró levélkéket, melyeket szintén a patkánynak köszönhetek. Ismerem a növény jótékony hatását, ám kezdetben nem értem mi szándéka velük, már, ha egy patkánynak lehet olyan. Aztán rájövök, ahogy figyelmem az apró szúró fájdalomra siklik a talpamból.
- Miféle állat vagy te? Netán azt is érted, amit neked mondok mi? – nevetek fel halkan, miközben a levélkét összegyűröm, hogy kiadja a nedvét – Tudod, van nekem egy hollóm. Rá emlékeztetsz – mosolygok, ahogy felidéződnek emlékeim Jorryról, amint rátaláltam vagy ő talált rám. Felnézek, mintha azt várnám, hogy megjelenik.
- Biztos messze jár. A tengeren túl csavarog most valamerre. – a levelet a talpamra helyezem, de közben figyelem a patkányt. Vajon lecsap az élelemre, amit gyanútlanul magam mellé tettem le vagy vár?
Member


Insomnia Aeternam

avatar

Rangom : uranicus venator

Vissza az elejére Go down

Re: Ashkii pihenőhely

Témanyitás by Mokacsi on 2013-04-24, 14:31

Veszedelmesen gyors a nő, azt kell mondjam és higgadt vadász. Ha nem suttogja maga elé a terveit, ha csak egyszerű patkány vagyok, hát el nem kerülhettem volna a végzetemet. Így is csak hajszállal sikerült elkerülnöm az ujjait, amint átpördültem oldalra a hátamon, persze azért vigyázva, nehogy a lába elé penderedjek, hisz az csöbörből-vödörbe helyzet lenne. Méltatlankodó cincogással futottam arrébb az aljnövényzet széléig, sejtettem, hogy nem fog követni. Tapasztaltnak tűnt, az ilyen vadász nem kezd el egy rágcsálót üldözni éjjel, magas csalitosban.
Megálltam hát pár méterre tőle, elrejtőzve a fűben és kíváncsian figyeltem. Többször is a hasára teszi a kezét.Éhes. Mégpedig meglehetőst éhes lehet, látva a fájdalmas fintorokat az arcán. Hmm... A pihenőhelyeken, vagy azok közelében, mindig rejt el a népem némi tartós élelemet, hisz bármikor, bárkinek szüksége lehet rá és csak a mi fajtánk s annak barátai tudják hol van. Nem tudtam még, mit várhatok a nőtől, de egyelőre nem éreztem ellenségesnek. Hamarosan fel kell fednem magam majd, de addig is... Lássuk vajon rájön-e, hogy valami nincs rendjén velem? Óvatosan kisurrantam a fűszálak takarásából, most bevetve minden lopakodó tudásomat, míg kövecskék, faágak, fűcsomók takarásában oda nem értem újfent hozzá. Orrommal megbökdöstem a talpát, majd elugrottam, mielőtt rám csaphatta volna, ha még vadászna. Pár lépésnyit futottam, aztán visszanézve rá cincogtam. Ha nem jött, visszaszaladtam és újfent megböktem az orrommal a lábát. Nem nagyon hagytam neki békét e tekintetben, de a keze vonalán igyekeztem kívül maradni, láttam már veszedelmes sebességét. Reméltem csak utánam jön végül.
Ha így történt, akkor egy alig 20 méterre lévő rejtett üreghez vezettem, izgatott ide-oda szaladgálással jelezve neki, hogy itt érdemes körülnéznie. Az üreg nem mély, alig 150 centi, viszont kiválóan álcázott, ha nem mutatja meg senki. Így nem nehéz felfedezni. Odabent pedig szárított, sózott húsra, aszalt gyümölcsökre bukkanhat.
Míg odaértünk, addig viszont éreztem haloványan a vér fémes illatát. Különös. Aztán persze jött az egyértelmű megoldás: mezítláb jött utánam, valószínűleg egy kisebb kavics vagy ág felületi kis sebet ejtett a nőn. Mire visszatért a táborhelyére az élelemmel, már ott vártam én is, a számban egy-két levélkével, amelyek leve fertőtlenítő hatású. A legtöbb vándor ismeri ezeket, na de egy patkány... Megvártam amíg leül és kiszúrva melyik talpán van az apró sebhely odaballagtam és leraktam a leveleket. Most is óvatos maradtam, de kíváncsi is. Vajon sejti-e már, hogy nem természetes állat vagyok? Mit hisz? Mit fog cselekedni?
Member


Mokacsi

avatar

Rangom : Navaho

Vissza az elejére Go down

Re: Ashkii pihenőhely

Témanyitás by Insomnia Aeternam on 2013-04-17, 15:00

Hatalmas viharba keveredett szárnyaló hátasom, miközben Boszorkányföld peremén derítettem fel a környéket. A vihart próbálva elkerülni keveredtem egy szigetre, melyre még sosem tettem be lábam egész mostanáig. Emlékeim alapján egy térkép rajzolódott ki előttem. Csakis Sellarya szigetére sodorhatott a vihar. A helyről halvány emlékeim voltak csupán és mendemondák. Hogy kik élhetnek erre, arra sem igazán emlékeztem. Tudásom ezzel kapcsolatban kissé megfakult, ezt be kellett látnom és megfogadtam magamnak, amint civilizált környezetbe kerülök újra, utánaolvasok. Úgy döntöttem tehát megvárom, míg a tengeren elül a vihar és egy kis pihenő után hazatérek.
Elhagyatott, hatalmas épület romjaira bukkantam. Talán templom lehetett egykor vagy egész más célt szolgált. Netán áldozatokat mutattak be Isteneiknek az itt élők. Teljesen mindegy részemről megtette egyetlen éjszakára pihenőnek, akármi legyen is.
Tüzet gyújtottam, egész aprót. Miközben néztem feléledő lángjait, újfent elkápráztatott, de végül visszatartottam a késztetést, mely arra ösztökélt, hogy kezemmel megérintsem. Hogy egyszerűen hagyjam, hogy elemésszen.
Odébb hajítottam bakancsomat és élveztem, ahogy talpam csiklandozzák a melengető láng nyelvei. A szemem is behunytam egy pillanatra, amikor halk korgás figyelmeztetett gyomrom felől, hogy bizony ma még nem ettem egy falatot sem. A táskám, amiben maradék élelmem volt, a tenger ajándéka lett. No, nem önszántamból adtam oda. Vadászatra készülődtem, hiszen szükségem lehet még itt az erőmre, amikor apró mozgásra lettem figyelmes az aljnövényzetben. Szemem összeszűkült.
- Hmmm. Nem is rossz. Erre házhoz jön a vacsora – suttogtam, nehogy elijesszem a kíváncsiskodó rágcsálót, majd lecsaptam rá és, ha elég gyors vagyok, már pedig általában az szoktam lenni, akkor most farkánál fogva lóg a kezemben.
Member


Insomnia Aeternam

avatar

Rangom : uranicus venator

Vissza az elejére Go down

Re: Ashkii pihenőhely

Témanyitás by Mokacsi on 2013-03-25, 17:08

Nem volt valódi vadászat, de szívemben éreztem izgalmát és a vádlimban a fáradtságát. Ez a futás és követés az erdő fái között meglehetősen kimerített, közel két órán át tartott, hisz az íjamat nem akartam használni. A végeredmény azonban most tehetetlenül tekergett a markomban. A halálra rémült nyúl szemébe néztem, majd elmosolyodtam és félhangosan mormoltam:
- Óvatosabbnak kell lenned testvér, ha hosszú életet akarsz magadnak. Remélem ugyanúgy tanultál ebből, ahogy magam is - sóhajtottam és útjára engedtem a villámsebesen elinaló tapsifülest. Ma csak gyakoroltam, de ennek is vége. Hamarosan ki fogok lépni a sziget védelmet adó sziklái közül, átkelek a vízen s megkezdem a hosszú utazást, amire a szellemek szólítják lángoló, ifjú lelkemet.
Na persze a holnap bajával majd holnap foglalkozom, most elsődlegesebb volt a külsőm rendbe tétele. Elsősorban lemosni a kevéske rászáradt vért a visszacsapó ágaktól szerzett karcolásokról, elvégre elfertőződni bármilyen apró seb képes. Szerencsére közel volt a népünk egyik szent pihenő helye, gyors lépteimmel arra iramodtam hát.

Sokszor voltam már hálás Patkány pártfogásáért. Most sem volt másként, kiélesedett érzékeim, konkrétabban az orrom már messziről jelezte, hogy a pihenőhelyen nem leszek egyedül. A szél onnan fújt, vagyis még nem vehetett észre. Nem tudtam, nem zavarom-e meg valamiben az ott tartózkodót, a szaga sem volt ismerős, inkább biztosra mentem. Leraktam a fegyvereim egy közeli fa gyökerei közé, majd magamban koncentrálni kezdtem.
Éreztem magamban Patkány mohóságát, amellyel étel után kutat mindig és mindenhol. Éreztem a félelmet, ami mozgatja lépteit s megóvja az igazán nagy ragadozókkal való találkozástól. Az óvatosságot, amelyet időről-időre elnyom a kíváncsiság, hisz mindenbe bele akarja ütni a hegyes kis orrát. Éreztem a Patkányt. Aztán már én voltam a patkány...
Mindent gyakorolni kell, állattestvérünk alakjának felöltését is. Láttam már öregeket, akik gyakorlatilag minden átmenet nélkül változnak meg, de nekem még ez így nem ment. Érzékeltem a változást, a világban lévő tárgyak és élőlények drasztikus megnövekedését magam körül, mire talán egy-két másodperc alatt felvette a testem az új formáját. Előre surrantam a fűszálak között, kíváncsian emelgetve az orromat olykor. Szürkület közeleg, a bundám jól el fog rejteni a kíváncsi szemek elől, ha nem illendő körülmények között zavarnék meg valakit. Jól van hát...
Hamar megtaláltam a rögtönzött kis tábort. A falak mentén vert tanyát. Nagyon apró, fojtott tűz, sem fényt, sem meleget nem ad túl sokat, de nem is látszik messzire a lángja, nem érzik a távolba a füstje. Biztos, hogy csak az elmúlt 1-2 percben gyújtotta meg a táborozó. Kíváncsian óvakodtam közelebb, már a szagáról éreztem, hogy nem a fajtársam. Ez nem jelent feltétlenül bajt, nem vagyunk vadállatok, senkit sem bántunk csak azért, mert más mint mi. Minden bölcsesség így kívánja, a mi fajtánk mindig is semleges maradt minden konfliktusban. Asszony volt, ami különösen megérintett. A népem patriarchális elveket követ ugyan, de mindig is mélységesen tiszteltük az Élet választottait. A férfi a harcos, a vadász, a gyilkos. Ő hordozza a Halál ígéretét. A nő az anya, az életet adó, a tanító. Ő hordozza az Élet csíráját, egy olyan misztikumot, amit nem érthet meg, csak az, aki maga is részese.
Közelebb óvakodtam még egy kicsit. Innen már jól láthattam viszonylag rövidre nyírt, meglepően világos haját, a mi fajtánknál az ilyesmi szinte elképzelhetetlen, mind sötét szőrzettel bírunk. Érdekes volt. Harmónikus, kellemes arcvonások valahol a magasban, ugyanakkor erőt és tartást is sugalltak, valahogy volt benne némi... hmm... nem is tudom, némi könyörtelenség is. Igaz ezt lehet csak patkány érzékei láttatták velem, aki mindentől és mindenkitől tart, hisz a sötétedő időben nehéz volt kivenni bármit is az alakjából. leginkább a lábfejét láttam szinte már közvetlen magam mellett, lábbelijétől megszabadulva azokat melengette csak a tűznél, tulajdonképpen innen láttam csak igazából az enyémhez képest halovány bőrszínét. Ekkor jöttem rá, hogy a kíváncsiságom most óvatlanná tett, itt nem nagyon volt erősebb aljnövényzet és valóban csak pár centire voltam a talpától. Ha erre néz, meg fog látni, hisz megvilágít a tűz fénye... Óh az ősökre, nem lehetek ennyire óvatlan! Azonnal igyekeztem természetes patkányként viselkedni, aki, mivel mozdulatlan a nő, még nem vette észre és most kíváncsian szimatolgat az avarban. Távozni sem akartam még, nagyon is érdekelt a földünkre tévedt idegen...
Member


Mokacsi

avatar

Rangom : Navaho

Vissza az elejére Go down

Ashkii pihenőhely

Témanyitás by Andrés von Narrath on 2011-08-24, 23:14

Dead


Andrés von Narrath

avatar

Rangom : nox equester

http://noctis-parvulus.forummotion.com

Vissza az elejére Go down

Re: Ashkii pihenőhely

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.